Pajtás, 1964. szeptember-december (19. évfolyam, 35-51. szám)
1964-09-03 / 35. szám
ZENTHE FERENC, „Tenkes kapitánya” Ferenc, a fiam, vagy ahogy mi nevezzük Golyó — tavaly végig velem volt a Tenkes forgatása közben. Állandóan a lovak körül forgolódott. Azt mondtam neki: „Rendben. Ha jól tanulsz, jövőre járhatsz lovagolni is!” Golyó a BVSC-be jár úszni, naponta két-háromezer métert is lehúz a vízben. Ez évben megy hatodikba. — Hogy mi az én vágyam? Természetesen: még a tavalyi 4,6 tized átlagú bizonyítványnál is jobb index. vAknai zseni, költőnő Nagy munkába szeretnék belekezdeni, de a doktor azt mondta: takarékoskodtam az erőmmel, hiszen nem vagyok már pirosnyakkendős úttörő. Pedig mennyire szeretnék az lenni! Figyelem a fiatalokat Otthon, az unokámat, Katit... Kati jövőre érettségizik, a Toldi gimnáziumba jár. Ő az én legszigorúbb kritikusom. Talán nem is sejti: én mindig nálánál is izgatottabban várom az érettségi évet. Az első, nagy próbatételt. ÁGOSTON IMRE a dunaharaszti úttörőcsapat Oroszlán őrsének vezetője: — Azt kívánom az új tanévtől, hogy őrsöm tagjai a nyolcadik osztályban bátran, kitartóan küzdjenek a jó jegyekért, mint amilyten bátran indul гяпкШлПУ" SIPOS JOLIKÁNAK hívnak, most megyek első osztályba. Lerajzoltam ide az iskolát, meg a pajtásaimat. Az ott középen én vagyok. Az iskola szót anyuka segített leírni. GOMBOS KATI, színésznő — András fiam hetedikbe, Marianne lányom ötödikbe megy. Mindketten a Váci utcai zeneiskola tanulói. Ők azok a híres, nevezetes Sinkovits—Gombos gyerekek, akik nem tudnak a könyv mellett nyugton ülni. Éppen ezért elhatároztam, hogy „protekciót” kérek az iskolában. Bementem a tanárokhoz: Andrist és Marit megkülönböztetett szigorral kezeljék. Remélem, meg is lesz az eredménye! ALI KHALIFA MAHDI, szudáni diák Messziről jöttem Magyarországra, a szudáni Khartum városából. Tizen vagyunk otthon testvérek. — Nekem még — a régi törzsi szokások szerint — tizenkét mély bevágás ékteleníti arcomat. Kisebb testvéreim már elkerülték ezt, ők egy haladóbb gondolkozású világ gyermekei. A budapesti Műszaki Egyetem másodéves gépészmérnök hallgatója vagyok. Ettől a tanévtől már nem félek annyira. Jobban értem a magyar nyelvet, jobban fogom tudni a matematikát is! Üzenet Rákosszentmihályra Több mint egy éve már. Gyerekek segítettek egy öreg néninek elvezetni háza tájáról a kiáradt Szilas patak szürke vizét. A gyerekek mi voltunk, a nénit Győri néninek hívták. Kis idő múlva a ház padlása lett őrsi búvóhelyünk. December 24-én karácsonyfát állítottunk Győri néninél, tavasszal felástük a kertet, fát vágtunk, vizet hordtunk. Aztán egy nap elérkezett a tanév vége. Kiszesek lettünk. Úttörő tetteinket azonban őrzi a csapatnapló, az expedíciós krónika és egy néni szerető szíve. Úttörő barátaink! Iskolatársaink! Mi, a 2404-es számú I. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat Népek Barátsága őrsének volt tagjai kérünk benneteket, gondoskodjatok Győri néniről. Segítsétek ugyanúgy, ahogy mi tettük. Ezennel átadjuk a stafétabotot. Munkátokhoz sok sikert kívánunk. Az őrs nevében: CSATÁRI ANDRÁS Budapest, XVI. kerület