Pajtás, 1961 (15. [16.] évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-11 / 1-2. szám

AM Országház kupolacsar­noka meg is neheztelne, ha karácsonykor nem láthatná az úttörőket. Megszokta már, hogy olyankor díszbe öltöz­zék, s hogy meghallgassa a harsonákat és a muzsikát. Az idén tizenhatméteres fe­nyőfája volt, s ugyanolyan jókedve, mint tavaly. A bíbor szőnyegen Télapó simogatta selymes szakállát, s körülötte vígadozott a Szalmaember, a Papírszalvé­ta, a Krampusz, meg a többi­ek. A Gobelin-teremben me­sét mondott egy néni. s egy bácsi rajzolt is mindjárt hoz­zá, — a Vadász-teremben végtelen síneken futott aZ apró úttörővasút, pergett a dobókocka, s gurult az asz- tali-futball labdája. A népek barátságát ünne­pelte az Országház veletek együtt. Román, albán, ma­gyar táncokat látott, s hall­gatta az afrikai dalokat. Za­katolás is volt, meg nagy-nagy keringőzés, sőt még azt is dalolták a kék nyakkendös aprónépelc, hogy: . nyuszi talán beteg vagy?... Nem, a nyuszi nem volt beteg, és mindenki vígan ugrabugrált. Az oszlopfőkről régenvolt királyok, hercegek szobrai nézték a forgatagot. Mária- Terézia puffadt arcáról hű­vös és kegyetlen nemtörő­dömség sugárzott. Amott egy szögletesfejű arisztok­rata egy bíboros társaságá­ban. He), mi lenne, ha ezek jeltámadnának s lejönnének ide? — gondoltam, aztán el­nevettem magam. Nem is volna rossz, mert a pajtások azt hinnék, hogy ők is o.z álarcos bálhoz tartoznak, csupán az lenne a gondjuk, ho'ni vajon melyik neves szí­nészünk rejtezik a régimó­di ruhák alatt. Hiszen a mi úttörőink meg­szokták már, hogy nincs fél­nivalójuk a királyoktól, föl­desuraktól. Megszokták már, hogy övék az Országház, s a felnőttek vigyáznak arra, hogy minden karácsonykor birtokba is vegyék ... ★ Talán csak nekem tűnt fel az idős falusi házaspár, amint unokájuk kíséretében öreges léptekkel sétáltak a Parla­ment kupolacsarnokának pi­ros-bársony szőnyegén. Ma­napság ugyanis e házban képviselőként is jó pár falusi ember megfordul. Czető bácsiék mint ahogy később megtudtam, Zemp- lénagárdiról jöttek látogató­ba Pesten élő családjukhoz, s legszebb karácsonyi meg­lepetésként ők kísérhették el unokájukat, a 13 esztendős Lacit, az úttörők karácsony­fa ünnepélyére. — Milyen szép itt minden — állt meg Czető néni, a dí­szes köntösbe öltözött fenyőfa előtt. — Először járnak itt? — kérdeztem. Czető bácsi válaszolt. — Először bizony, édes fiam! S erre hatvan eszten­deig kellett várni. — Hány éves a bácsi? — A mamával együtt 120- on felül vagyunk már. — És te Laci? — Én jártam itt a csapat­tal is — mondta és elindult a vadászterem felé, ahol pom­pás játékok várták a vendé­geket. A két öreg boldogan kö­vette őt. Még hallottam, amint Czető bácsi odaszólt unokájának: — A karikadobó verseny­be én is beszállok. * Amerre elment mindenütt megbámulták. Pedig hányfé­le jelmezt lehetett itt látni. Pontosan olyan volt, mint a ..Rákóczi hadnagya” című film hőse, Matyi. Azaz mégsem. Ennek a fiúnak hosszúszárú cseréppipa lógott a szájában.. — Nézd — bökte meg ba­rátnőjét az egyik kislány, amtlcor meglátta a lobogó gatyás fiút — itt megy Ti­borc, kicsibe. — Nem 'lib&rc az te — mondta a barátnője — hanem egy betyár. A fiú meghallott valamit, mert hátra fordult. Kivette szájából a pipát. — Rosszul tippeltetek — mondta — ez kunsági paraszt­öltözet. Valamikor ilyenben jártak Karcag környékén a parasztok. — Honnan vetted? Kölcsö­nözted? — nevetett a két kislány. — Dehogy! Ez a ruha még a nagyapámé volt. Tőle örö­költem. * Hárman vannak. A Bacsó Béla utcai iskolában min­denki így beszél róluk: a három jó barát. Ne­vük: Rosta Attila, Gábor Péter és Ritter György. Nos, ők hárman már december eleje óta törték a fejüket, mi­lyen jelmezben jelenjenek meg a parlamenti karácsony­fa-ünnepélyen? A három testőr jelmezében? Nem. Nem akarnak a jelmezköl- csönzőből ruhát venni. Du­mas testőreinek a ruháit pe­dig maguk nem tudjál? elké­szíteni. Akkor hát milyen jel­mezbe bújjanak? A közeli moziban épp egy érdekes filmet mutattak. Er­ről a filmről már szüleik is sókat meséltek, hiszen gyer­mekkorukban nagyon meg­kedvelték. Címe: „Óz, a cso­dák csodája”. Most, hogy fel­újították, a három jó barát az elsők között nézte meg. Mon­dani sem kell: nekik is na­gyon megtetszett és megsze­rették szereplőit. Különösen a három ... Igen, össze is néz­tek és nem töprengtek to­vább. így történt azután, hogy a parlamenti karácsonyfa-ün­nepélyre Ritter György, mint Szalmaember, Gábor Pé­ter, mint Bádogember és Rosta Attila pedig, mint a Gyáva Oroszlán vonult be. Volt ám sikerük. S ahogy a többiek jósolták, a zsűri a jelmezverseny első díját ne­kik ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék