Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)
1966-01-13 / 1. szám
— Üdvözlet Tudós! — Nézd, a Tank is itt van! — Szevasz Kuksi! — Szervusz Tojás! Felnőttek üdvözölték így egymást egy szombat délutáni találkozón a budapesti IX. kerületi úttörőházban. Csodálkozó arcomat látva, a Tojásnak nevezett fiatalasszony elnevette magát. — Húsz évvel ezelőtt ragadtak ránk ezek a becenevek az 1. számú József Attila úttörőcsapatban — mondta. — Almár Ivánt azért hívtuk Tudósnak, mert rengeteg ötlete volt. Nemes Györgyre pedig akkor tapadt a Kuksi név, amikor csapatszínházunkban elvállalta egy bölcs csacsi szerepét. Halász Hédi úszni tanított bennünket. Olyan erővel szelte a vizet, hogy mindenki Tanknak nevezte. EGY CSAPAT ELINDUL Ahogy elnéztem a teremben sürgőforgó, jól öltözött, vidámarcú fiatal férfiakat és nőket, nehezen tudtam azoknak a sápadt, sovány fiúknak és lányoknak képzelni őket, akik közvetlen a háború után a romok árnyékában kibontották az úttörők zászlaját. Pedig azok jöttek el erre az öszszejövetelre, akik húsz évvel ezelőtt az 1. számú úttörőcsapatot megszervezték. Mindannyian emlékeznek arra a napra, amikor az egyik Damjanich utcai ház alagsorában körülállták a fiatal kommunista Kőműves Istvánt és feleségét, hogy döntsenek csapatuk megalakításáról. Közösen erősebbeknek érezték magukat, s mert mindannyian szerettek volna valami szépet, nemeset tenni a felszabadult hazában, büszkén vállalták az úttörő nevet. MIÉNK A BÁRÓ PALOTÁJA — A gyerekek részére szeretnék egy nagyobb épületet kérni — kopogtatott be Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus Zammercev elvtárshoz, a felszabadító szovjet hadsereg tábornokához. — Hány gyerek van maguknál, hogy csak egy épületre lenne szükség? Az ön helyében én kettőt kérnék — válaszolta tréfásan Budapest városparancsnoka. — Akkor legyen szíves nekünk két épületet kiutalni — mosolyodott el az akadémikus. Alig csukódott be mögötte az ajtó, Vorosilov kereste telefonon a városparancsnokot. — Jó, hogy hívott Vorosilov elvtárs, éppen most utaltam ki Korin báró palotáját és ... — Kinek? — vágott közbe a marsall. — A budapesti gyerekeknek. — Az más. Nehéz a helyzet, sok a rom, de a gyerekek két palotát is megérdemeltek volna. — Egyet gondoltunk Vorosilov elvtárs. Két épületet adtam át nekik, így kerültek Kuksiék üdülni, néhány nap múlva a külföldre menekült Korn báró palotájába. INTERJÚ a köztársasági elnökkel Tildy Zoltán köztársasági elnök telefonja hangosan berregett. Titkára Péter János elvtárs, mostani külügyminiszterünk vette fel a kagylót. — Sugár András vagyok, a József Attila úttörőcsapat tudósítója — szólalt meg egy határozott gyerekhang. — Barátommal együtt interjút szeretnénk készíteni. A talpraesett gyerekeknek Péter elvtárs lehetővé tette, hogy találkozzanak a köztársasági elnökkel. Az interjú elkészült. A Pajtásban jelent meg. András tollforgató társaival minden eseményről beszámolt a csapat faliújságán is. Felhívták pajtásaikat, vegyenek részt az újjáépítésben, plakátragasztással segítsék a kommunista párt győzelmét. Hírül adták, ki hogyan támogatja társát a tanulásban. ♦ * * Zammercev elvtárs nemrég elküldte Magyarországra emlékiratait, amelyben az első magyar úttörőkről is írt. Arra kérte barátait, tudassák vele mi lett a gyerekekből. A IX. kerületi úttörőházban összesereglett „veteránok” büszkén adhattak számot: úttörőhöz méltón álltak helyt az életben. Almár Ivánból igazi tudós lett. Neves csillagász, űrkutató. Sugár András ma is a tollat forgatja, újságíró. Halász Hédi agronómus, Székács János híres zenész. A zászlóbontók mindannyian, kiváló építői hazánknak. I. GY. Fotó: Simay István Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus emléksorokat ír a pajtások naplójába. Ő avatta fel Budapest első úttörőcsapatait Sugár András újra elmesélte első Interjújának történetét Emlékeket idéznek a régi dokumentumok