Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1951-01-03 / 1. szám

t- Y­sim K­UM­ Déli határainkon veszett ellenség ólálkodik. Tito, akit a jugoszláv nép is elszántan gyűlöl, amerikai gazdái parancsára nap mint­­ nap küldi kémeit, ügynökeit a határra. Átkiabálnak átlövöldöznek és megpróbálnak beszökni a mi sza­bad földünkre. De ott állnak és őrzik a haza határát az államvé­delmi határőrök. Bátran, hősiesen, önfeláldozótan verik vissza a dollár­ral megfizet­ett, alias titóisták táma­dásait, provokációit. Pajtások! Jegyezzétek meg Vár­­konyi István államvédelmi tizedes bajtárs nevét. Ő is ott harcol a ha­táron, életét sem kímélve védi a mi békénket, biztonságunkat. Egy alkalommal Várkonyi bajtárs lesállásából imperialista kémet vett észre. Határunk felé tört. — Állj! — kiáltott Várkonyi baj­­társ.­­ Az imperialista ügynök azonnal tüzelni kezdett a hang irányába, majd futásnak eredt. Várkonyi baj­­társat eltalálta a golyó, combjába fúródott. Mégis felugrott, így, sebe­sült­en is és az ellenséges ügynök után vetette magát. Nem törőded a saját életével. Üldözte az ellenséget és tüzelt rá. De a seb futás közben erősen vérezni kezdett. Várkonyi bajtársat elhagyta az ereje. Meginog, elesi, és nem tud már felkelni. I­g­akban folyik a vére. Szerencsére a szomszédos járőrök meghallották a tűzharcot és segítsé­gére siettek. A menekülő _ a£,.A„ meghallotta közeledésüket és vissza­fordult. Látta, hogy Várkonyi baj­társ elesett, azt hi­tte, magaval­­ tetlen. Megfordult hát és arra vet­e az irányt, ahol Várkonyi baj­a feküdt. Várkonyi bajtárs azonban n,L. ebben a súlyos helyzetben is csak hazája iránti kötelességére gondo­l A nagy vérveszteség nem éy°ngl­hette el annyira,, hogy erről megfe­ledkezzék. Minden erejét összeszedi és felemeli fegyverét. Sebesülten, a földön fekve is képes arra, hogy megadásra szólítsa fel a feléje me­nekülő banditát. Pedig annak szin­tén fegyver van a kezében! És a fasiszta, meghökken­ve a nem várt hősies ellentámadástól, megadta magát. Magasba emelte a két kezét. . .. Megérkeztek a segítő járőrök. A sok vért vesztett Várkonyi­­ bajtárs, ahogy bajtársait megpillantotta, el­ájult. Hiszen eddig is csak rendkí­vüli hősiességgel tartotta magát! Az adott neki erőt, hogy mindenáron ki kell tartania. Várkonyi bajtárs ismerte Matro­­szov, a hős komszomolista történetét, aki testével fedezte az ellenséges géppuska törését, hogy saáaada elő­nyomulását biztosítsa. A felszaba­dító szovjet hősök példája lelkesí­tette hős­i helytállásra. Hozzájuk akart hasonlítani. Lángoló hazasze­retettel, az életét is kész volt oda­adni a drága hazáért, a nép hazájá­ért. Büszke lehet a magyar ifjúság, mert soraiból ilyen fiatalok ker­ül­nek ki, mint Várkonyi István állam­­védelmi tizedes bajtárs. Ahogyan a hős komszomolistákat a nagy Bolsevik­ Párt, úgy neveli a mi fiataljainkat a mi Pártunk. A Párt tanít bennünket ilyen helyt­­állásra és olthatatlan gyűlöletre a haza, a nép ellenségei iránt. De Várkonyi bajtárson kívül napról napra példamutató hősiesség­gel védi életünket a többi bátor államvédelmi határőrünk is. Nyitrai és Undi határőr bajtársak például, egy másik határszakaszon, éjszaka a határ­ menti erdőben, veszedelmes amerikai ügynököket tettek ártal­matlanná. Észrevették a sötétben lopakodó kémeket, rájuk kiáltottak. Azok nem álltak meg a felszólításra, hanem azonnal lövéssel válaszoltak. Meg is sebesítették magát a járőrparancs­nokot. A bajtárs azonban sebesülése ellenére, összeszorította fogát és tüzet nyitott a banditákra. Heves tűzharcban akadályozták meg a ha­tárőrök, hogy az imperialista ügy­nökök rátehessék lábukat hazánk földjére. Hogy mi nyugodtan építhessük jövőnket, hogy a magyar gyermekek békében tanulhassanak, hős határ­őreink minden nap kockára teszik életüket. Tudnunk kell, pajtások hogy mit köszönhetünk nekik! Tud­nunk kell, hogy micsoda sötét, el­szánt, aljas ellenséggel szemben védelmeznek bennünket. Egy pilla­natra sem szabad elfelejtenünk, hogy Néphadseregünk és Államvédelmi Hatóságunk hősiessége mit jelent nekünk. Az ő harcaik azt bizonyít­ják, hogy szent gyűlölettel kell szembefordulnunk ellenségeinkkel — és úgy kell helytállnunk mun­kánkban, tanulásunkban, ahogyan .... ők ,teszik, ér­tünk,­a hat­áron. bbubbbbbBBBWBnBBBmBB»BBB*BI 8eBB«BB«S*BBSi»a««B*­*»fflaB«a«B,9a9l­«!!BBBSBBBai!*IB«IS 3 Bl!*a!»ai IS 3 BB«i»«BS*SB»ISB E «C B S­IBIUS SB 15 B S BI » S »0 S S » B S S 9 Hl B­B * S­B S D S E 3 S R E 9 S­B B B SE 6 *! 9 53 * B * H B­B » S 3 9 Tiszta és éles a levegő. A fákon, bokrokon vékony hóréteg csillog. Lenn a város szürke ködbe burko­lózott — de idefenn vidám és derűs minden. A csapatok legjobb gárdistái ülnek a hosszú asztal mellett Zemp­lénből, Somogyból, vagy Csongrád­­ból — minden megyénkből, budapes­tiekkel együtt, hogy megbeszéljék, hogyan fejlődik csapatuk tapaszta­latot cseréljenek és hogy megkapják az elkövetkező munka szempontjait. Fényes szemükből az öntudat villan­y­harcos munkájukról számolnak be,­­ Lavocsaháza kicsi község. Márkus Tibor képviseli Csillebércen az ottani úttörőket. Azt mondja, hogy előfordul az iskolában 6—8 százalékos hiány­zás is. Késés nincs, mert a község olyan kicsi, hogy el sem lehet késni. Az önkormányzat kiértékelte a hely­zetet és megállapította, hogy aki háromnegyed 8-ig nem jön el az is­kolába, az valószínűleg aznap egy­általán nem jön már be. Látogató­­brigádot szerveztek. A brigádtagok háromnegyed 8-kor fölkerekednek és elfutnak a hiányzókért. Munkájuk során komoly tekintélyre tettek szert és az iskolában alig van hiányzó. Pálházán is folyik a lemorzsolódás elleni harc — meséli Patercsák Jáztos. • A csapat békemegbízatásban ezt kapta legfőbb feladatul. A pajtások megegyeztek, hogy minden párolista köteles 15 perccel előbb elindulni az iskolába. Útközben beszól a vele egy útvonalon lakó pajtásaihoz és magá­val hozza őket. Ha kell, meg is győzi a hozzátartozókat a tanulás fon­tosságáról és ígéretet tehet a közös­ség nevében, hogy segítenek a házi­munka elvégzésénél egyesült erővel,­­ de a pajtásnak rendesen kell is­kolába járnia. Rácz Sándor Gáva községből jött. Csapata békemegbizatásként a tanul­mányi eredmények megjavítását kapta. Rácz pajtás Örsében még olya­nok is voltak, akik nem tudtak folyé­konyan olvasni. Ő maga foglalkozott a leggyengébbekkel. Együtt olvasott velük és minden órára öt sort írtak, hogy a helyesírási hibákat és a ren­detlen külalakot is leküzdjék. Rácz Sanyi tanulópárja — a legrosszabb tanuló — negyedévre 4-esre javította az osztályzatát magyarból. Ezzel az ör­s átlaga nagy emelkedést ért el. De dicséretet kapott a raj is. Az iskola környékét megtisztogatták és az üres telken facsemetéket ültettek. 400 fácska elültetésével nyerte meg a raj az elsőséget. Baginyi Sándor budapesti pajtás mondta el, hogy önkormányzatuk a rajok jó munkájának jutalmazására vándorzászlót készített. Időközben sok vitára adott alkal­mat, hogy az egyik idősebb tanárral szemben a pajtások tiszteletlenek, bosszantják az órán és rendetlenkedé­sük megzavarja a tanítást. Kimondta hát a csapattanács, hogy bármilyen jó legyen is a rajnak az előmenetele, nem kaphatja m­eg a vándorzászlót, ha ez a tanárpajtás panaszt emel ellenük. A gyerekek keményen megfogadták a javulást és ma már nem zavarja egyik raj sem az órákat. Hajdúböszörmény úttörő munká­járól Király Ferenc azt meséli, hogy csak négy osztálytársa nem tagja az úttörő csapatnak. Volt náluk egy rendbontó, aki csúf fintorokat vágott a tanárra a háta megett. A csapatta­nács hiába figyelmeztette, mint a fal­­ra hányt borsó. A gyerekek persze nevettek ilyenkor és komolytalanná vált az egész óra. A csapattanács utasítást adott ki, hogy senki nem nevezhet — ha úttö­rőnek érzi magát — ezeken a finto­rokon. A következő héten a bohóc­kodó nagyon meglepődött, amikor fintorgására semmiféle hatás nem mu­tatkozott. A pajtások komolyan ültek és rosszallan csóválták a fejüket. Rá kellett jönnie, hogy a bohóckodásnak és rendetlenkedésnek semmi helye az órák alatt. Ma már eszében sincs senkinek az igen ízetlen tréfa, nő a hegyen a pettyes higgenyök mögött szoros barátság szövődik a falu és a város között. Ezek a pajtá­sok valamennyien jó munkájukért, példamutató magatartásukért kerül­hettek ide az országos találkozóra, hogy Csillebérc hagyományai továb­bi hősies küzdelemre adjanak erőt. gárdista találkozó | CSILLEBÉRCEN VT""vV "/;/ - ' Lenke módszere A Pionyerszkaja Pravda írja: Az osztályban negyvenhat lány tanul. Nem találtak kettest egyiknek sem a negyedévi bizonyítványában — még hármast is nehezen. Négye­sek meg ötösök sorakoznak szép sorjában. Már két éve, hogy ebben az osztályban­­nincsen kettes. Miben áll hát a titok? Hogyan értük el, hogy minden lány jól tanul? A raj segít ebben bennünket. A legtöbben úttörők és a rajtanács szigorúan felelős­ségre vonja a lányokat. Például elhatározták, hogy minden úttörő a tanulás első napjától kezdve napirendet készít. A raj figyelt arra, hogy minden úttörő telje­sítse a gyűlés határozatát. Így aztán a lányok megszokták, hogy a napi­rend szerint éljenek és ez a beosztás most már mindenik számára szük­ségletté vált, —­­nem is tudnának meglenni nélküle. Ha most azt java­solná valaki, hogy szakítsanak ezzel a szokással, valamennyien tilta­koznának, mert a zaj ereje a következetes időbeosztásban rejlik. Ebben az osztályban történt meg a következő eset,­ Ljuda Zvukarevát hívták ki felelni, de semmit sem tudott. Délben, mielőtt hazamentek volna a gyerekek, röpgyűlést hívtak össze, annyira felháborította őket Ljuda magatartása. Barátai magyarázatot kértek tőle. Ljuda őszintén bevallotta hogy­­nem figyelt a tanár magyarázatára és ezért nem tudta megoldani a feladatot. A gyűlés elitélte Ljuda fegyelmezetlenségét és Ljuda meg­fogadta a pajtásainak, hogy kijavítja osztályzatát, ígéretét betartotta. A­ negyedévet kitűnő eredménnyel végezte. Ebben az osztályban csupa­ jó barát tanul. Elvhűség és igényesség vezeti a lányokat, amikor társaikat bírálják, de áldozatkészség és baj­­­társiasság mutatkozik meg minden munkájukban. Ez az osztály sikerei­nek a titka. * Éppen kicsengettek, amikor befor­dultam az iskola első emeleti folyo­sójára. Az ajtón nyüzsögve tódult ki az osztály népe. Az ablak sarká­ban, borzas copfokkal egy pajtás hadart — nevezzük röviden Lenké­nek. — Midőn az uralkodó látta, hogy a magyarok... hagyjatok békében, már eltelt 6 perc a szünetből és én a második oldalnak csak a felé­nél tartok... ragaszkodnak a nem­zet önállóságához ... Kató, beszélni akarok veled az énekóra után, fon­tos . * A tanár elfoglalta a helyét a ka­tedrán. — No, Lenke fiam, gyere ki, mit tudsz a mai leckéből? — Mikor ... a nemzet önállósá­ga látta ... izé ... hogy az ural­kodó . . . ragaszkodik ... az or­szággyűléshez . .. Lenke sírva ment a helyére. Óra után is alig lehetett megvigasztalni. — Pedig hidd el, ez a mód­szer mindig beválik! Ha tíz percben elolvasom a leckét, a fejemben ma­rad a feleletig. Vannak könnyelmű diákok, akik az egész délutánjukat tanulással töltik és el sem tudják képzelni, hogy mennyivel többet ér az én időtakarékos módszerem ... Azt mondod, hogy két hónap múlva semmit sem tudok az egészből? Hát majd ismétléskor — hiányzóm­ és kész! Ha találkoztok ilyen — Lenkéhez hasonló gyerekekkel, magyarázzá­tok meg nekik feladatainkat és mondjátok meg azt, hogy felelős­ségérzet és becsületes munka kell az eredmények eléréséhez. Szép jutalom a jó munkáért MIBEN ÁLL A TITOK? A Rádió „jótanulással a békéért,” pályázatát Koncz Éva csepeli út­­törőpajtásunk, a Tán­­csics-iskola Vili. osz­á­­lyos tanulója nyerte. Első díjat kapott mun­kájáért, amelyben leírta: a nagyapja írástudatlan kubikos volt, apja mun­kás, aki­ a régi világ­ban nem tanulhatott. M­unk­ájáb­an világosan és egyszerűen tárja elénk, mi a különbség a régi és új világ kö­zött­ a saját életén ke­resztül, hiszen ő már a népi demokráciában nő fel, tanár akar lenni és az is lesz, min­den lehetősége meg va­n hozzá. Nem kicsi dolog el­sőnek lenni olyan pályá­zaton, amelyen az or­szág legjobb úttörői vesznek részt. Hogyan sikerült Koncz Évának, hogy éppen ő lett a nyertes? Mivel érte szt el? Vétek­en talán, hogy olyan jó a dolgozata? Nem véletlen! Nézzük meg őt munka közben. Hogyan tanul, hogyan dolgozik csapatában? Hogyan fejlődtek ki benne azok a dícsér­etre­­méltó, szép tulajdonsá­gok, amelyek a jó mun­kára alkalmassá tették? A napokban a Tán­­csics-iskolában beteg lett a számtantanárnő. A helyettes tanító meg­kérdezte a nyolcadiko­soktól: Ki vállalkozik arra, hogy a táblánál el­magyarázza a többiek­nek a leckét? Koncz Éva vállalko­zott rá. Elmondott min­dent, amit­ tudott. Utána még kérdeztek tőle né­hány dolgot, a pajtások, ezekre is tudott felelni. Óra végén mindenki ér­tette a leckét és Éva boldogan ment haza az iskolából. Otthon el­mondta édesanyjának, hogy milyen, kiüthet és érte­d, hogy milyen eredményesen dolgozod. Koncz Éva az iskola jótanulási felelőse és komolyan veszi munká­ját. Varga igazgató­­pajtás elmesélte, hogy Koncz Éva sokat segít a tanároknak és száza­lékosan is ki lehet mu­tátni­ munkája eredmé­nyét. Nemcsak a saját osztályában lendítette fel a tanulást, hanem a VII.-ben és a VI-ban is. Éva maga nehezen beszél a munkájáról. Szerényen azt mondja, hogy ,hát rágom a pajtások fülét, hogy ta­nuljanak’­. Hosszas fag­gatás után aztán még­is elm­ondja, hogy az is­kola többi főtanulási fe­lelőse gyakran fordul hozzá tanácsért. Eleinte ugyanis az volt a helyzet, hogy csak az őrsön belül alakítot­tak tanulópárokat, de most már az egész ra­jon belül segítenek a jobb tanulók a rosszab­­baknak. Ez pedig sokkal egyszerűbb,­­ mert azok a pajtások tanulnak együtt, akik közel lak­nak egymáshoz. Termé­szetes dolog hogy itt már szervezési gyakor­latra van szükség és ezért fordulnak a töb­biek Évához ezekben a­ kérdésekben, hiszen már két éve jó tanulási fele­lős. Az idei tanév ele­jén csapat, tanács-elnök­nek akarták megválasz­tani a többiek, de Éva maga kérte, hadd ma­radjon meg jó tanulási felelősnek. Úgy érezte,­ hogy ehhez ért igazán és ezt szereti a legjob­ban csinálni. Hiszen ki­csi kora óta tanár sze­retne lenni és ez a munka már egy kicsit hasonlít a tanár mun­kájához. A karácsonyi szünet előtt megbetegedett, de munkáját nem hagyja abba■ Egész nap jönnek hozzá a­ pajtások. A na­gyobbak tanulni, a ki­sebbek játszani. — Mindig örülök, ha újabb munkát kapok — mondja —, mert tudom, hogy a békéért dolgo­zom. Hóhegyecske Az iskola udvarán összetört­­tég­lákból és földből töltést építettek a pajtások. Egyik oldala szelíden lejt, a másik oldalába■ lépcsőt vágtak. Ezt az udvaron talált deszkákból állították össze a pajtások. A dom­bot a VII a osztály úttörői készítet­ték azért, hogy a szánkózás zavar­talanul szórakoztathassa a gyere­keket. Ha leesik a friss hó, leöntik vízzel és kész a remek csúszda.

Next