Pajtás, 1963 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-09 / 1-2. szám

ÖSSZEÜLT A FURCSA ÖRS. ARRÓL BESZÉLGETN­EK, HA MÓDJUKBAN LENNE, MILYEN ÚJÍTÁSOKAT ALKALMAZNÁNAK 1963-BAN. NÉHÁNY VILÁGRENGET­Ő ÖTLETÜKET PAPÍRRA VETETTÉK, ÉS NEKÜNK IS ELKÜLDTÉK. nyugi-nyugi Nyugodtan kell élni! Ta­nító és tanuló legyenek pu­­szipajtások. Ebből követke­zik, hogy minden gyereknek ötöst kellene kapnia minden­ből. Mert kérdezem én, mi öröme van abból a tanárnak, ha egyeseket osztogat, amiért minket otthon jól összeszid­nak. Valamit mindenki tud, és a valami már több a sem­minél. Ha én intézném az iskoláik ügyét, a tanárok nem lennének, hogy úgy mondjam szőrszálhasogatók. Mert va­jon miért fontos az, hogy Zsigmond a honfoglalás előtt vagy utána urakodott-e. Szörnyű régen volt az már! És ki a csoda kíváncsi arra, hogy a vizet kémiai nyelven H 6-nak hívják? Nem tud­juk a leckét? No, bumm, és akkor mi van? Ilyenkor min­dig arra a közmondásra kell gondolnunk, hogy „ami ké­sik, nem múlik.” Valami azért nagyon el­gondolkoztat. Ha semmin nem izgatjuk magunkat, nem tanulunk, hogyan lesz belő­lünk orvos, történész, aszta­los, lakatos, űrhajós? Milyen csak éppen felmásztam a háztetőre, és négykézláb végigmentem az udvaron. Számni, ha bíztok bennem, megszüntetem a szappan­gyárakat. Gyártsanak inkább cukrot, de abból rengeteget.­ Gyönyörűség rágondolni, hogy este nem kell majd be­lenyúlni az undorító vízbe. Az utcáról egyenesen be­­ugorhatunk az ágyba. Kép­zeljétek el, senki nem szól majd rátok: „Fiam, csík van a nyakadon.'' ,.A könyököd is mosd meg!’■ Jó terv, mi? Nem mon­dom, a maradisággal meg kell birkóznunk. Anyu sem szereti, ha a kezem nyoma ottmarad a fehér paplanhu­zaton. Kétesfehér János tisztaságfelelős Almosdi, Légy utca 3. és a televíziót. Nem kellett neki semmi. Csatk­a Tóth gyönggyel kirakott ezüstbics­kája. De annak meg a Pat­tantyús Feri kínai ceruzafa­ragójára fájt a foga. Feri vi­szont régen vágyott az én szovjet szputny­ikomra. És itt volt a baj, mert én azt sem radírért, sem bicskáért nem akartam odaadni senki­nek. Osztályverekedés és igazgatói intő lett a dologból. Hát így vagyok én a csere­bere áldozata. De ha rám bíznák, úgy szervezném az áruátadást és áruátvételt, hogy gyönyörűség lenne. Ma­ri a Kés Piri pulóverjében járna, Mari korcsolyája vi­szont Feri cipőjén díszeleg­ne. Kati bogárgyűjteménye Misié lenne, Peti apjának a kitüntetése Tamásékhoz ke­rülne. A végén senki nem igazodna ki a dologban, csak én. Egyedül csak én! Enyém Ede pénztáros. • Álmosdi Add vissza a baba­ruhám tér­e. „ Öntudatunk úgy diktálná, hogy nem is kell. Tudjuk ugyanis, hogy népgazdasá­gunk némely szakmában munkaerőhiánnyal küzd. Rendeletet adnék ki, hogy a gyerekek történelemórán ne a padokban üljenek, ha­nem a téma szerint Aquin­cumban focizzanak, a Nem­zeti Múzeum lépcsőjén mal­mozzanak, vagy az egri vár bástyáin süttessék magukat a nappal. Bambuli Boriska nótáfa Almosdi, Iskola tér 19. CSODASZER Mi, gyerekek, szeretjük a meglepő fordulatokat, és bizony, ha rajtam múlna, úgy intézném, hogy­ az 1963- as év bővelkedjen ilyenek­ben. Szérumot készítenék, és azzal beoltanék mindenkit. Az én csodaszeremtől aztán minden esemény fordítva történne. Milyen érdekes lenne, ha nem a kalauz, hanem az uta­sok kiabálnának a villamo­son: „Kérem a jegyemet ke­zelni!” „Szálljon fel a ka­lauz, a kocsit indítottuk!" Gyönyörűség volna végig­nézni egy iskola­­sorakozót is. A „Ne lökdöss, te........Jaj a lábam!’‘^j®Uii41liisok h£í_ Ivett, ni­ m CSEREORSZÁG LENNÉNK Én megengedném, hogy mindenki mindenét elcserél­hesse. Ebben az évben ugyanis az fájt nekem a leg­­óban, hogy sem a szüleim, BÍZZATOK BENNEM! Én azt mondom, hogy a számtanára az ötödik osz­tályban már teljesen felesle­ges. Addigra az ember gye­reke úgyis megtanulja, hogy mennyi három meg három. — Egyébként az hat akkor is, ha mi nem tudjuk. Aztán addigra már a pénzt is meg tudjuk számolni, sőt, el is tudjuk költeni. Tehát a számtanóra törölje. A fogal­mazás- és énekórát összevon­nám. Onnan az ötlet, hogy a

Next