Pajtás, 1956 (11. évfolyam, 1-42. szám)

1956-07-26 / 30. szám

Ü A­UISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG LAPJA ÚTTÖRŐK ÉS ISKOLÁSOK SZÁMÁRA X. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM. ÁRA: 30 FILLÉR 1956. JÚLIUS 26. ASZÓFŐ NAGY ÜHM­PC Július 22-e volt. Még öt perc hiányzott a tíz órából, azmikor a Jubileumi Úttö­rőtábor főterén, nemzetek zászlaival díszített árbocer­dő előtt megszólaltak a harsonák. Rá, mint távoli menny­dörgés, a fenyőerdő útjain megperdültek az altáborok dobjai. A fák közül kika­nyarodott az első csapat, a baranyaiak altábora. A dísz­emelvényen minden szem az érkezőket figyelte. Jöttek a győr-soproniak, a hetyke budapestiek, a borsodiak, békésiek, Szabolcs—szatmá­riak; ott meneteltek So­mogy, Veszprém, Heves, Csong­rád és Pest megye legjobb úttörői. Ezen a vasárnapon még a létszám­jelentés és a zászló­­felvonás is ünnepibb volt, mint máskor. Alig kúszott fel a zászló, felcsendült a Rákóczi-induló vérpezsdítő dallama. A főúton két ha­talmas vörös lobogó tűnt fel. Az egyik a párt Köz­ponti Vezetősége, a másik a Néphadsereg ajándéka. Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségé­nek első titkára köszöntötte a vendégeket és a tábor la­kóit. A párt zászlaját Egri Gyula elvtárs, a Központi Vezetőség titkára adta át. Megemlékezett arról a segít­ségről, amit a párt adott és ezután is ad az úttörőmoz­galomnak. Ez a zászló azt jelenti, hogy a párt bízik a magyar úttörőkben. De a zászló kötelez is. Emeljük magasra a jó munkáért, jó tanulásért, virágzó szép hazánkért. Mikes József vezérőrnagy a Néphadsereg zászlaját ad­ta át. — Ez a zászló az út­törő-katona barátságot jel­képezi — mondotta lelkes taps közben. Nagy elődök­re, harcosokra hivatkozott, úgy őrizték az úttörők is ezt a zászlót, mint ők. Az ünnepség után a ven­dégek végigjárták a sátra­kat, az altáborokat, majd mindenki a főtéren felállí­tott színpad elé gyüleke­zett. Most a rádió tombola­­műsora következett: egy­­egy dalt, verset, jelenetet, zeneszámot és majd értékes ajándékot mindig az kapott, akinek nevét kihúzták a sze­rencsekerékből. Délután sokat nevetett az ezernyi nézősereg a jelme­zes felvonuláson. Nagy volt a verseny, hiszen az első díj egy hatalmas torta volt. A gyönyörű napot este kultúrműsor, majd jól sike­rült tűzijáték és nagyszerű tábortűz zárta be. Méltó jú­lius 22-e a tízéves úttörő­­mozgalomhoz. A Fergeteg Öröme és bánata ki nem tudná, annak el­árulom: Buda legkisebb ut­cája, a Derkovits utca arról neve­zetes, hogy itt található a leghíre­sebb grund-csapat, a Fergeteg. A­­Fergeteget Szentandrási Zoli, Bálint Balázs, Kelemen Ottó és még néhány Derkovits utca kör­nyéki gyerek alapította az elmúlt év tavaszán. Részt vettek a grundfoci-bajnokságon is, de saj­nos, ez nem sok sikert hozott szá­mukra. Nem csoda, hiszen alig is­merték meg ekkor egymást. Két iskola különböző osztályának ta­nulói. De a sikertelenség nem vette el a kedvüket. Attól kezdve egyre többször jöttek össze edzés­re. Közben beszélgettek, vitatkoz­tak. (Egy udvari fabódé a főhadi­szállásuk. Még csapatnaplót is ve­zetnek.) Egyszer aztán csak azt vették észre, hogy barátok lettek. A játék is jobban ment ezután, írük, nevezetességük csak most kezdődött. No, de ezt maga a csapatkapitány, Szentand­rási Zoli mondja el: „Nemrégen a Tarcsay Vilmos utca és Eléh Ist­ván utca együttes csapata baráti mérkőzésre hívta ki a mi Ferge­­tegünket. Minden erőnket össze­szedtük az együttes válogatott el­len. Mint a nagy csapatok, mi is mindennap két óra hosszat edzet­tünk. Július 3-án volt az első lab­darúgó mérkőzés. Ezt mi nyertük meg 4:3 arányban. Végtelenül boldogok voltunk, hogy ilyen sportszerű találkozón nyerhettünk. Csapatnaplónkba nagy piros be­tűkkel írtuk be a győzelmet. Jú­lius 4-én — az ő kérésükre —­­visszavágó volt. Ezt ők nyerték meg 6­:5-re. Mivel így a gólarány egyenlő volt, döntőt kellett játsza­nunk. A pályát közösen készítet­tük elő. (Kijelöltük a vonalakat és homokot szórtunk a kapuk elé.) Így került sor a 2-ik „évszázad” mérkőzésére. Komoly, diszista bí­ró vezette a mérkőzést, partjelzők­kel együtt. Szurkolók is voltak, vagy húszan, huszonöten. A két csapat kifutott a pályára és a csa­patkapitányok ünnepélyes kézfo­gások között zászlót cseréltek. A döntő mérkőzést drámai küzdelem után mi nyertük meg, 4:3 arány­ban. Én négy gólt lőttem. Leírha­tatlan örömmel és boldogsággal futottunk a mérkőzés végén az öl­tözőnkbe, vagyis a fabódéba.” Hanem, hogy most már a bána­tukra térjek, el kell mondanom, hogy a grund egy ház mellett van. Ennek a háznak szűk kis udvarára gyakran bepattan az a huncut lab­da, így csak óvatosan lehet a lab­dába rúgni, ez bizony nincs javára sem az edzésnek, sem a mérkőzés­nek. Drótháló kellene oda. De honnét? A XII. kerületi tanács építés­ügyi osztálya szívesen adna drót­hálót, de... És ez a „de-­ még fá­jóbb ... mert nemsokára mester­emberek jönnek a grundra, házat építenek.­­ lesz veled, Fergeteg? Nem, azért ne búsuljatok. Én a saját fülemmel hallottam, hogy a tanács építésügyi osztálya új grundot keres számotokra, hogy jövőre is együtt tölthessétek a nyarat. Csak készüljetek szor­galmasan a Tigris, meg a Fürj ut­caiak csapata ellen. Töltsétek el együtt vidáman a nyarat. Győztök ti még ezután is. Hajrá, Fergeteg! Füleki János Ez itt a csonka Fergeteg. A távollevők táborban nyaralnak, de azért a crrundról, mig a Fergetegről ott sem feledkeztek el. Mindennap küldenek haza levelet. VÁCI HAJÓSOK A tó tükrén egy evezős raj siklott a part felé, s a Balaton partján fel­hangzott a kiáltás: Hajók a láthatá­ron ! Pár perc múlva a „Búvár Kund", a „Pionírvezető“, a „Noémi“ és a két ..kilbot“ legénysége — a váci techni­kai állomás vízi sportszakkörének tagjai — partra vontatták a csónako­kat és a Pest megyei úttörők hangos üdvözlése közben bevonultak a tábor­­ba. A Dunán és a Sión keresztül jöttek idáig ötvenegyen, úttörők és közép­­iskolások. Már az indulás is roppant érdekes volt. Rádióriportot készítettek róluk. Budapesten a partról és a hidakról rengetegen nézték a kondérral, sát­rakkal felszerelt hajósokat, akiknek bőven volt részük örömben, de izga­lomban is. Még a pesti Dunán történt, hogy a „Pajtás“-ladik tengely törést szenve­dett. Tengely törést vizen? — kérdez­hetné valaki. — Igen bizony, hiszen a „Pajtás“ motorosladik és a motor tengelye törött el, ahogyan azt Tara- A BALATONON ba Vilmos, a jövendő technikusa és jelenlegi kormányos megállapította.­­A rakomány más „hajóba“ került és a karaván tovább haladt. Az első éjszakát Ercsiben töltötték­. Újabb szálláshely: Sztálinváros. Itt nemcsak őket nézték meg hanem ők is alaposan körülnéztek. A következő állomás Kalocsa. Közben paksi hajó­soktól értesültek a Sió sebes sodrásá­ról. Nosza, vontatómotorosról kellett gondoskodni. A honvédség sietett se­­gítségükre, de a víz olyan sebesen ömlött a keskeny csatornába, hogy éjszaka is mentek előre, közben raké­tával világították az utat, zseblámpá­val a meredek partokat, hogy baj nél­kül, időben érkezzenek. A hajókon aludtak, s alighogy felébredtek, már indultak tovább. Pénteken, július 13-án elromlott a rohamcsónak motorja, de mielőtt még a babonásak bebizonyíthatták volna, hogy nekik van igazuk, találkoztak a „Móricz Zsigmond“ jachttal és ez Sió­fokig vontatta őket., . Innen már könnyű volt az út Za­­márdiig. Tíz napig üdülnek Zamár­­diban, a Pest megyei úttörőtáborban. Fürödnek, sportolnak, szórakoznak, s közben átmennek Tihanyba, megné­zik a balatonfüredi hajógyárat, a Ba­dacsonyt és a Somlyót is. Tíz nap után újra horgonyt szednek és a Sión keresztül a Dunáig eveznek. Onnan hajón mennek Visegrádig. Felmennek a Fellegvárba, megnéz­ik az ásatásokat, s aztán kicsiny hajói­kon visszatérnek a váci Dunára. Orbán József A legeltetés mellett is lehet sportolni" — írja Váradi Laci Kunhegyesről. — „Egyszer fel­háborodtak és elszaladtak a te­henek, mert a bögölyök csípték őket. Én szaladhattam utánuk árkon-bokron át. Míg a tehene­ket hajkurásztam, a disznók a répába mentek­. Jól kisportol­tattak az állatok, a tehenek, a disznók, de elsősorban a bögö­lyöké Csutár Etelka vezsenyi leve­lezőnk panaszkodik: a pajtások fölöslegesnek tartják a nyári összejöveteleket. Minek az? — mondogatják. Ugyanakkor a vezsenyi úttörők kalászt gyűj­tenek, tűzőrséget állnak. Hát ez nem összejövetel? Mondd meg pajtásaidnak Etelka: bi­zony, ez is az! Vegyétek már észre a fától az erdőt! Marton István nagykonda­ levelezőnk írja, hogy pajtásaid* val együtt egész nyárra elsze­gődött a sertéstenyésztő válla­lathoz bojtárnak. Ugyanebben a levelében kérdi: milyen fel­tételek szükségesek ahhoz, hogy csillagász lehessen? Légy nyugodt, Pista, birtokodban vannak a feltételek: jó volt a bizonyítványod, szereted a munkát. Ez elég, hogy kedved szerinti hivatást válassz. A bögöly mint edző Fától az erdőt..• Csillagász-bojtár

Next