Pajtás, 1955 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1955-01-01 / 1. szám

11)3.'! A DOLGOZÓ NÉPÉRT. A HAZÁÉRT - PLORET- V\ KOMJÁTHY 1ST VÁIÍi A UISZ KÖZPONTI- VEZETŐSÉG LAPJA ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA X. ÉVF. 1. SZÁM. ARA 60 FILLÉR 1955. JANUAR 1. KARÁCSONY AZ ORSZÁGHÁZBAN Micsoda nyüzsgés van az Országház lépcsőin! Száz meg száz gyerek! A kapu ki­túrni előttük, és ők felmu­tatják a karácsonyfa-ünnep­ségre szóló meghívójukat. Lekerülnek a kabátok és azután olyan dolgok történ­nek. amilyeneket csak szép mesékben olvasunk. A gyerekekből csillogó­ruhás tündérek, csintalan erdei manók, fehérparókás rokokóhülgyek, középkori lovagok, húfehérkék és csip- kerózsikák lettek. A kupola- csarnokból halk zene szűrő­dik. hívja őket, hogy keres­sék fel csodálatos birodal­mukat A csodálatos birodalom­hoz piros plüsszőnyeg vezet. Első meglepetés a mesebar­bejárat felől szánkó csilinge­lőse hallatszik. Télapó érke­r m lang. A barlang előtt apró, gyorsjáratú villamosvasút várja a barlang körül uta­zókat. Innen már csak egy lépés a csodálatos biroda­lom. Fényárban úszik. Min­den fényénél jobban fénylik benne a mennyezetig érő, sudár karácsonyfa. Alatta rengeteg gyönyörű játék. Ebben a pillanatban meg­szólalnak a harsonák és a lette lépked, hatalmas könyvvel a kezében a hó­fehérruhás mesekirálynő. Uszályára Teodor, a bohóc és a táncmcstcr vigyáz. A menetet Télapó kedvenc mackója zárja be, dörmügé- séböl mindenki megérti, hogy illedelmesen köszönt. Télapó felemeli a kezét és amikor olyan csend lett, hogy még a karácsonyfa- ágak zizegését is hallani, megszólal Télapó: „Kedves gyerekek! (Mert ő persze tudja, hogy a tündérek, ma­nók, hercegnők gyerekek.) Ezennel ünnepélyesen meg­hirdetem a jelmez- és tánc­versenyt. Hadd lássam, kié a legtökéletesebb jelmez, me­lyik pár esárdásozik, kerin­gőzik a legszebben! A juta­lom itt vár rátok a kará­csonyfa alatt!“ Vidám csárdásra gyújtott a zenekar és akkor ki-ki párt keresett magának. Azt, hogy kié a legszebb jelmez és melyik pár táncol a legszebben, nagyon nehéz volt igazságosan eldönteni. TéTnpj”nem átallötta. a tán­cosok közé állt és nehézke­sen maga is fordult egyet- kettőt, de közben igencsak figyelte a jelmezeket, tánco- lókat. Dörmögő mackója és táncmestcre persze segítsé­gére sietett. Szépen előre­haladott az idő, mire vissza­vonullak tanácskozásra. Végre kezdődött az ítélet- hirdetés. „Lépj elő Fenyő- tündér!“ •— szólt Télapó. „Tiéd a legötletesebb jelmez! Egyszerű, hófehér ruhácská­dat zöld kis ágak díszitik csak, mégis nagyon szép vagy! Másodiknak jöjjön ide hozzám a Totó! Hej. de öt­letes vagy. A fejed nagy barna futball, az arcod nem is látom! Fiú vagy, vagy leány? További öltözéked trikó és tornanadrág. Jól van! Hát ti ott hátul ketten, gu­ruljatok csak előre! Ti is nagyon ügyesek vagytok: két „Patyolat-zsák!" A ha­lukon tábla: 4 kilogramm ruha 6,— Ft.“ tó Aranyszánkú fül a havon, Eziislcsengö n Imákon, Haj, délcegen, fiatalon, A: Üj Év ül fenn a bakon! Ez a legszebbik újévünk, Elejébe bátran lépünk. Ti: éve, hogy szabad népünk! Köszöntse a magyar népet, Hozzon búzát, békességet, Rőfös kolbászt szakajtóval. Bort is mellé, száz akóval! Nekünk is van kívánságunk, Januárra havat lássunk, Korcsolyával jégre szálljunk, Hadd repüljünk, hadd cikáz­zunk! Szorgalmunk hadd gyarapod­jon. Kettes, hármas egyre fogy­jon. Februárra mit kívánjunk? Jó legyen bizonyítványunk! Márciusban, áprilisban, Ha virágot Wyit a pitypang, Rigó, Icákul;, csíz elébe Szaladhassunk ki a rétre! Május egv, grzpbbj'iuucp. Frissen találjon bennünket, Menetben a fiúk, lányok Széf, nyíló, piros virágok. S ha Pélcr-Pál napja eljv, Ne legyen az égen felhő, A sok pajtás — vígság napja — Bizonyítványát kikapja. Es Badacsony. Füred. Mátra, A kapuit sarkig tárja, Es vidáman azt kiáltja: „Aki derék, tábor várja!'4 És hadd jöjjön csak szeptem­ber! Várjuk azt is nagy örömmel, Üj könyvekkel, új füzettel, t j szemekkel, új szívekkel. Októberben, novemberben Nagyot nö a kicsi ember, Hosszabb lesz a keze-lába. Hosszabb lesz a tudománya. S mire itt lesz a december, Üj esztendőnk öreg ember, Elbúcsúzunk szépen tőle, S bátran lépünk majd előre! Aranyszuvjcá iui a navou, Ezüstcsengö a lovakon. Haj. délcegen, fiatalon. Az Üj Év ül fenn a bakon! A karácsonyfa alól szépen sorjában új gazdájukhoz ván­doroltak a játékok. Akik elfáradtak a táncban, a melléktermekben szórakoz­táncukkal. Egy harmadik te­remben a bábosok kacagtat­ták nézőiket. Az, aki ezeket a csodás dol­gokat most a Pajtás minden olvasójának hírüladja, jártá- ban-keltében halk suttogásra lelt figyelmes: Borsószem her­cegnő beszélgetett egy közép­kori lovaggal. Azt mondta: „Tudod lovag, azért nagyon örülök, hogy a valóságban nem Borsószem hercegnő, ha­nem magyar gyerek vagyok.“ Ezután már csak egy dol­got kell elárulni, azt. hogy az Országház vendégei a legkivá­lóbb budapesti úttörők voltak. Győri Lili tak. Az egyik ajtó előtt óriási teknős nyújtózkodott. Ha va­laki véletlenül a fejére lépett, a teknős feje tüstént hamutál­cává változott. Ahhoz, bőgj ismét feje legyen, a hamutál­cára kellett lépni. A mesete­remben mesélt a mcsckirály- nö. A „Vadász“-leremben az Operaház művészei gyönyör­ködtettek énekükkel és balett-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék