Pajtás, 1954 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-27 / 3-4. szám

*­ p 1­6­3 ^ Olvasómozgalom a Szovjetunióban Lenin és Sztálin elvtársak rendszeresen, tervszerűen ol­vastak és olvasmányaikról, gon­dos feljegyzést készítettek. Példájukat a Szovjetunióban minden pionír követi. Az­­általá­nos iskolák második osztályos ta­nulói már vezetnek olvasó­nap­lót, feljegyzik a könyv címét, írója nevét, illusztrátásának ne­vét és az olvasás keltét. A har­madik osztályosok a könyv rö­vid tartalmát is leírják. Mire az alsóbbosztályosok fel­­sőbbosztályosokká válnak, az ol­vasónapló vezetésének valósá­gos művészei. A könyv rövid tartalmán kívül naplójukba ír­ják azt is, mlyen gondolatokat váltott ki belőlük olvasmányuk; leírják­ a könyv hőseivel folyta­tott­ beszélgetéseiket.. A szovjet pionírok nemcsak olvasónaplót vezetnek, hanem tervet is készítenek arról, hogy bizonyos idő alatt milyen köny­veket olvassanak el. Az olvasási terv igen hasznos. Visszatartja a túlságosan mohó olvasókat a káros „könyvfalástól“, a kényel­meseket viszont gyorsabb olva­sásra serkenti. Mi történik az olvasónaplók­kal? Gyűléseken felolvassák, megvitatják a naplók jegyzeteit. Ezekből, a vitákból minden pio­nír igen sokat tanul. x A DOLGOZD NÉPÉRT, A HAZAÉRT­­ RÁKOSIVAL ELŐRE! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG LAPJA ÚTTÖRŐK ES ISKOLÁSOK SZÁMARA IX. ÉVFOLYAM. 1—2. SZÁM.­ÁRA 60 FILLÉR 1954 JANUÁR 20. r^~JEZÜST-ERDÖ VI ARANY-VÁR 7 -----------------——— - , ,*ÉA ----------------------------­ H­al­lottátok-e hírét a csillagszemes juhász­nak? Róla mondja a mese, hogy minden­­képpen kitartott el­határozása me­lett. Nem akart a k­irály­nak jó egészséget kí­vánni, amikor őfelsége tüsszentett. Hiába fe­­nyegette a király bör­tönnel, halállal, hiába ígért ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánt­tavat, nem tántorította el, nem csábította semmi. -Övé is lett bátorsá­ga, szilárdsága jutal­mául előbb a fele, majd az egész király­ság. Jó király is lett belőle, igen szerették alattvalói. Ti is ilyen kemé­nyen kitartotok elha­tározásotok mellett? Amikor tanulás köz­ben csábít a játék, várjon mindannyian azt felelitek rá, hogy „nem megyek én ad­dig játszani, amíg meg nem tanulom a leckémet”? Sok-sok ilyen, pajtás van. Ezek meg is kap­ják jutalmukat. Más­nap szép, gömbölyű ötös kerül nevük mel­lé. Félévkor pedig — mert hiszen már közel van az első félév be­­fejezése — olyan szép bizonyítványt visznek haza, hogy mindenki csodájára jár. Vannak azonban olyan pajtások is, akik nem mernének határozott igennel vá­laszolni előbbi kérdé­sünkre.. Látom, Ko-­­­vács pajtás is lesüti a kissé a szemét. Bi­zony, ő tegnap kemé­nyen elhatározta, hogy egész délután a szám­tant tanulja. Mégis, félóra múlva, amikor, Szabó Laci farcso­­lyázni hívta,a csapet­­papot otthagyott és csak este tért vissza könyvéhez. Ugye, Kovács paj­tás, te is szeretnéd, ha félévkor jó bizo­nyítványt Vincél ha­za? A jó bizonyítvány­nak ára van ám! Nem adják olyan könnyen. Sok-sok kemény el­határozást, sok-sok tanulással töltött órát foglal magában. A tudósok, feltalá- lók is hosszú, kitartó munkával jutnak el céljukhoz. Asbóth Oszkár mérnök, a he­likopter magyar fel­találója, ezerötszáz kí­sérlet után készítette el a légcsavart. Mi­lyen szilárd elhatáro­zás kellett ahhoz, hogy ezt a nehéz, sok­szor kilátástalannak látszó munkát sikerrel fejezze be! Ma már ezer és ezer helkop­­ter száguld a világ­ban és hirdeti a ki­tartó munka diadalát. Lássatok újult erő­vel a tanuláshoz a téli szűrődő után. Tanul­jatok meg minden lec­két a kutatók és tu­dósok szorgalmával, állhatatosságával, tü­relmével. Így lesz tiétek a tu­dás ezüsterdeje és a­ arany vára. ■5 ^ p 264631 JÁTÉK AZ ÉVSZÁMOKKAL SZÍVÜNKBEN ÉS LENIN Vlagyimir Iljics Lenin, az egész vi­lágnak e nagy és igaz embere, harminc évvel ezelőtt, január 21-én meghalt. Lenin­ elvtársat azért sze­retik oly'forrón az embereik, mert megtanította őket, hogyan kell harcolni a kizsák­mányolók ellen, megtanította őket, hogyan küzdjenek az igazságért. A le­nini igazság 1917 októberében győ­zött. E világraszóló győzelem után Le­nin elvtárs minden erejével, lángoló szívének egész füzé­vel azon dolgozott, hogy a szovjet ha­zát erőssé, megdönt­­hetetlenné tegye. Olyanná, amelyre reménységgel tekin­tenek a föld elnyo­mott népei. Sohasem sajnálta erejét, ha a nép boldogságáról vo Lenin elvtárshoz becsületes ember számára nyit­va állt az út. Számtalanszor keresték fel őt munkások és parasztok. Ha megtudta, hogy munkás és paraszt vendégei vannak, minden fontos mun­kát félretett és fogadta őket. Lenin megbecsülte a dolgozók javaslatait, megjegyzett min­den okos szót, amit a mun­kásoktól hallott- í­gy egy be­szélgetéskor sohasem mulasz­totta el az alkalmat, hogy :a ragyogása. Nem is volt a földnek még olyan embere, akit úgy szerettek volna az egyszerű dolgozók, mint­ őt. Lenin elvtárs az emberiség fényes jövőjéről, hatalmas gyárakról, aranyló búzamezőkről, gyö­nyörű falvakról, és gondtalan, vidám gyermekkorról, egy új világról álmodott. Amit Lenin elvtárs elkezdett, a­ Szovjet­unió Kommunista Pártja Sztálinnal, Lenin lángeszű ta­nítványával valóra váltotta: a szovjet nép ma már a kom­munizmust építi. A mi lenini tanítás adott kió erőt a szovjet nép­nek, hogy legyőzze a leggonoszabb ellen­séget, a német fa­sizmust és felsza­badítson sok elnyo­mott népet, köztük a mi népünket is. Lenin, a nagy gondolkodó és vezér meghalt. De Lenin óriási alakja, tanítása har­minc év távlatában is elevenen él a világ népeinek, a mi né­pünknek szívekén is. S amíg ember lesz a földön, addig élni fog és vezet bennünket további győzelmek felé. A szó, minden dolgozók gyermekeinek élete­­után érdeklődjön. Szerető szőrén viselte a jövő nemze­dékének sorsát. Aki egyszer Lenin elvtárssal beszélt, az nem felejtette el soha. A szívekbe, az emléke­zetbe belevésődött Lenin lejek­ből fakadó szavainak fényes A történelmű szakkörön sok jó dolgot találtunk már ki. Például: az évszámok könnyű megjegyzé­sére játékot eszeltünk ki. December elején az egyik szakköri foglalkozáson kemény papírból kártyanagyságú lapo­kat vágtunk ki, mégpedig har­minchármat. Tizenhatra ráírtuk a legfontosabb történelmi ese­ményeket, a másik­­ tizenhatra a megfelelő évszámokat. Egy la­pot üresen hagytunk, ez lett az „ügyetlenek lapja.“ A játék menete a következő: Az örsöt (mert legjobb ezt örsi összejövetelen játszani) két csoportra osztjuk. Az egyik cso­port kapja az eseményeket, a másik pedig az évszámokat. Egyszer az egyik, máskor a má­sik csoport kérdez. Például az egyik pajtás felmutatja a kár­tyáját és megkérdezi: „Mikor volt a mohácsi vész?“ Erre az 1526-os számot rejtegető pajtás­nak fel kell azt mutatnia. Ha nem mutatja fel, vagy pedig va­­laki „rossz“ számot mutat fel, hibapontot kap. Akinek három hibapontja van, megkapja az „ügyetlenek lapját.“ Vele együtt csapata is elveszti a játékot. Nagyon hasznos játék ez. Próbáljátok meg ti is! Horváth Lajos Vili.­o. Sárbogárd. .. CSAPATgárDISTA-TALÁLKOZÓN HALLOTTUK: PIROS ÉS FEKETE PONTOKstrft• • • Hasznos tapasztalatokkal zárultak a csapatgárdista ta­lálkozók. Miről beszélgettek legtöb­bet? Elsősorban is a tanulás­ról. Nyitr­ai Tibor (Nagyléta) elmondta a csillebérci talál­kozón, hogy ő rendszeresen segíti a gyengébben tanuló Tarján pajtást. Igen ám, de mi történik ak­kor, ha a gárdista­­ nem ér rá segíteni gyengébb társai­nak? Ez is szóba került­ a ta­lálkozókon. A debreceni jóta­nulók nagy része jár az út­törőházba, zeneiskolába, kü­lönféle sportedzésekre. Várjon mikor segítsék ők a gyengéb­beket? Néha csak este érnek rá tanulni. Cselekedjenek úgy, mint a szombathelyiek, akik csak reggel,, közvetlenül az óra megkezdése előtt kérde­zik ki a gyengébbeket?­­ De mi történik akkor, ha a gyen­gébb pajtás nem értette meg­ a leckét s így nem is._ tudta megtanulni? Ilyenkor már nincs idő alaposan megma­gyarázni a bonyolult szám­­tanpéldákat és nyelvtani sza­bályokat. Mást kell itt ki­találni! A karcagi pajtások már meg is találták az orvos­­­ságát. Két-három gyengén tanuló pajtást vándortanuló­körbe osztottak be és a jó­tanulók közül mendig az se­gíti őket, akinek az ideje legjobban megengedi. Sok szó esett arról is, hogy az őrs hogyan segítse a jó­tanulást. A győrszentiványi csapatnál az őrsvezetők nagy­része csak pontoz. A jótanulók piros pontot, a gyengék pedig fekete pontot kapnak. Érnek el valami eredményt? Leg­feljebb csak an­nyit, hogy a pajtások titokban ellopják az őrsvezetők pontozó füzetét és teliszele rakják pontokkal,­pi­rossal, feketével vegyesen. Segíti ez a tanulást? Bizony nem. Vannak aztán olyan őr­sök is, ahol egyebet sem csi­nálnak, csak értékelnek és a középérdemjegyet számolgat­ják. Az ilyen őrsi foglalkozá­sokon ugyonánják magukat a pajtások, így hát ez sem se­gít. Segítheti egyáltalán az őrs a tanulást? Bizony segít­heti. Juhász Koppány pajtáso­k példá­ul őrsi összejövetele­ken kijárnak az erdőbe és megfigyelik a fák, bokrok, nö­vények életét. Ezeket a meg-­ figyeléseket azután a növény­tan-órákon hasznosítják. A szegedi pajtások vidám föld­rajzi utazásokat játszanak a térkép segítségével, a makóiak pedig tréfás nyelvtani talá­lóskérdéseket adnak fel egy­másnak. A fegyelem sem kerülte el a gárdisták figyelmét. Vájjon mit lehetne ezen a téren cse­lekedni? Zászlót rendszeresí­­teni, amely vándorolna­­egyik rajtól a másikhoz? Kizárni a rendetlenkedőket az őrsből, vagy a rajból? Tucatszámra faragni a rímeket a csínyte­vőkről? Nem! Hát akkor mit cselekedhetnénk? — Mi lenne, ha a gárdisták fegyelmezett magatartásukkal példát mu­tatnának? Elsősorban önma­gukra vigyáznának? A pécsi Egyetem­ utcai iskola nyolca­dikos pajtásai így cseleked­nek. A rajtanács tagjai első­sorban önmagukra vigyáz­nak.­­ íme, ilyen hasznos tapasz­talatokat gyűjtöttek a gárdis­ták.

Next