Pajtás, 1963 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-09 / 1-2. szám
ÖSSZEÜLT A FURCSA ÖRS. ARRÓL BESZÉLGETNEK, HA MÓDJUKBAN LENNE, MILYEN ÚJÍTÁSOKAT ALKALMAZNÁNAK 1963-BAN. NÉHÁNY VILÁGRENGETŐ ÖTLETÜKET PAPÍRRA VETETTÉK, ÉS NEKÜNK IS ELKÜLDTÉK. nyugi-nyugi Nyugodtan kell élni! Tanító és tanuló legyenek puszipajtások. Ebből következik, hogy minden gyereknek ötöst kellene kapnia mindenből. Mert kérdezem én, mi öröme van abból a tanárnak, ha egyeseket osztogat, amiért minket otthon jól összeszidnak. Valamit mindenki tud, és a valami már több a semminél. Ha én intézném az iskoláik ügyét, a tanárok nem lennének, hogy úgy mondjam szőrszálhasogatók. Mert vajon miért fontos az, hogy Zsigmond a honfoglalás előtt vagy utána urakodott-e. Szörnyű régen volt az már! És ki a csoda kíváncsi arra, hogy a vizet kémiai nyelven H 6-nak hívják? Nem tudjuk a leckét? No, bumm, és akkor mi van? Ilyenkor mindig arra a közmondásra kell gondolnunk, hogy „ami késik, nem múlik.” Valami azért nagyon elgondolkoztat. Ha semmin nem izgatjuk magunkat, nem tanulunk, hogyan lesz belőlünk orvos, történész, asztalos, lakatos, űrhajós? Milyen csak éppen felmásztam a háztetőre, és négykézláb végigmentem az udvaron. Számni, ha bíztok bennem, megszüntetem a szappangyárakat. Gyártsanak inkább cukrot, de abból rengeteget. Gyönyörűség rágondolni, hogy este nem kell majd belenyúlni az undorító vízbe. Az utcáról egyenesen beugorhatunk az ágyba. Képzeljétek el, senki nem szól majd rátok: „Fiam, csík van a nyakadon.'' ,.A könyököd is mosd meg!’■ Jó terv, mi? Nem mondom, a maradisággal meg kell birkóznunk. Anyu sem szereti, ha a kezem nyoma ottmarad a fehér paplanhuzaton. Kétesfehér János tisztaságfelelős Almosdi, Légy utca 3. és a televíziót. Nem kellett neki semmi. Csatka Tóth gyönggyel kirakott ezüstbicskája. De annak meg a Pattantyús Feri kínai ceruzafaragójára fájt a foga. Feri viszont régen vágyott az én szovjet szputnyikomra. És itt volt a baj, mert én azt sem radírért, sem bicskáért nem akartam odaadni senkinek. Osztályverekedés és igazgatói intő lett a dologból. Hát így vagyok én a cserebere áldozata. De ha rám bíznák, úgy szervezném az áruátadást és áruátvételt, hogy gyönyörűség lenne. Mari a Kés Piri pulóverjében járna, Mari korcsolyája viszont Feri cipőjén díszelegne. Kati bogárgyűjteménye Misié lenne, Peti apjának a kitüntetése Tamásékhoz kerülne. A végén senki nem igazodna ki a dologban, csak én. Egyedül csak én! Enyém Ede pénztáros. • Álmosdi Add vissza a babaruhám tére. „ Öntudatunk úgy diktálná, hogy nem is kell. Tudjuk ugyanis, hogy népgazdaságunk némely szakmában munkaerőhiánnyal küzd. Rendeletet adnék ki, hogy a gyerekek történelemórán ne a padokban üljenek, hanem a téma szerint Aquincumban focizzanak, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén malmozzanak, vagy az egri vár bástyáin süttessék magukat a nappal. Bambuli Boriska nótáfa Almosdi, Iskola tér 19. CSODASZER Mi, gyerekek, szeretjük a meglepő fordulatokat, és bizony, ha rajtam múlna, úgy intézném, hogy az 1963- as év bővelkedjen ilyenekben. Szérumot készítenék, és azzal beoltanék mindenkit. Az én csodaszeremtől aztán minden esemény fordítva történne. Milyen érdekes lenne, ha nem a kalauz, hanem az utasok kiabálnának a villamoson: „Kérem a jegyemet kezelni!” „Szálljon fel a kalauz, a kocsit indítottuk!" Gyönyörűség volna végignézni egy iskolasorakozót is. A „Ne lökdöss, te........Jaj a lábam!’‘^j®Uii41liisok h£í_ Ivett, ni m CSEREORSZÁG LENNÉNK Én megengedném, hogy mindenki mindenét elcserélhesse. Ebben az évben ugyanis az fájt nekem a legóban, hogy sem a szüleim, BÍZZATOK BENNEM! Én azt mondom, hogy a számtanára az ötödik osztályban már teljesen felesleges. Addigra az ember gyereke úgyis megtanulja, hogy mennyi három meg három. — Egyébként az hat akkor is, ha mi nem tudjuk. Aztán addigra már a pénzt is meg tudjuk számolni, sőt, el is tudjuk költeni. Tehát a számtanóra törölje. A fogalmazás- és énekórát összevonnám. Onnan az ötlet, hogy a