Pajtás, 1954 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-20 / 1-2. szám
Berlinben megkezdődött a négy külügyminiszter értekezlete. A német főváros a népek figyelmének reflektorfényébe került... A külügyminiszterek tanácskozásának egyik legfontosabb pontja Németország jövőjének megtárgyalása. Mit tegyen most a német nép? Hallgasson, vagy hallassa szavát? Közel kilencmillió aláírás gyűlt eddig össze a Német Demokratikus Köztársaságban a német kérdés békés megoldásának követelésére. Egyszerű ívekre írták üzenetüket a lipcsei útépítő munkások. Gyárak munkásai és mérnökei apró modelleket küldtek: kicsiny mozdonyokat, traktorokat, esztergapadokat. S a modellekre vésték rá békekövetelésüket. Népművészek térítőket hímeztek, korsókat formáltak, tálcákat kovácsoltak, a térítőkre ráhímezték, a korsókra ráégették, a tálcákra rávésték, hogy mit várnak, remélnek a külügyminiszterek értekezletétől. Anyák és apák elküldték gyermekeik fényképét. A fényképek hátára — mint amikor valaki ismerősének adja gyermeke fényképét ■— emléksorokat írtak. „Nem akarjuk, hogy drága kicsinyeinket új háború ragadja el tőlünk" Félbevágott rajzlapokra, kitépett irkalapokra írták, rajzolták, s festették üzeneteiket az iskolásgyermekek. Békésen füstölgő gyárkéményeket rajzoltak, romjaiból újjáéledő házat, legelésző tehéncsordát. Egy jénai kislány sorompót rajzolt, ami Németországot szakítja ketté. A nép egyszerű fiai hajolnak a sorompó alá és vallóikkal felemelik azt. A rajz alatt nincsen szöveg, de érthet belőle mindenki ... A nyugati külügyminiszterek is! Ismét felvonták az országházra népköztársaságunk lobogóját, hogy hirdesse csattogó szárnyával: tanácskozik a nép országgyűlése. Családiasan meghitt volt a hangulat már odakünn a parlament folyosóin is. Parasztasszony-képviselők egymásbakaroló csoportját láttuk az egyik folyosón; színes rakottszoknyáik vidáman hullámzottak a pirosbársony szőnyeg felett. Odébb miniszterek beszélgettek híres tudósokkal s híres munkásokkal. Picker Ignácot, az Egyesült Izzó kiváló gyalusát, Kossuth-díjas sztahanovistánkat ,akkor láttuk meg, amikorbefelé sietett a gyűlésterembe. A képviselők padsoraiban felfedeztük Ivanics Frigyesnát, Pesterzsébet tanítónő képviselőjét. Minden reggel megteltek a diplomata-páholyok. Eljöttek elsősorban a baráti országok, a Szovjetunió, a nagy Kína, a testvéri népdemokráciák nagykövetei. De megjelentek az Egyesült Államok és Anglia, Jugoszlávia és Svájc, Svédország és Hollandia, Törökország és Franciaország követségeinek vezetői. Az országgyűlés nagyfontosságú új törvényeket alkotott, megvitatta és jóváhagyta az 1954. évi népgazdasági tervet, s meghallgatta minisztertanácsunk elnökének, Nagy Imre elvtársnak beszámolóját. Nagy Imre elvtárs elmondotta,mit teszünk azért, hogy ebben az esztendőben még több legyen a ruha és a cipő, a hús és a kenyér, a rádió és a kerékpár; hogy ebben az esztendőben még többezer új ,családi otthon épülhessen és többezer új üzlet nyílhasson. Külön figyelmet fordított a beszámoló,az iskolai oktatás kérdésére is. „Oktatásunkban a legnagyobb erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat az általános iskolák fejlesztésére kell fordítani ... Az iskolák fokozottabb tatarozása mellett szaporítanunk kell a tantermek számát, kiegészíteni felszerelését...” —- mondotta a többi között Nagy Imre elvtárs, majd hangsúlyozta: „A felnövő új nemzedék magyarságát és műveltségét itt kell a szocialista hazafiság szellemében megalapozni. Arra kell törekednünk és el is kell érnünk, hogy az általános iskolai képzettséggel megalapozzuk ifjúságunk műveltségét. Édes anyanyelvünk elsajátítása, népoktatásunk legnagyszerűbb, egyben legfontosabb feladata. El kell érni és ez legyen oktatásunk fő célja, hogy gyermekeink helyesen beszéljenek, írjanak és olvassanak magyarul.” A béke kérdéséről a többi között ezeket mondotta Nagy Imre elvtárs: „Mi a magunk őrhelyén, szerény erőnkhöz mérten, az országunk és más országok közötti békés kapcsolatok... érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk .. Az országgyűlés ülésszaka után a képviselők visszatértek az építőmunka őrhelyeire, a bányákba, a kohókhoz, a gépekhez, a laboratóriumokba. Mi pedig, üzenjük mindannyiuknak: Köszönjük a jó munkát, amit értünk végeztek az országgyűlésen. ,-0-X A - 1 A legmagasabb budapesti emeletes ház liftpályája pontosan 50 méteres, a moszkvai felhőkarcolók liftje sem éri el a 200 métert. Én azonban 2000 méteres liften utaztam. Egyáltalán létezik-e ilyen, vagy csak az én kitalálásom? Én se hittem, amíg ki nem próbáltam. Az elmúlt nyáron meglátogattuk a Tátrát. Azért írom így, hogy meglátogattuk, mert harminc magyar pajtás is nyaralt velünk. .Képzeljetek el egyfelhőket karcoló óriási sziklarengeteget, melyet a derekáig szinte áthatolhatatlan fenyőerdők borítanak, innentől csupa sziklacsúcs meredezik egymásmellett, egyik másik el is tűnik az ember szeme elől a felhők mögött. Meglátogattuk a „Csorba-tavat”. Ahol a fenyő véget ér, kezdődik a boróka és a szikla-rengeteg, ott fekszik ez a tengerszem. A Nagy Vízeséshez is gyalogosan mentünk fel, pedig ide csak keskeny hegyi ösvény visz, s lépten-nyomon mohos gránittömbök állták el utunkat. Reggel indultunk és csak késő délutánra érkeztünk meg a vízeséshez.. Igaz, hogy közben köveket gyűjtöttünk, őzet is kergettünk, ezzel is telt az idő. A sok gyaloglás után azt hittük, máris a tetőn vagyunk. Ámultunk, amikor ma’ gaean a fejünk fölött ismét előbukkant a félre w mM n n i / a ■ mmMimmkp billent Lomnici csúcs. Még mindig olyan magasnak látszott, mint reggel induláskor. Másnapra terveztük a Lomnici csúcs megmászását. No, híres alföldi gyalogosok! .. A hegymászást ez egyszer megtakarítottuk. A 2600 méterescsúcsra hatalmas drótkötélpályán, gördülő lift visz fel. Tátralomnicról indultunk. Verőfényes szép idő volt. Az induláskor, még csak tetszett a lebegő utazás, de ahogy emelkedtünk, s alattunk félelmetesen ásítozott, tátongott a feneketlen sziklahasadék, ennek már fele se treff. A szél is fújni kezdett, s a kis piros katicabogár (így hívják a helybeliek a liftet) úgy imbolygott velünk, úgy ingott a kötélpályán, mint az ágon felejtődött száraz levél. Jó félórás utazás után elhagytuk a borókaerdőket, innen már a havas szakadékok következtek. Még nem értük el a közbeeső állomást, amikor hirtelen vihar kerekedett. Váratlanul jött, kibújt valamelyik sziklacsúcs mögül, s a mi kis kocsinkat elkezdte jobbra-balra taszigálni. Alattunk kavargott a felhőgomolyag, s cikkáztak a villámok. Lemondtunk arról, hogy a Lomnici-csúcsot még megláthassuk. Mire felértünk a csúcsra, kiderült az ég. Fent csípett a hideg levegő. Csodálatos látvány tárult elénk: három országotláthattunk egyszerre, hátunk mögött Lengyelországba veszett a sziklarengeteg, előttünk az Alacsony Tátra erdős csúcsai fürödtek a napfényben, s távolabb ... talán a mi Mátránk kéke lett. A pompás látvány elfeledtette velünk a kalandos utazást. Amikor visszaindultunk, vidáman, felfrissülve szálltunk be a liftbe. Lefelé menet egyikünk se nézett a sziklahasadékba, volt miről beszélni. Az izgalmas hócsatát emlegettük éppen, amikor megérkeztünk Tátralomnicra. A hegy lábánál tombolt a nyár. Forró júliusi nap fogadott bennünket. Komjáthy István: Baráti találkozók A híres magyar sportolók az elmúlt napokban ismét számos nemzetközi versenyen vettek részt. Budapest. Szombaton került sor a lengyel-magyar ifjúsági ökölvívó válogatottak küzdelmére. Ezúttal harmadszor találkoztak a két nemzet ifjúsági ökölvívó válogatottjai. Első alkalommal 1949-ben Varsóban a lengyel válogatott 9:7 arányban győzött, három nappal később Poznanban 8:8 arányban végződött az összecsapás. Most hazánk fővárosában sem sikerült legyőzni a baráti Lengyelország fiatal ökölvívóit, a mérkőzést 12:8 aányban ők nyerték.Vasárnap a két nemzet felnőtt öklözői mérték össze tudásukat. Először az alig húszéves Kárpáti mérkőzött Kukierrel. A lengyel versenyző 1953-ban légsúlyban Európa-bajnokságot nyert. Régi ismerős a két öklöző. Kétszer már egymás ellen is mérkőztek, mindig ■a lengyel fiú győzött. Kárpátinak most sikerült visszavágni a két vereségért: kemény, de szép és sportszerű csatában legyőzte az Európa-bajnokot. A következő mérkőzéseken sorozatos lengyel siker született. Kasperczak, aki 1949-ben Oslóban nyert Európa-bajnokságot, megverte a négyszeres magyar válogatott Wágnert. Stefaniuk, a harmatsúly Európa-bajnoka ,a húszszoros válogatott Horváth Istvánt győzte le. Niedzwiedzki, a tízszeres lengyel válogatott az egyszeres magyar bajnok Kellner ellen aratott győzelmet. Drogosz, aki Lengyelországban olyan híres, mint nálunk Papp László, Kisfalvi ellen ismételten bebizonyította, hogy Európa legjobb kisváltósúlyú ökölvívója és megérdemelten nyerte 1953-ban az Európa-bajnokságot. Már 8:2-re vezettek a lengylek, amikor a magyar Dóri és Czajeczki lépett a szorítóba. Erkölcsileg sok függött ennek az összecsapásnak kimenetelétől. Itt dőlt el a nemzetközi találkozó sorsa. Tudta ezt Dóri is, helyén volt a szíve és nagyszerű győzelmet harcolt ki a nálánál magasabb és hosszabb karú lengyel ellen. Ezután az est várvavárt csatája következett. Kétszeres olimpiai bajnokunk, Papp László legyőzte Pietrzykowszkit, majd Plachy adta vissza Piorkowskinak a bukaresti VIT-en elszenvedett vereséget. Kiegyenlítettünk. S most meglepetés következett. Kovács Attila váratlanul legyőzte Grzelakot, aki második lett a varsói Európa-bajnokságon. Mi vezettünk 10:8-ra. A következő mérkőzésen azonban Wegrzyniak Kiss felett aratott győzelmével kiegyenlítettek a vendégek. Végeredmény 10:10, Prága. A magyar kardvívók vasárnap 13:3, a női tőrvívók ugyancsak 13:3, apárbajtőrvívók pedig 9:7 arányban győzték le a legjobb csehszlovák vívókat, Zakopane. A lengyel-magyarcsehszlovák férfi és női gyorskorcsolyaversenyt vasárnap fejezték be. A nemzetközi találkozó összetett versenyét a férfiaknál a magyar Kónya nyerte. A nők versenyében Földvári-Boér Mária harmadik lett. v-N . V 1 f x „ -\ ■ 1110 , 1 jamw mai S' í* — -*—“rs' A négy nagyhatalom berlini tárgyalásának előestéjén megdöbbentő hír érkezett Koreából: az amerikaiak és a délkoreai banditák ismét merényletet követtek el a béke ellen: elraboltak húszezer koreai-kínai hadifoglyot. Az amerikaiak kémeket, titkos ügynököket küldtek a hadifogoly-táborokba. Felszerelték őket fegyverekkel, rádiókészülékekkel. Az ügynökök azt a feladatot kapták, hogy minden eszközzel — akár gyilkosság árán is — akadályozzák meg a hadifoglyokat abban, hogy hazatelepítésüket kérjék, hogy visszatérhessenek hazájukba, családjukhoz. Január 20-án a rádió titkos parancsot sugárzott a „táborfelügyelőknek” ... Hajnalban a kémek felverték álmukból a foglyokat. A „megbízhatatlan”, azaz hazakívánkozó hadifoglyok szigorú őrizet alá kerültek, drótbilinccsel fűzték őket egymáshoz. Kígyózó menet indult a teherautók felé. A teherautóknál állig fegyverzett tábori csendőrök őrködtek. A levegőben vadászrepülők köröztek. A magasrangú amerikai tisztek helikopterekről figyelték az események alakulását. A titkos ügynökök, kémek sorfalán túl állottak az indiai őrök. Száz és száz hadifogoly szemében megcsillant a remény... Hirtelen valahol dulakodás támadt.... Egy csontig soványodott hadifogoly átszakította magát a láncon, futni kezdett... Az őrök sorfala megbomlott. Felhangzott a kiáltás: „A hazáért! A szabadságért!” Élete kockáztatásával tört ki s jutott el az indiai őrökig nyolcvan hadifogoly. Ez a nyolcvan ember páratlan hőstettet hajtott végre. Tettüket siker koronázta. Néhány órával később sírva csókolták meg a szabad koreai földet. .■ Szívükben dalolt az üdvözlő szó: „A haza szívére ölel benneteket, elvtársak!”