Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1952-01-04 / 1. szám

A DOLGOZ­Ó NÉPÉRT, 4 NB A DISZ UTTORO-MOZG VII. ÉVF. 1. SZ. ÁRA: 30 FILLÉR­­Kft 1952 JANUÁR 4 „Legyen a DISZ a párt hű követője, az újnak, a forradalminak zászlóvivője, A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének tanácskozásáról December 29-érn tanácskozásra gyűlt össze a Dolgozó Ifjúság Szövetségének Központi Vezetősége, hogy meg­hallgassa és megvitassa Dénes István elvtársnak, a DISZ főtitkárának beszámolóját az ifjúsági szövetség munkájá­ról és feladatairól. A gyűlés másnapján Bacsó Ferenc elv­társt a DISZ főtitkárhelyettese, az ipari tanulók között vég­zett munkáról számolt be. Amikor az ifjúság vezetői megkezdték tanácskozásu­kat, mindannyiuk és az egész magyar ifjúság határtalan örömére, büszkeségére és boldogságára, bölcs tanítónk, dol­gozó népünk szeretett vezére, ifjúságunk szeretett édes­­atyja, Rákosi Mátyás elvtárs lépett a terembe. Szűnni nem akaró, viharos éljenzés, taps köszöntötte Rákosi elvtársat. Az egybegyűltek forró hálával, ujjongó lelkesedéssel kö­szönték meg Rákosi elvtársnak, hogy országvezető nagy munkájában időt szakított arra, hogy eljöjjön az ifjúság vezetőinek tanácskozására, hogy ismét és ezzel is bebizo­nyította, mennyire szeret bennünket. Ismeri minden örö­münket, gondunkat, segítségünkre siet a munkában, a ta­nulásban, mindennapos békeharcunkban. Bölcseségének ha­talmas kincsestárából tanácsokat, biztos útmutatást ad vezetőinknek és vezetőinken keresztül minden egyes magyar fiatalnak: hogyan kell élnünk, tanulnunk, dolgoznunk ha­zánk és népünk javára, a magunk javára. Hozzánk jött el Rákosi, elvtárs, fiatalokhoz. Végtelen öröm, boldogság és büszkeség ez számunkra, minden ma­gyar fiatal számára, az úttörők számára is. Mi is odatarto­zunk a Dolgozó Ifjúság Szövetségének nagy családjához. A DISZ, a mi idősebb testvérünk vezet és irányít bennün­ket, Rákosi elvtárs, a párt, a DISZ-re bízta a mi nevelé­sünket. Szeretjük és követjük a DISZ-t, mint ahogy a pionírok szerelik és követik a Komszom­olt. Örömmel tölt a mi,m­ind­ a n­e ifjúságé sze­v­el sebünk erősödése,­ büsz­kék vagyunk az elvégzett jó munkára és mi is segíteni akarunk a DISZ-nek abban, hogy ezentúl még hűségesebb és erősebb tartaléka lehessen a mi nagy pártunknak. Mi nem csak élvezni akarjuk azt a sok jót, amit szocializmust építő hazánk, ötéves tervünk nyújt nekünk, hanem a ma­gunk erejéhez­ képest, részt is akarunk venni ebben a mun­kában, tanulással, társadalmi munkáinkkal és azzal, hogy segítünk tanítónknak, segítünk a DISZ-nek abban, hogy be­lőlünk igaz hazafiakat, jó békeharcosokat neveljen. A Központi Vezetőség teljes ülésén megjelentek: Gere Ji­na elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja titkárságának tagja, Vas Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, ott voltak a testvéri népi­ demokráciák ifjúságának küldöttei is. Megjelent az ülésen Kristóf István elvtárs, a párt titkársá­gának tagja is. Pártunk, népünk vezetői nagy figyelemmel, hallgatták végig az ifjúság vezetőinek nagyjelentőségű vitáit. Dénes István elv­társnak, a DISZ főtitkárának beszá­molójában sok megszívlelendő tanácsot és útmutatást ka­punk a mi munkánkhoz is. Dénes István elvtárs be­szédének bevezető szavai a béketábor új, hatalmas győ­zelmeiről számoltak be. „Az egyszerű emberek százmilliói az egész világon saját tapasztalataikból okul­va, mindinkább felismerik, hogy az imperializmus az emberi haladás, jólét és kultúra leggonoszabb ellen­sége"’ — mondotta Dénes elvtárs. „A koreai háború a leg­élesebben világítja m­eg az imperialisták vérszomjas, ra­gadozó arculatát. Az impe­rialisták egyesített hadereje súlyos veszteségeket szen­ved a meg-megújuló táma­dásokban anélkül, hogy egy tapodtat is előre tudna ha­ladni.” Dénes elvtárs ezután a jugoszláv nép fasiszta hó­hérjáról és minden béke­szerető nép gyűlölt ellensé­géről, a déli határunkon acsarkodó Titóról beszélt. Feltárta ennek a szörnye­tegnek mérhetetlen aljassá­gát és beszélt a jugoszláv nép és jugoszláv ifjúság szörnyű nyomoráról, szen­vedéseiről elzánt harcáról az amerikaiak láncos kutyá­ja. Tito ellen „Titóék leplezetlenül foly­tatják háborús készülődései­ket. A fasiszta Tito-banda népellenes és háborús poli­tikája Jugoszlávia néptöme­geit nyomorra, szenvedésre és halálra ítélte. A titóisták saját beismerése szerint: 1950-ben rossz táplálkozás következtében minden ne­gyedik gyermek meghalt, mielőtt elérte volna a 10. életévét. Ma Jugoszláviában a legolcsóbb árucikk az if­júság élete. Vasútépítésnél, alagutak fúrásánál, bányák létesítésénél, útépítésnél, gé­pek helyett az ifjúság ezreit hajtják szörnyű kényszer­­munkára, akik százszám pusztulnak el az elvisel­hetetlen munkakörülmények­től, rossz ellátástól és az embertelen bánásmódtól. A nyomor miatt a gyer­mekek tízezrei nem tud­nak iskolába járni és írás­tudatlanok maradnak. Az iskolák ezreit bezárják és nagyszámban viszik a taní­tókat is kényszermunkára. A gyermekek ezrei kóborolnak elvadulva Jugoszlávia váro­saiban és országútjain és több mint egymillió gyer­meket tart a Tito-banda tá­borokban, akiket nehéz mun­kára kényszerítenek, vagy kuláknak adnak ki ingyen­munkára.” „A békemozgalom — mon­dotta Dénes elvtárs — né­pünk építő munkájának ha­talmas erejű emelője.” Hazafiasságunkat, hazánk iránti igaz szeretetünket be kell bizonyítanunk a terme­lés nagyszerű csatáiban. Dénes elvtárs részletesen beszélt azokról az eredmé­nyekről és feladatokról, amely a hazafias és béke­harcos ifjúságra felemelt öt­éves tervünk teljesítése terén várnak. „Minden magyar hazafi­ból ” — mondotta Dénes elv­társ — jogos büszkeséget váltott ki Rákosi elvtárs be­jelentése: .Az utolsó né­gy-öt évben gyökeres változás tör­tént: hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá alakult át­...” . ■ „Ez a büszkeség, hazasze­retetünk egyik forrása, páro­sul azzal a tudattal, hogy eredményeink egyszersmind a Szovjetunió vezette 800 milliós béketábor újabb győ­zelmeit, a háborús gyújtoga­­tókra mért újabb csapásokat is jelentik. S amikor Köz­ponti Vezetőségünk felméri munkánk eredményeit és hiányosságait, a mi számve­tésünket is az a fő gondolat vezérelje, hogy szövetségünk fejlődése és munkája is köz­vetlenül befolyásolja népünk harcának sikerét, a nemzet­közi békeharc ránk eső sza­kaszában.” „Egyes területeken kiugró eredmények vannak az ifjú­ság termelő munkájában. Petőfibányán fél éve jött létre — a pártbizottság tá­mogatásával, az ifjúság kez­deményezésére — az első if­júsági front. Ma m­ár két és egyharmad ifjúsági front dolgozik, amely együttesen a bánya termelésének egy­harmadát adja. Sikerült el­érni, hogy az ifjúsági fron­ton kiküszöböljék az igazo­latlan hiányzást, rendszere­sen 120—130 százalékra tel­jesítik a tervet és emellett nagyszámban nevelnek bá­­nyaiparunk számára új, fia­tal munkaerőt.” „Beszámolhatok a Köz­ponti Vezetőségnek arról, hogy Dunapentele — ma már Sztálinváros és Sztálin Vasmű — építése felett vál­lalt védnökségünknek alap­jában becsülettel eleget tet­tünk... Az elmúlt nyáron kilencezer diákifjút és leányt mozgósítottunk a Vasmű építésére s csak a legutóbbi két hónap alatt több mint 1200 fiatal vált Központi Vezetőségünk megbízásából a Sztálin Vasmű és város állandó építőjévé, bár hozzá kell tennem, még ez is ke­vés.” Elmondotta még : Dénes elvtárs, hogy 203 ifjú szta­hanovistánk dolgozik Sztá­­linvárosban és 143 fiatal ér­demelte ki a Sztálin Vasmű­­emlékérmet. A­­­nyári mezőgazdasági munkákban mintegy 50.000 fiatal vett részt, arató- és cséplőbrigádok, tüzőrök, ka­­lászgyűjtőbrigádok. Ebben a munkában az úttörők is részt vettek, a mi munkánk is hozzájárult a szép ered­ményhez. Hatezer fiatalt mozgósított a DISZ a gya­potszedésre, hogy jól dolgoz­tak, az abból is látszik, hogy az eddig kitüntetett 38 gya­­potszedőmesterből 32 fiatal. De ezekkel az eredmények­­ket sem, érjük be, ezeket is tovább fokozzuk és bebizo­nyítjuk: mindent meg aka­runk tenni hazánkért, a bé­kéért. Még sokkal több fia­talnak kell résztvennie a munkaversenyben, hogy tel­jesítsük a pártnak tett ígé­retünket: a termelés roham­­csapatává leszünk. Részletesen kifejtette Dé­nes elvtárs, hogyan kell még jobban megszervezni a DIS munkáját ahhoz, hogy kitű­zött céljainkat elérjük és a párt legjobb segítői legyünk Megbírálta az alapszervek munkáját, kiemelte a jól dolgozókat és a munka meg­javítására hívta fel az­ elma­radt szervezeteket. A DISZ- nek jelenleg több mint hat­százezer tagja van, de ezt a taglétszámot még növelni fogjuk. Azokat a DISZ-tago­­kat, akik eddig nem vettek részt, tevékenyen az ifjúsági szövetség munkájában, ne­velni kell, hogy minden ma­gyar fiatal megértse felada­tát és teljesítse kötelességét. „Mozgósítsuk a párttal egyetértésben oda a legjobb erőket — mondotta Dénes elvtárs —, ahol a legna­gyobb hősiességre, helytál­lásra van szükség . .. Ha leg­jobb segítők akarunk lenni, akkor ott­ segítünk, ahol a legnagyobb szükség van rá.” Befejezésül így szólt Dé­nes elvtárs: ..Bölcs tanításaival és bí­rálatával segít bennünket pártunk és Rákosi elv­tár­sunk és nemcsak a saját ta­pasztalatainkon és hibáinkon okulhatunk, hanem előttünk messze távlatra bevilágítja fejlődésünk és­ munkánk út­ját a dicsőséges Komszomol ragyogó példája. Hála és kö­szönet a lenini komszomol­­nak, amiért lehetővé tette, hogy az elmúlt évben két al­kalommal is hosszú időn ke­resztül tanulmányozhatták szövetségünk küldöttei a Komszomol munkájának min­den területét. „Szövetségünk csak úgy érdemelheti ki teljes joggal a párt legjobb segítője, a szocializmus építésének ro­­hamcsapata megtisztelő cí­mét, ha .. . ifjúságunk min­denütt és minden téren az újnak, a forradalminak, né­pünk, hazánk és a béketá­bor ügyét előrelendítőnek legharcosabb, leglelkesebb zászlóvivője lesz és hűen kö­veti a mi győzedelmes, dicső pártunkat és drága, szeretett Rákosi elvtársunkat.” 44 A tanácskozás szünetében Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség tagjaival beszélget .*S­.. Forró elvtársi szeretettel köszöntjük az ál­török lapját: a Faji üst, szerkesztőn, munkat­ár­­sait, levelezőit és hűséges olvasóit abból az alka­lomból, hogy 5 év óta fáradhatatlanul neveli a legifjabb nemzedéket hazánk szeretetére, példa­mutató tanulásra és magatartásra, a tanu­lók tiszteletére, a párt és Rákosi elvtárs iránti állha­­tatlan szeretetre. Kívánjuk, hogy a Pajtás továbbra is siker­rel oldja meg a rá háruló feladatokat. Segítse elő, hogy kivirágozzanak az áttörők képességei, tehetségei. Úgy fejlődjenek és tanuljanak, hogy műveit, képzeit, munkaszerető, vidám if­jakká, öntudatos DISZ-tagokká váljanak. Nevelje a Pajtás olvasóit továbbra is a szovjet pionír mozgalom példáján, a népek kö­zötti béke és barátság szellemében, melynek ve­zetője a világ dolgozóinak lánglelkű vezére, minden úttörő dicső példaképe: a nagy Sztálin­ Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége­ ­ Rólunk, úttörőkről szintén igen fontos határoza­tot hozott a Központi Vezetőség tanácskozása. Ezen­túl még sokkal nagyobb segítséget kapunk a DISZ- től, sokkal szorosabb lesz közöttünk a kapcsolat. ,é a DISZ-bizottságok fordítsanak nagyobb figyel­met az általános iskolák felső évfolyamaira. Követel­jék meg az úttörő szervezetektől, hogy bátrabban élje­nek a DISZ-tag ajánlási jogukkal és javasolják­ szö­vetségünk tagjául — az arra érdemes — nyolcadik osztályos úttörőket. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiban létre kell hozni, a DISZ-alapszervezete­­ket, amelyek feladata az iskolai úttörő munka fej­lesztése, az évvégi záróvizsgákra való jó felkészülés segítése és a nyolcadik osztályos úttörők DISZ-be való bevonása." Ez a határozat azt jelenti, hogy a DISZ-szel való együvé tartozásunk még jobbban hasonlít majd a komszomolisták és pionírok testvéri együv­ét áldozá­sához. Egy lépéssel ismét közelebb jutunk példaké­peinkhez. Mi, áttörök, szívünk egész melegével, vi­szonozzuk, a Dolgozó hiúság Szövetségének Irántani való baráti­, testvéri személetét.

Next