Pajtás, 1959 (13. [14.] évfolyam, 1-52. szám)
1959-07-15 / 28-29. szám
Szekszárdig nem történt semmi. Szekszárdon azonban közölték, hogy Szedresre — ahonnan még azon a napon vissza akartam fordulni — megy ugyan busz, de csak másnap jön viszsza. Majd csak lesz valahogy — gondoltam. Szekszárdról egy órai út után érkeztem a kis faluba, amely olyan csendesnek kihaltnak tűnt, mintha egy lélek sem lakná Az iskolában csak az igazgató bácsit találtam. — Ilyenkor mindenki a földeken dolgozik — tárta szét a kezét mosolyogva —, de azért ha úttörőkkel akar beszélni, menjen el az otthonukba. A falutól egy kilométerre, öreg fák árnyékában húzódik meg egy öreg kastély. Valamikor gazdag földbirtokosoké volt, most az ifjúság háza — egyik terme az úttörők tulajdona. Legnagyobb meglepetésemre, a 2043 számú Petőfi Sándor csapat majd minden úttörőjét ott találtam. Méghozzá nagy munkában. A terem padlózatán szanaszét heverő száraz gallyakról fejtették a selyemgubókat. A tanulás mellett három doboz hernyó nevelésére, gubóztatására vállalkoztak. Az utóbbi napokban lovaskocsikkal hordták a levelet a falánk hernyóknak. Nehéz volt, de megérte — mondogatják mosolyogva. Előzetes számításuk szerint több, mint egy mázsa gubó lett. Egy mázsa gubóért pedig 4000 Ft-ot kapnak. 1/0 Éjféli riadó Hogy ne érje készületlenül őket a balatoni táborozás, a Sió pártján kétnapos próbatábort rendezett a csapat. Velük mentem, én is. Az év borongás volt, időnként villámlott, tartani lehetett az esőtől, a pajtások erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy idejében felverjék a sátrakat, mire szemerkélni kezdett, már ponyvák alatt voltunk. "Úgy látszik azonban csak ijesztgetni akart az idő, mert nem lett nagy eső, kitisztult az ég, kellemesen sütött a nap,úgy, hogy fürödni is lehetett. Jól bentjártunk már az éjszakában amikor lefeküdtünk. Fáradt lévén hamar elaludtam. Nagy csattanásra riadtam fel. Kinéztem a sátorból, mindenfelé futkosó alakokat láttam. Valaki azt kiabálta, hogy megtámadtak bennünket a szomszéd falusiak. Gyorsan magamra kapkodtam ruhámat és előbújtam én is. Ekkor már minden úttörő ott sorakozott a csapatvezető előtt. Técsi József elvtárs elmesélte, csupán azt szerette volna megtudni, milyen frissek a pajtások és ezért a honvédségtől kapott puffancsot robbantotta fel. Nagyon meg van elégedve — mondta, mert például a Tigris-őrs tagjai harmincnyolc másodperc alatt sorakoztak fel a tábor előtt. Amikor körülnéztem láttam ám, hogy némelyik pajtás lábán felemás cipő volt, sokan pedig mezítláb álldogáltak a téren. B. Szabó Erzsike a blúzát vette fel fordítva. Hiába nem akartam, nevetnem kellett, de hamarosan belém szorult a a nevetés, mert észrevettem, hogy rajtam is fordítva van a pulóver. Jj/f/f Az álom sziget Térképet tettek elém, öt olyan hely ven rajt* /eltüntetve — mondták — W Mmcrox, ahová az úttörők kirándulnak. Ha választok egy helyet elvezetnek oda. Kis pontra mutattam, amely fölé ez volt írva: „Álomsziget’’. A Sió mellé vízzel körülvett szigethez vezettek. A szigetre csak az úttörők által ismert, keskeny ösvényen lehet bejutni, aki másfelől próbálkozik, derékig érő mocsárba kerül. Az út titkos, senkinek sem árulják el, engem is bekötött szemmel vezettek keresztül rajta. Kedves kis hely ez a sziget. Bozóttal borított háta jó búvóhelyül szolgál, pázsitján pedig hanyatfekve, szabadon száguldozhat a képzelet, álmodozhatsz amiről csak akarsz. Talán ezért is kapta az álom nevet a kis sziget. Ugyanúgy, mint az újlaki erdőben itt is jurtát építenek majd. Ha sikerül nekik csónakokat szerezni ez a hely lesz a víziraj tanyája is... Annyi látnivaló volt ebben a kis faluban, hogy még a másnapi buszt is lekéstem, három kilométert gyalogoltam, hogy vonaton bejussak Szekszárdra. 0. Pusztai úttörők Kora reggel busz vitt Csámpa-pusztára. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a végtelen síkságot, ahol szabadon nyargalászik a szél, s ahol sejtelmesen susog a sárgára érett búzatenger. Közvetlen az út mellett áll az iskola. Most néptelen. Nem találkoztam úttörőkkel, mégis sok mindent megtudtam róluk. Nem a széltől, a pusztai emberektől. Mert tavaly óta mindenki jól ismeri itt a pusztán a vörösnyakkendősök kis csapatát. Tavaly, kertjükben ahol most kukorica zöldellik, sárgadinnyét termesztettek. Annyi sárgadinnyéjük volt, hogy kocsival hordták a paksi piacra. Az ízletes dinnyét gyorsan elkapkodták. Egyik alkalommal paksi kofa szólította meg őket. — Kié ez a dinnye? — Az úttörőcsapaté — válaszolták büszkén. — A pénz pedig a tiétek ugye — nevetett rájuk az asszony. — Az is a csapaté. — Adjátok drágábban úgy is elviszik és akkor nektek is lesz hasznotok. — Mi úttörők vagyunk, mi nem csinálunk ilyet — válaszolta Kaján Julika. Julika talpraesett válaszát megtudták a pusztán is. Ettől kezdve nagy tekintélynek örvendett a csapat. jijiji A tárnák mellett fekszik Nagymányok. Bányászok lakják. Az úttörők is jószerencsét köszönnek amikor meglátogatom őket. Akik nem mentek dolgozni a brikettgyárba — mert nyáron a nagyobbak közül sokan mennek oda — az iskolában szorgoskodnak. Táborba készülnek. Javítják a sátrakat, és varrják a szalmazsákot. De nemcsak a lányok, a fiúk is. Hügner Jóska olyan foltot kerekített a szalmazsákra, hogy még a lányok is megcsodálják. Nemrég a főzés tudományában „főzték" le a lányokat. Most meg ... — Hova mentek táborozni — kérdem Gályer Irmától. *— Zamárdiba. *—Szép hely. *— Szép lesz a táborunk is. Villanyt vezetünk a sátrakba. *— Villanyt? •— Igen. A brikettgyártól skaptunk kis áramfejlesztőt — meséli boldogan. *— Mikor indul a csapat? *— Július 18-án. Jószerencsét köszönve búcsúzom. Már az ajtónál járok amikor utánam szól. "— Ha eljön a táborba rádiót is hallgathat nálunk. Mert az is lesz. Faragó György ’VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVWf Baranya megyei lányok biztatják Csillebércen a Pók labdarúgó-csapatát