Pajtás, 1961 (15. [16.] évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-22 / 12. szám
KuMMI M Még a múlt évben történt. A tanítás végét jelző csengőszó után minden úttörő a csapatotthonba sietett. Csapatvezetőnk riadóztatott bennünket Amikor mindenki megérkezett és a zaj is alábbhagyott, csapatvezetőnk a rádióra mutatott. S mintha varázsszóra történt volna, e pillanatban megszólalt a rádió: — Itt az idősebb testvér beszél. Küzdelemre szólítalak benneteket. Parancsaimat rendszeresen megkapjátok. Első számú parancsom a következő: Holnap délelőtt tíz órakor minden úttörő jelenjen meg az iskola udvarán. A megadott időpontban a gyülekezés színhelyére siettünk és ott egy-egy borítékot nyújtottak át nekünk. Gyorsan felbontottuk. Titkos parancs volt benne. „Kutassátok fel, hogy milyen ifjúsági szervezetek működtek Pécelen a felszabadulás előtt és után. Kik voltak az úttörőcsapat tagjai, vezetői és hogyan fejlődött az úttörőélet a faluban.” A parancs alatt ott volt az „Idősebb testvér” aláírás. A parancsteljesítés nem volt egyszerű, de a titokzatos idősebb testvér nem hagyott magunkra, ha elvesztettük a nyomot, rádióján keresztül — mely minden szombaton azonos időben szólalt meg — újabb adatokat hozott tudoomásunkra, és ennek birtokában tovább folytathattuk a munkát. Már jól bent jártunk az 1961-es esztendőben, amikor a csapatból negyvenen, autóbuszkirándulásra kaptunk meghívót. Reggel háromnegyed hétkor szálltunk vonatra. A Keleti pályaudvarnál egy Ikarus-autóbusz várt bennünket. Elsőnek az 1956-os ellenforradalomban mártírhalált halt kommunisták emlékművét koszorúztuk meg, majd autóbuszon felmentünk a Szabadság-szo borhoz. Meglátogattuk Csillebércet is. Itt Csillebércen leleplezte magát az idősebb testvér, aki nem volt más, mint a péceli KISZ-iskola egyik vezetője. Ő és elvtársai segítették nyomolvasó munkánkat. Mert nekik, elsősorban nekik, a kiszistáknak köszönhetjük, hogy a Hősök Könyvébe méltóképpen került be a péceli 3999. számú Dobó Katica úttörőcsapat története. Söptei Éva 3999. sz. Dobó Katica úttörőcsapat, Pécel. Egyesek, ha Dunakömlőd nevét hallják, a híres halászlére gondolnak. Mások még azt is elmondják, hogy ott a sárga löszvérrel itatott földjén a sándhegyi várban maga Vak Bottyán János és kurucai verték vissza a labancok támadásait. Az Imsós-erdő ibolyával és hóvirággal teli tisztásai, a szép Dunakanyar zúgása mintha még ma is a Rákóczi-szabadságharc hős fiairól regélnének. Nekem a dunakömlődi úttörők fejtették meg, és mondták el az erdő, a vár titkait. Az úttörőcsapat a régi hős, Vak Bottyán János nevét viseli. Dicsőségére emlékezve, és erejét, hazaszeretetét választva példaképül. Azt is a pajtásoktól tudtam meg, hogy úttörőcsapatuk történetét 1947-re vezetik vissza. Most, a jubileumi esztendőben a dunakömlődi pajtások a csapat történetét kutatják, így jutottak el a csapat egyik régi őrsvezetőjéhez, Jurilla Annához, ő most a paksi konzervgyárban dolgozik. Azt már tőle tudják, hogy a csapatnak volt egy vándorzászlaja, ami őrstől őrshöz vándorolt, s mindig azok mondhatták magukénak, akik a legjobb munkát végezték. Jurilla Anna 1955-ben részt vett az első országos úttörőtalálkozón is, egyike volt azoknak, akik a hálazászlót vitték. Már azt is kikutatták, hogy eddig nyolc vezetője volt a csapatnak. A nevük belekerül majd a Hősök Könyve lapjaira. A Hattyúőrs régi fényképet őriz, 1951. május elsején készült az úttörőkről. A Tigris-őrs régi úttörőigazolványra és rangjelzésre lelt. A Béke-őrs pedig Veszel Katinak, a csapat volt őrsvezetőjének ír levelet Dunaföldvárra. S ahogy hallgattam Dunakömlőd mai úttörőit, tudtam, hogy nem maradnak el ők sem a régiek mögött. Jól dolgozó pajtásokat említettek: Sztankó Erzsiké, a Békeőrs vezetője nevét mondták, és Tarnai Emmiét, aki a legutóbbi részpróbákom az első lett, Polonyi Mátyásét, aki szépen fest és valamenynyi őrsi falat ő festette. S megismertem a Vadvirágőrs újoncait, akik még csak ötödikesek, de már eddig 12 mázsa vasat gyűjtöttek az Erzsébet-híd építéséhez. Szorgoskodnak, ügyeskednek itt a pajtások, jó úttörőmunkával ünnepüik a jubileumi esztendőt, méltók a régi hős nevére. Sz. M. Mostanában nagy a forgalom a csapatotthonokban. A legügyesebb kezű pajtások adják kézről kézre az otthon ajtajának a kilincsét. Az egyik rajzol, a másik ír, a harmadik képeket ragaszt. Készül a Hősük Könyve. A csapat történetének a legérdekesebb eseményei kerülnek bele. (Képünkön a budapesti Stökk Szilárd utcai iskola nyomolvasóit láthatjátok.) n •• 1 Békésből jelentik A Békés megyei úttörők sikeresen teljesítik a jubileumi esztendő tiszteletére tett felajánlásaikat. A mezőhegyesi nyomolvasók, csapatuk történetét írták meg, a régi vezetők és tagok emlékezései alapján. Az összegyűjtött régi úttörőkiadványokból, jelképekből múzeumot rendeztek be. A dévaványai 1904. sz. Dobó Katica úttörőcsapat pajtásai azt vizsgálták meg, hogyan éltek a gyerekek a Horthy-rendszerben. Meglátogatták Horváth Józsefnét, országgyűlési képviselőt, Csaba Jánost, a falu párttitkárát, Papp Gyula tanácselnököt és helyettesét, Bak Imrét, a hajdani mezítlábas kis cselédeket, akik most fontos vezetői a falunak, az országnak. A dombiratosi pajtások pedig arra voltak kíváncsiak, hogyan állják meg a helyüket az életben csapatuk régi tagjai. Sikerült megtudniok, hogy Forgács Zoltán és Mada József kiváló növendékei az Egyesített Tiszti Iskolának. Juhász Károly pedig két esztendő múlva orvos lesz. A dombegyháziak volt csapattanács-elnöke messzire került. Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen tanul. Onnan ír leveleket volt csapatának. A tarhosi úttörők is sok érdekes adattal gazdagítják a Hősök Könyvét. Felderítették, hogy kezdettől fogva hány Pajtás jár a csapatnak. S előkutattak egy újságcikket, amelyet volt őrsvezetőjükről írtak. A csorvási pajtások arra a legbüszkébbek, hogy csapatuk elsőként alakult meg a megyében.