Pajtás, 1964. szeptember-december (19. évfolyam, 35-51. szám)

1964-09-03 / 35. szám

ÜZENET AZ UTÓKOR­NAK PALACKBAN. Érde­kes múzeum található a bu­dapesti Vajda Péter utcai iskolában. Régi és új fény­képek, könyvek, feljegyzé­sek közt látható annak a pa­lacknak a mása, amelyet az iskola udvarán ástak el. Eb­ben az üvegpalackban min­den úttörő, minden tanuló üzenetet hagyott hátra az utókornak. MI ÚJSÁG mazsolát kí­nál? A televízió kedves kis szereplője még mindig vakáción van. Ürgetanyákat látogat, úszni tanul és so­kat játszik. Előreláthatólag — mint ahogy megtudtuk — októberben találkozhattak vele a televízió képernyő­jén. CSODACSATÁROK: így nevezték el a fényeslitkei úttörők futballcsapatuk csa­tárait, akik úgy látszik jó góllövő cipőt választottak maguknak, mert a környék összes csapatát megverték. ÖRST TANYA KÖVE­­GYEN. Kicsi falu Kövegy, de annál leleményesebbek úttörői. Tóth Vas Pista őrse, a nyáron kiváló búvóhelyet épített. Innen indultak min­den alkalommal kerékpár­­túrára és nemestett-portyák­­ra. Idős embereknek segí­tettek a betakarításnál és vigyáztak az iskolakertre, amely a kr­zsik nyomán lett a falu gyöngy­szén­e. MIKOR ILLATOSABB AZ ORGONA? A bujákiak meg­tudják mondani. Ugyanis a hűvös éghajlatú nógrádi fa­lu iskolájának udvarán má­sodszor is virágba borultak az orgonák. A késői virágok illatosabbak a májusi orgo­náknál. KITÜNTETÉS: A hódme­zővásárhelyi Tanácsköztár­saság Jén Iskola úttörőcsa­pata az „Ifjúság a Szocia­lizmusért” mozgalomban végzett kiemelkedő munká­jáért megkapta a KISZ Köz­ponti Bizottság dicsért ok­levelét. AZ EXPEDÍCIÓ véden­cei. Az érdi expedíciós őr­sök barátságot kötöttek a Makarenko Gyermekotthon lakóival. S most elhatároz­ták, hogy a téli szünidőben vendégül látják védenceiket. Együtt szórakoznak, játsza­nak majd velük. ÉKSZEREK MACSKÁK­NAK. Az amerikai állatba­rátok rokonszenve a kutyák­ról egyre inkább a macskák felé fordul. A macskák ét­keztetésére évente 100 mil­lió dollárt, gyógykezelteté­sükre­ pedig kétmilliót köl­tenek. Az áruházak különfé­le ruhákat, kozmetikai sze­reket, ékszereket árusítanak macskák számára. Semmi kifogásunk nem lenne a ci­cák dédelgetésével kapcso­latban, ha nem tudnánk, hogy ugyanezek az állatba­rátok még ma is üldözik a négereket, gyermekeiket nem szívesen engedik együtt tanulni a feketebőrűekkel. REKORD, AMELYRŐL KEVESEN TUDNAK. Az ember naponta körülbelül kétszázezer lépést tesz meg. Egy év alatt hétmilliót, het­ven év alatt, csaknem öt­száz milliót. Életünk folya­mán tehát az Egyenlítő mentén, kilencszer megke­rülhetnénk a Földet, vagy bejárhatnánk a Föld és a Hold közötti távolságot. VIZSGA AZ ŰRHAJÓS IS­KOLÁBAN. A szovjet űrha­jósok, akik nemcsak bátor­­­ságukról híresek, hanem arról is, hogy szorgalmasan tanulnak, az akadémián nemrég vizsgát tettek, a hat űrpilóta közül Tyitov sze­repelt a legsikeresebben Tiszta kitűnővel. íme a pél­­da Tyitov érsök TÖBBSZEMÉLYES Ű­RHA­­JÓ. A hírügynökségek nem­rég világgá röpítették: a Szovjetunióban már készül­nek a két-három­ személy befogadására alkalmas V­osztok űrhajók. Terv sze­rint a megnagyobbított űr­hajók utasai, egymás mö­gött foglalnának helyet. Le­szállás előtt katapult ülése­ik segítségével, meghatáro­zott sorrendben hagynák el űrhajójukat. BEMUTATTUK A TRA­BANT -П­ ЕТ, az NDK autó­gyárában készülő kiskocsik legújabb változatát. Motorja akár elődeié, kéthengeres, kétütemű. Valamivel hosz­­szabb és alacsonyabb is. Súlya menet közben 615 kg., megterhelése 335 kg. De ami a legfontosabb, gyorsabb a régieknél. Legnagyobb se­bessége 100 km óránként. ̋ Nb α¹ A Égbenyúló csúcsok. Hatal­mas völg­vkatlanok, szédítő szakadékok, s végeláthatatlan fenyőrengeteg, amelynek fái között titokzatos ösvények kí­gyóznak. Az Alacsony Tátra irdatlan magas csúcsai mintha csak cáfolatai lennének a hegység nevének, dárdaként döfik át a lejjebb merészkedő felhőket, zúg, morajlik min­den: az ezüsthátú sebesvizű fo­lyók, patakok, a felfelé ka­paszkodó fák. „Mesél a Tátra” — mondják az emberek. S aki érti szavát, tudja, hogy a húsz év előtti izgalmas napokról regél igaz történetet. 1944 augusztus 29- ről, amikor a Tátra is felkelt. Megközelíthetetlen őserdei menedéket, otthont nyújtottak a németek ellen harcoló par­tizánoknak, a szlovák felkelés hőseinek. ÉGBŐL HULLOTT EMBEREK — Ugrásra felkészülni! A repülő utasai közül el­sőnek Vaszil Babicsenkó a tízfőnyi felderítő egység parancsnoka állt fel helyé­ről. Bátorítóan kezet fogott bajtársaival, akik között két híradós lány is volt. Odalépett a lassan nyíló aj­tóhoz. A hűvös légáramlat valósággal belemart, arcá­ba. Előtte tátongott a félel­metesen sötét űr. „Mi vár majd rá ott lenn?" Kezével végigsimított fegyverén, lé­lekben arra is felkészült, hogy ... összeszorította fo­gát és kiugrott a repülő­ből. Tudta, a pilóta egé­szen megközelítette gépével a hegyoldalt, mégsem nyi­totta ki rögtön ernyőjét, nehogy a németek, mielőtt földet érnek leszedjék a le­vegőből. Egy kis tisztásra esett. Gyorsan kiszabadí­totta magát a szíjjak fog­ságából, felnyalábolta ejtő­ernyőjét és a fák közé hú­zódott. Körülötte éjszakai álmát aludta a Tátra. Nyo­masztó volt a csend. De ő most nem törődött ezzel. A hadmérnökökre gondolt, akik olyan pontosan kiszá­mították, hol érkezhetnek legbiztonságosabban szlo­vák területre. Hirtelen éles fénycsóvák szelték át a sötétséget, s ide-oda cikázva kutatták az égboltot. A távolból lövé­sek dörrentek. „Felfedeztek bennünket a németek”. — riadt meg Babicsenkó. A fények azonban amilyen hirtelen törtek a magasba, ugyanolyan hirtelen el is tűntek. Újra csend lett! „Idegesek a Fritzek” — vil­lant át az agyán. „Amióta az orosz frontokon megfu­tamította őket a Vörös Hadsereg, mint akinek rossz a lelkiismerete vaktá­ban is lövöldöznek. De most vajon vaktába tüzel­tek-e?” Ki tudja meddig feküdt már mozdulatlanul a földön, amikor zörejt hallott a közelben. Madár­hangok röppentek fel a bokrok mögül. A megbe­szélt jel volt. Másenyka az FARAGÓ GYÖRGY RIPORTSOROZATA A

Next