Pajtás, 1950 (5. évfolyam, 1-30. szám)

1950-01-01 / 1. szám

TANU \\\\ж<ніш*4ьигн>С A jó tanulás і konferenciák legtöbb­­csapatunknál komoly lendületet adtak a munkának A jó munkamódszerek jobb eredményeket hoznak. Egyik rá­koskeresztúri pajtás mondta el, hogy nála a legnagyobb nehézséget mindig a történelemtanulás okozta. Azután rájött arra, hogy az anyagot jegyzetben feldolgozva sokkal könnyebben meg­­érti és megtanulja. ,,Átolvasom jegyzetemet és a könyv­ben azt a részt, ami a feladat. Vázla­tot készítek írásban az anyagból és így, mikor az egész anyagot látom magam előtt, kezdem szakaszonként tanulni a történelmet. Ha még azután is nehe­zen megy a fejembe, akkor saját sza­vaimmal l­írom és akkor egészen biz­tos, hogy nagyon jól megtanultam az anyagot." A jótanulók ezt javasolják. Osszák be a pajtások rendszeresen szabadidejüket, írják fel naponta, hogy melyik tantárggyal mennyi ideig akar­nak foglalkozni és lehetőleg ragasz­kodjanak a tervszerű beosztáshoz, így marad idő a sportra és olvasásra is. Még jobb, ha a tanulószobában tanul­hatnak, mert itt segítséget is kaphat­nak, ha a kérdések közül valamelyik­kel nincsenek tisztában. • Márkus Judit, Nyíregyházáról az aláb­biakat írja a kérdéssel kapcsolatban: Az első és legfontosabb a helyes egyéni tanulás Az én módszerem a jegyzetkészítés, így könnyebb meg­jegyezni a dolgokat A másik követel­ménye az egyéni tanulásnak a fegyel­mezettség. Leülök az asztalhoz és on­nan addig nem állok fel, míg készen nem vagyok. Senki ki nem mozdít, ha egyszer nekifogtam a tanulásnak, így nemcsak könnyebben tanulok, de több időm is marad játékra és olvasásra. • Nagy József (Kispest, Petőfi Sándor csapat) elmondta nekünk, hogy csa­patukban sok volt a megrögzött ké­­sőn jövő. Különböző meséket találtak ki, sokszor otthoni munkákra hivat­koztak. A későnjövők rendszerint megzavarták a tanítást A csapatta­nács megtárgyalta a dolgot és elhatá­rozta, hogy a főútvonalon fekvő iskola kapujára fekete táblát szerelnek, erre írják fel minden nap a későnjövőket. A kísérlet bevált, a szülők sűrűn áll­tak meg a kapuk előtt és a hatás nem maradt el. A pajtások nem kockáztat­ták többé a szembesítést szüleikkel, hanem pontosan jártak be a tanításra. • Pajtások! Mindenkinek van­­valami módszere. Küldjétek be hozzánk, a fentiekhez hasonló, rövid fogalmazás­­ban. Amint látjátok, a módszer néha valami csekély eltérésben mutatkozik csak, amely azonban mégis nagyon megkönnyíti és eredményesebbé teheti a tanulást Gondoljatok arra, hogy a sztahanovista újítás is néha egészen apró dolgokból tevődik össze, a moz­dulatok egyszerűsítése, másodpercek megtakarítása, stb. segítségével. .SZTÁLINI MŰSZAK Vzahl­a­uAxárkws A december 21-i ünnepélyes csapatgyűlésen Nyerges András IV/a. oszt tanuló felállt és a következőket mondta: — Pajtások! Ha az üzemekben a munkások mind sztálini műszakot tartanak és még az eddiginél is jobb, meg több munkával ünnepük Sztálin születésnapját, akkor mi se tartsunk szünetet holnap. Kérjük meg tanítóinkat, hogy jöjjenek be ők is, mi pedig fogadjuk meg, hogy holnap, azaz Sztálin elvtárs születés­napján hetesnél rosszabb jegyre nem felelünk, a magaviseltünk pedig hármas lesz És azonkívül, hogy ne legyen olyan, mint a többi tanítási nap, vegyünk példát a sztahanovistákról és tartsunk holnap minden tantárgyból órát. Ez persze csak úgy lehetséges, ha harmincperces órákat tartunk és lemondunk még a tíz­percekről is. Nyerges András javaslatát a csapat, az iskola, a tanárok kitörő lelkesedés­sel fogadták és az Izabella­ utcai fiúiskola megtartotta a sztálini műszakot. A nagy nap történetét a pajtások így mesélik el: Szórád László csapattitkár pajtás, nyolcadikos elmondja, hogy minden nagyszerűen sikerült. Az egész iskolában összesen csak 1 hatos és 1 ötös felelet volt. De a lényeg az, hogy a nagy lelkesedés nemcsak egy napra szól; a paj­tások mind megfogadták, hogy ezentúl mindig jól dolgoznak. Pedig a nyolcadik nem volt eddig valami jó osztály. Bondár Gábor pajtás ehhez még hozzáteszi: — Annyira nem voltunk jók, hogy egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy a felajánlást be tudjuk tartani. Különösen magatartás dolgában. De mégis sikerült A sztálini felajánlást is 2 százalékkal túlteljesítettük. Komoly Tamás hetedikes pajtás elmondja, hogy ők nyerték meg a Sztálini Vándorzászlót. Ők már huszadikán is ünnepeltek, ünnepélyes magyar órát tar­tottak. — Rosszaságáról híres osztály voltunk, ezt őszintén be kell vallanom — mondja Fonyódi János a hatodik osztályból. — Éppen ezért, mi még többet köszön­hetünk a sztálini felajánlásoknak, mint a többiek. Mert mi is teljesítettük. — Igen — erősíti meg Vág Róbert pajtás, szintén hatodikos —, olyan osz­tály voltunk, hogy féltek hozzánk bejönni a tanárok, mégis elértük, amit ki­tűztünk magunk elé és reméljük, hogy most már meg is tartjuk ezt a színvonalat. — Mi is büszkék vagyunk, pedig nem mi nyertük a vándorzászlót — mondja Tabák András, az ötödikből. Strausz András pajtás, Tabák osztálytársa, közbevág: — Nem biztos, hogy a vándorzászló végkép a hetedikeseké marad . Mi is pályázunk rá. Ezekre a szavakra a nyolcadikosok is mozgolódnak, úgy látszik, mindenki pályázik a vándorzászlóra. Ez természetes. A sztálini felajánlások végetértek ugyan, de azért a tanulási kedvnek és a versenyszellemnek nem szabad elaludnia a pajtásokban Úgy látszik, a karácsonyi szünet után újult erővel látnak munká­hoz. Wetzner Gyula pajtás, harmadikos arról beszél, hogy osztályuk nagyon neki­buzdult, amikor megtudta, hogy a negyedikes Nyerges András milyen nagyszerű javaslattal állt elő. Ők is megtartották a sztálini műszakot és majdnem ugyan­úgy, mint a nagyok: csak egyetlenegy tíz percet tartottak. Az egész iskola tanulási színvonala fellendült a sztálini felajánlások, majd pedig a sztálini műszak következtében. És az iskola tartani akarja az elért ered­ményeket, sőt, ha lehet, még fokozni. Kónyi István és Mocsai Géza pajtásokat kell különösen kiemelnünk, mint olyanokat, akik igen gyengén tanultak és nagyszerűen feljavultak. Mocsai pajtást külön megdicsérte az igazgató, amiért olyan gyökeres fordulat állt be magatar­tásában, Kónyi pajtás pedig talán a legboldogabb úttörő ma Budapesten: Ő is megkapta a vörös nyakkendőt. — Mindannyian nagyon boldogak vagyunk — fejezi be a beszámolót a kez­deményező Nyerges András. — Hogy ezt elértük, azt annak köszönhetjük, hogy a sztahanovistákat, meg a szovjet embert választottuk példaképül. A szovjet ember bebizonyította: nincs lehetetlenség, ha igazán jól, szívvel lélekkel dolgozik az ember. gm. 8 Az Újév alkalmával, az ötéves terv megindulásakor sok sikert kivárt minden olvasójának a Pajtás

Next