Pajtás, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-10 / 1-2. szám
A kirándulók és az üdülők sétáló vendégei gyakran megállnak a Dobogókő meredeken aláereszkedő peremén, hogy tekintetüket jégig juttassák a szemet gyönyörködtető tájon. Mert van itt néznivaló nem is elég, de sok. Körös-körül távol és közel, mindenütt hegyek, s szerencsés esetben nemcsak a Mátra, de még a Tátra csúcsai is felsejlenek a messzeségben. Azt is sokan tudják, hogy a Dobogókő a néphit szerint onnan kapta nevét, hogy zúg-búg, ha megdobogtatják, mert üres a belseje. De azt a vendégváró kis házicót, amelyik innen alig néhány kőhajításnyira bújik meg a fák között, már nagyon kevesen ismerik. Nem vezet hozzá jelzett turistaút, csak alig észrevehető kis ösvény, amelyet csupán a beavatottak ismernek, vagy véletlenül téved rá az ember. Nekem szerencsém volt, tízen is kalauzoltak. A 111. számú Gábor Áron csapat Harlem őrse taposta előttem a havat, az őrsi tanya felé, mely hónapokkal ezelőtt, amikor rábukkantak, erdei munkások elhagyott kunyhója volt, ma pedig mint saját kis turistaházukat mutatják. A tűzhely előtt régi turista szokás szerint odakészítve egy ölnyi fa, hogy annak, aki fáradtan, fázva érkezik, ne kelljen bajlódnia, a fakereséssel. De íratlan törvény, hogy ha megpihent, ő is odakészítse egy majdan jövő ismeretlen turista számára, a tüzelőt. A kis asztalkán maguk gyártotta, spárgával összefűzött vendégkönyv. Az első oldalon ez olvasható: „Kedves Természetjárók. Reméljük, hogy kezdeményezésünket megértéssel fogadják. Ha túráik közben eljutnak ide, őztáblakba, továbbra is tartsák rendben, észrevételeiket, javaslataikat jegyezzék be ebbe a kis „Vendégkönyv"-be. Kérjük Önöket, hogya falakat ne firkálják össze, és ha elmennek innen, mindent rakjanak rendbe, úgy, ahogy találják. Minden turistának becsületére bízzuk, hogy ezt megtartsa. Az ajtót távozásuk után csukják be, hogy a szél ne csapkodja. Előre is köszönjük, jó túrát, jó időt kívánunk. Természetbaráti üdvözlettel a Harlem őrs, Budapest, XIII., Váci út 61. számú iskola." A lap aljára az őrs tagjai közül néhányan odakanyarintották a nevüket is: Kösztler Károly, Szigeti A., Ivádi Z., Rákóczi J., Farkas Gy. Lapozgatom a szerény kis füzetet, ilyesmiket találok benne: „Itt jártunk, 1961. szeptember 3-án. Megcsodáltuk a kis kunyhót. Nagyon derék gyerekek vagytok. Mesterházi Árpád, Budapest, XIV., Amerikai út 61." Egy másik bejegyző csokoládét hagyott az asztalon köszönetül a nagyszerű úttörőmunkáért. Valóban az. S mivel a vendégkönyvben nekem már nem jutott hely, ide írom, amit oda akartam bejegyezni: Szeressétek a szabadságot és a természetet. Munkálkodjatok mindig a köz javára. L. Gy. Ezüstországban járok. Ez az érzás kerít hatalmába,hogy felfelé kapaszkodom a budai jegyek közé ékelt keskeny úton. Ezüstösen rag.yognak a hegyoldalak. ..Züstből vannak a fűszánk, s ezüst ágaikkal Intelelnek felém a fák. Az '"ész zugligeti tájat ezüst./ínűre varázsolta a zúznara. Mesés hangulatomból az sem zökkent ki, hogy az '"”,az orv'-án é,-'*-*orkú gyerekek futkároznak. A Váci utcai iskola úttörői. Virgonc kislányok, akik a Zománcipari Művek jóvoltából négy napra a gyár üdülőjébe költöztek a tél örömeivel ismerkedni. Ezüstország lakói ők — szövöm tovább gondolataimat. És nyomban megállapítom: vidáman telnek napjaik. Ez a tizenöt kislány a legújabb honfoglaló a csapatból Tri-, a ... -söpört táborozott itt a szünidőben. Kezdődött pedig e táborozás szellemidézéssel. Mert a nyolcadikosok az első este söprőre lepedőt terítettek, s elindultak a hetedikesek hálószobája felé, meggyőződni, milyen bátrak kisebb barátnőik. De alig lépett ki a szellem és kísérője az ajtón, a szemben levő faház ablakában megjelent Kati néni jól ismert lekvárfőző óriásfakanala, amelyről a szellem is rögtön tudta, hogy tilosat jelez. A kudarcba fulladt szellemidézést a szünidei emlékek felelevenítésével folytatták. Mert mindenkivel történt valami. Mindenki megtalálta a boldogságát. Katona Ági megkapta kedvenc könyveit. Mező Borinak teljesülhetett az a vágya, hogy korcsolyájával száguldozhatott a Balaton jegén. A szilvesztert ugyanis a Balaton mellett töltötték. Szepes Éva pedig, aki alig egy éve ping-pongozik, a szünidőben megnyerte az ötödik kerületi úttörőház ping-pongbajnokságát. Amikor ismerték egymás emlékeit, földrajzi játékot játszottak. Mert abban a téli tábor is hasonlít a nyárihoz, hogy nehezen jön álom a táborozók szemére. Egyébként ezüstország lakói fel vannak szerelve minden jóval. Hálószobájukban televízió, rádió van. Józsi bácsi, az üdülő jó öreg gondnoka gondoskodik melegről, ő fűti a kályhákat éjszaka is. Alig virradt rájuk a reggel, birtokukba vették ezüstországot. A hatalmas kertet, a hegyoldalt Ródlizták, csúszkáltak. Auguszta Anikó aki elhozta síléceit, síbemutatót tartott a többieknek. Jávor Eszter négy pajtásával felderítő útra indult A játék, a jókedv mellett gondoltak a próbázásra is. A kiránduló csoportokat egy-egy pajtásra bízták, akinek ismernie kell a környéket és a térképet. Most is útra készülnek. A Tündérsziklához. Még előttük van az út, de ők már arról beszélnek, ha visszajönnek, tábortüzet gyújtanak, és jó ízes, hagymás szalonnát sütnek mindannyian. Gyönyörű ország ezüstorország. Festő ecsetjére kívánkozik. Alig tudtam megválni tőlem én is. S ez a tizenöt kislány is emlegetni fogja sokáig, ha majd viszszatér a Váci utcába. Faragó György \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^