Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)

1966-01-13 / 1. szám

— Üdvözlet Tudós! — Nézd, a Tank is itt van! — Szevasz Kuksi! — Szervusz Tojás! Felnőttek üdvözölték így egymást egy szombat délutáni találkozón a budapesti IX. kerületi úttörőházban. Csodálkozó arcomat látva, a Tojás­nak nevezett fiatalasszony elnevette magát. — Húsz évvel ezelőtt ragadtak ránk ezek a becenevek az 1. számú József Attila úttörőcsapatban — mondta. — Almár Ivánt azért hív­tuk Tudósnak, mert rengeteg ötlete volt. Nemes Györgyre pedig akkor tapadt a Kuksi név, amikor csapat­színházunkban elvállalta egy bölcs csacsi szerepét. Halász Hédi úszni ta­nított bennünket. Olyan erővel szelte a vizet, hogy mindenki Tanknak ne­vezte. EGY CSAPAT ELINDUL Ahogy elnéztem a teremben sürgő­forgó, jól öltözött, vidámarcú fiatal férfiakat és nőket, nehezen tudtam azoknak a sápadt, sovány fiúknak és lányoknak képzelni őket, akik köz­vetlen a háború után a romok árnyé­kában kibontották az úttörők zászla­ját. Pedig azok jöttek el erre az ösz- szejövetelre, akik húsz évvel ezelőtt az 1. számú úttörőcsapatot megszer­vezték. Mindannyian emlékeznek arra a napra, amikor az egyik Dam­janich utcai ház alagsorában körül­állták a fiatal kommunista Kőműves Istvánt és feleségét, hogy döntsenek csapatuk megalakításáról. Közösen erősebbeknek érezték magukat, s mert mindannyian szerettek volna valami szépet, nemeset tenni a fel­szabadult hazában, büszkén vállalták az úttörő nevet. MIÉNK A BÁRÓ PALOTÁJA — A gyerekek részére szeretnék egy nagyobb épületet kérni — kopog­tatott be Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus Zammercev elvtárshoz, a felszabadító szovjet hadsereg tá­bornokához. — Hány gyerek van maguknál, hogy csak egy épületre lenne szük­ség? Az ön helyében én keltőt kér­nék — válaszolta tréfásan Buda­pest városparancsnoka. — Akkor legyen szíves nekünk két épületet kiutalni — mosolyodott el az akadémikus. Alig csukódott be mögötte az ajtó, Vorosilov kereste telefonon a város- parancsnokot. — Jó, hogy hívott Vorosilov elv­társ, éppen most utaltam ki Korin báró palotáját és ... — Kinek? — vágott közbe a mar­sall. — A budapesti gyerekeknek. — Az más. Nehéz a helyzet, sok a rom, de a gyerekek két palotát is megérdemeltek volna. — Egyet gondoltunk Vorosilov elv­társ. Két épületet adtam át nekik. így kerülitek Kuksiék üdülni, né­hány nap múlva a külföldre mene­kült Korin báró palotájába. INTERJÚ a közt Ars as Ági elnökkel Tildy Zoltán köztársasági elnök telefonja hangosan berregett. Titkára Péter János elvtárs, mostani külügy­miniszterünk vette fel a kagylót. — Sugár András vagyok, a József Attila úttörőcsapat tudósítója — szó­lalt meg egy határozott gyerekhang. — Barátommal együtt interjút sze­retnénk készíteni. A talpraesett gyerekeknek Péter elvtárs lehetővé tette, hogy találkoz­zanak a köztársasági elnökkel. Az interjú elkészült. A Pajtásban jelent meg. András tollforgató társaival minden eseményről beszámolt a csa­pat faliújságán is. Felhívták pajtá­saikat, vegyenek részt az újjáépítés­ben, plakátragasztással segítsék a Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus emléksorokat ír a pajtások naplójába. О avatta fel Budapest első úttörőcsapatait kommunista párt győzelmét. Hírül adták, ki hogyan támogatja társát a tanulásban. ♦ * * Zammercev elvtárs nemrég el­küldte Magyarországra emlékiratait, amelyben az első magyar úttörőkről is írt. Arra kérte barátait, tudassák vele mi lett a gyerekekből. А IX. ke­rületi úttörőházban összesereglett „veteránok” büszkén adhattak szá­mot: úttörőhöz méltón álltak helyt az életben. Almár Ivánból igazi tu­dós lett. Neves csillagász, űrkutató. Sugár András ma is a tollat for­gatja, újságíró. Halász Hédi agronó- mus, Székács János híres zenész. A zászlóbontók mindannyian, ki­váló építői hazánknak. f. GY. Fotó: Simay István Sugár András újra elmesélte első Interjú­jának történetét Emlékeket Idéznek a régi dokumentumok

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék