Pajtás, 1964. szeptember-december (19. évfolyam, 35-51. szám)

1964-09-03 / 35. szám

ZENTHE FERENC, „Tenkes kapitánya” Ferenc, a fiam, vagy ahogy mi ne­vezzük Golyó — tavaly végig velem volt a Tenkes forgatása közben. Ál­landóan a lovak körül forgolódott. Azt mondtam neki: „Rendben. Ha jól tanulsz, jövőre járhatsz lovagolni is!” Golyó a BVSC-be jár úszni, na­ponta két-háromezer métert is lehúz a vízben. Ez évben megy hatodikba. — Hogy mi az én vágyam? Termé­szetesen: még a tavalyi 4,6 tized át­lagú bizonyítványnál is jobb index. vAknai zseni, költőnő Nagy munkába szeretnék belekez­deni, de a doktor azt mondta: taka­rékoskodtam az erőmmel, hiszen nem vagyok már pirosnyakkendős úttörő. Pedig mennyire szeretnék az lenni! Figyelem a fiatalokat Otthon, az unokámat, Katit... Kati jövőre érettségizik, a Toldi gimnáziumba jár. Ő az én legszigorúbb kritiku­som. Talán nem is sejti: én mindig nálánál is izgatottabban várom az érettségi évet. Az első, nagy próba­tételt. ÁGOSTON IMRE a dunaharaszti út­törőcsapat Oroszlán őrsének vezetője: — Azt kívánom az új tanévtől, hogy őrsöm tagjai a nyolcadik osztályban bát­ran, kitartóan küzdjenek a jó jegyekért, mint amilyten bátran indul гяпкШлПУ" SIPOS JOLIKÁNAK­ hívnak, most me­gyek első osztályba. Lerajzoltam ide­ az iskolát, meg a pajtásaimat. Az ott közé­pen én vagyok. Az iskola szót anyuka segített leírni. GOMBOS KATI, színésznő — András fiam hetedikbe, Ma­rianne lányom ötödikbe megy. Mind­ketten a Váci utcai zeneiskola ta­nulói. Ők azok a híres, nevezetes Sinkovits—Gombos gyerekek, akik nem tudnak a könyv mellett nyug­ton ülni. Éppen ezért elhatároztam, hogy „protekciót” kérek az iskolá­ban. Bementem a tanárokhoz: And­rist és Marit megkülönböztetett szi­gorral kezeljék. Remélem, meg is lesz az eredménye! ALI KHALIFA MAHDI, szudáni diák Messziről jöttem Magyarországra, a szudáni Khartum városából. Tizen vagyunk otthon testvérek. — Nekem még — a régi törzsi szokások sze­rint — tizenkét mély bevágás ékte­­leníti arcomat. Kisebb testvéreim már elkerülték ezt, ők egy haladóbb gondolkozású világ gyermekei. A budapesti Műszaki Egyetem másod­éves gépészmérnök hallgatója va­gyok. Ettől a tanévtől már nem fé­lek annyira. Jobban értem a ma­gyar nyelvet, jobban fogom tudni a matematikát is! Üzenet Rákosszentmih­ályra Több mint egy éve már. Gyerekek segítettek egy öreg néninek elvezetni háza tájáról a kiáradt Szilas patak szürke vizét. A gyerekek mi voltunk, a nénit Győri néninek hívták. Kis idő múlva a ház padlása lett őrsi búvóhelyünk. December 24-én ka­rácsonyfát állítottunk Győri néninél, tavasszal felástük a kertet, fát vág­tunk, vizet hordtunk. Aztán egy nap elérkezett a tanév vége. Kiszesek lettünk. Úttörő tettein­ket azonban őrzi a csapatnapló, az expedíciós krónika és egy néni szerető szíve. Úttörő barátaink! Iskolatársaink! Mi, a 2404-es számú I. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat Népek Barátsága őrsének volt tagjai kérünk benneteket, gondos­kodjatok Győri néniről. Segítsétek ugyanúgy, ahogy mi tettük. Ezennel átadjuk a stafétabotot. Munkátokhoz sok sikert kívánunk. Az őrs nevében: CSATÁRI ANDRÁS Budapest, XVI. kerület

Next