Pajtás, 1955 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1955-01-01 / 1. szám

11)3."­ A DOLGOZÓ NÉPÉRT. A HAZÁÉRT - PLORET A­RISZ KÖZPONTI­ VEZETŐSÉG LAPJA ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA X. ÉVF. 1. SZÁM. ARA 60 FILLÉR 1955. JANUÁR 1. KARÁCSONY AZ ORSZÁGHÁZBAN Micsoda nyüzsgés van az Országház lépcsőin! Száz­tatják a karácsonyfa-ünnep­ségre szóló meghívójukat. Lekerülnek a kabátok és azután olyan dolgok történ­nek, amilyeneket csak szép mesékben olvasunk. A gyerekekből csillogó­ruhás tündérek, csintalan erdei manók, fehérparókás rokokóhölgyek, középkori lovagok, hófehérkék és csip­­kerózsikák lettek. A kupola­­csarnokból halk zene szűrő­dik, hívja őket, hogy keres­sék fel csodálatos birodal­mukat A csodálatos birodalom­hoz piros plüsszőnyeg vezet. Első meglepetés a mesebar­lang. A barlang előtt apró, gyorsjáratú villamosvasút várja a barlang körül uta­zókat. Innen már csak egy lépés a csodálatos biroda­lom. Fényárban úszik. Min­den fényénél jobban fénylik benne a mennyezetig érő, sudár karácsonyfa. Alatta rengeteg gyönyörű játék. Ebben a pillanatban meg­szólalnak a harsonák és a bejárat felől szánkó csilinge­lése hallatszik. Télapó érke­letre lépked, hatalmas könyvvel a kezében a hó­fehérruhás mesekirálynő. Uszályára Teodor, a bohóc és a táncmester vigyáz. A menetet Télapó kedvenc mackója zárja be, dörmögé­­séből mindenki megérti, hogy illedelmesen köszönt. Télapó felemeli a kezét és amikor olyan csend lett, hogy még a karácsonyfa­­ágak zizegését is hallani, megszólal Télapó: „Kedves gyerekek! (Mert ő persze tudja, hogy a tündérek, ma­nók, hercegnők gyerekek.) Ezennel ünnepélyesen meg­hirdetem a jelmez- és tánc­versenyt. Hadd lássam, kié a legtökéletesebb jelmez, me­lyik pár csárdásozik, kerin­gőzik a legszebben! A juta­lom itt vár rátok a kará­csonyfa alatt!“ Vidám csárdásra gyújtott a zenekar és akkor ki-ki párt keresett magának. Azt, hogy kié a legszebb jelmez és melyik pár táncol a legszebben, nagyon nehéz volt igazságosan eldönteni. Télapja nem átallotta, a tán­cosok közé állt és nehézke­sen maga is fordult egyet­­kettőt, de közben igencsak figyelte a jelmezeket, tánco­­lókat. Dörmögő mackója és táncmestere persze segítsé­gére sietett. Szépen előre­haladott az idő, mire vissza­vonultak tanácskozásra. Végre kezdődött az ítélet­­hirdetés. „Lépj elő Fenyő­­tündér!“ •— szólt Télapó. „Tiéd a legötletesebb jelmez! Egyszerű, hófehér ruhácská­dat zöld kis ágak díszítik csak, mégis nagyon szép vagy! Másodiknak jöjjön ide hozzám a Totó! Hej, de öt­letes vagy. A fejed nagy barna futball, az arcod nem is látom! Fiú vagy, vagy leány? További öltözéked trikó és tornanadrág. Jól van! Hát ti ott hátul ketten, gu­ruljatok csak előre! Ti is nagyon ügyesek vagytok: két „Patyolat-zsák!" A ha­lukon tábla: 4 kilogramm ruha 6,5 Ft.“ A karácsonyfa alól szépen sorjában új gazdájukhoz ván­doroltak a játékok. Akik elfáradtak a táncban, a melléktermekben szórakoz­tak. Az egyik ajtó előtt óriási teknős nyújtózkodott. Ha va­laki véletlenül a fejére lépett, a teknős feje tüstént hamutál­cává változott. Ahhoz, hogy ismét feje legyen, a hamutál­cára kellett lépni. A mesete­táncukkal. Egy harmadik te­remben a bábosok kacagtat­ták nézőiket. Az, aki ezeket a csodás dol­gokat most a Pajtás minden olvasójának hírül adja, jártá­­ban-keltében halk suttogásra lett figyelmes. Borsószem her­cegnő beszélgetett egy közép­kori lovaggal. Azt mondta: „Tudod lovag, azért nagyon örülök, hogy a valóságban nem Borsószem hercegnő, ha­nem magyar gyerek vagyok.“ Ezután már csak egy dol­got kell elárulni, azt, hogy az Országház vendégei a legkivá­lóbb budapesti úttörők voltak, meg száz gyerek! A kapu ki­túrnl előttük, és ők­kelmu­r­­e­remben mesélt a mesekirály­­nő. A „Vadász“-teremben az Operaház művészei gyönyör­ködtettek énekükkel és balett- Győri Lili KOMJÁTHY IST VÁIJI Aranyszánkú fül a havon, Ezü­slcsengő a Imákon, Haj, délcegen, fiatalon, A: Új Év ül fenn a bakon! Ez a legszebbik újévünk, Elejébe bátran lépünk. Tiz éve, hogy szabad népünk! Köszöntse a magyar népet, Hozzon búzát, békességet, Bőrös kolbászt szakajtóval, Bort is mellé, száz akóval! Nekünk is van kívánságunk, Januárra havat lássunk, Korcsolyával jégre szálljunk, Hadd repüljünk, hadd cikáz­zunk! Szorgalmunk hadd gyarapod­jon. Kettes, hármas egyre fogy­jon. Februárra mit kívánjunk? Jó legyen bizonyítványunk! Márciusban, áprilisban, Ha virágot nyit a pitypang, Rigó, Icákul­, csíz­elébe Szaladhassunk ki a rétre! Május egy, grzpbbj'iuucp. Frissen találjon bennünket, Menetben a fiúk, lányok Széf, nyíló, piros virágok. S ha Péter-Pál napja eljv, Ne legyen az égen felhő, A sok pajtás — vígság napja — Bizonyítványát kikapja. Es Badacsony. Füred, Mátra, A kapuit sarkig tárja, Es vidáman azt kiáltja: „Aki derék, tábor várja!". És hadd jöjjön csak szeptem­ber! Várjuk azt is nagy örömmel, Új könyvekkel, új füzettel, ú­j szemekkel, új szívekkel. Októberben, novemberben Nagyot nő a kicsi ember, Hosszabb lesz a keze-lába. Hosszabb lesz a tudománya. S mire itt lesz a december, Új esztendőnk öreg ember, Elbúcsúzunk szépen tőle, S bátran lépünk majd előre! Aranyszovjeá fut a napon, Ezüstcsengő a lovakon. Haj, délcegen, fiatalon. Az Új Év ül fenn a bakon! - Vé­tó

Next