Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)
1966-01-13 / 1. szám
1588-at írtak a naptárak. Guise herceg katonái körülkerítették III. Henrik király székhelyét. A lázadók leverésére sürgős segítségre volt szükség. A király egyik legbátrabb emberét, Pardaillan lovagot bízta meg, hogy titkos üzenetét elvigye szövetségeséhez. A lovag két hűséges társával indul útnak. A királyi hatalomra törő herceg azonban mindent megtesz hogy megakadályozza feladata teljesítésében. Ez aztán a vakmerőség! Délosz tisztában van vele, hogy le akarom leplezni, mégis közölte, hogy legközelebb melyik csapathoz látogat el. A rejtélyes telefonüzenetből ugyanis kiderült, hogy Dáutord, Dávodot jellent. Néhány nappal a megfejtés után újra rámcsengette a telefont. — Gratulálok leleményességéhez. — Honnan tudja, hogy sikerült kideríteni a falu nevét? — A készülődéséből — nevetett hangosan Délosz —, láttam az elfogatásomra összeállított tervet, amelyet a táskájában hord. A megdöbbenésről szólni sem bírtam. — Azért ne higgye, hogy lemondok utazásomról. Januárban elmegyek Dávodra, de előbb meghívom a parlamentbe. — A parlamentbe? — A kiváló munkát végző úttörők karácsonyi ünnepén közös ismerőseink, a Városmajor utcai iskola Oroszlán őrsének tagjai is ott lesznek. Emlékszik, azok a fiúk, akikről első Délosz cikkében írt? Jómagam is értesültem az Oroszlánokat ért kitüntető jutalomról. Délosztól függetlenül szándékomban állt találkozni velük. Most azonban még inkább vártam december huszonötödikét. Biztos voltam, hogy a titokzatos Délosz is elmegy a Parlamentbe patronáltjait megnézni. Hátha nyakoncsíphetem. De az Országházba lépve elfogott a kétely. A kupolacsarnokban felállított káprázatosan szép óriásfenyő körül sokszáz kisdobos, úttörő, ifjúvezető és felnőtt sorakozott. Közöttük Déloszt keresni olyan munka lett volna, mint egy szénaboglyába keveredett gombostűt meglelni. A színes műsor az érdekesebbnél érdekesebb jelmezek annyira lekötötték figyelmem, hogy teljesen megfeledkeztem róla. Volt olyan pajtás, aki űrhajósnak, dél-amerikai, afrikai táncosnak, szaloncukornak, postaládának öltözött. A jelmezversenyre készülők közt az Oroszlán őrs tagjait is felfedeztem. Az élen haladó Szebeni Jancsi világító veszélytérképet tartott maga előtt. A hátsó pajtást hirdetőoszlop vette körül. Az oszlopon az Úttörők a hazáért mozgalomról megjelent cikkek tarkállottak. A többi pajtás mellén a testvéri pionírszervezetek jelvényeit láthatták a jelenlevők. Egymásbakapcsolódó kezük azt jelképezte, hogy összefogásban az erő. — Jó, hogy itt van Gyuri bácsi — mondta izgatottan Jancsi, amikor megpillantott. — Délosztói utasítást kaptam, számoljak be a megtisztelő meghívás előzményeiről. Csapatunkból azért mi jöttünk a Parlamentbe, mert őrsünk teljesítette a 20 év 20 akadály eddigi feladatait. Elkészítettük kerületünk veszélytérképét is. Voltunk a XII. kerületi rendőrségen s az ő tudomásukkal az életveszélyes útkanyaroknál figyelmeztető jelzéseket helyeztünk el. Az ünnepség előtt sem tétlenkedtünk. Az egyik pajtás lakásán tervezgettük a jelmezeket. Délosz parancsára X-től a ШШШ. De a lovagot nem olyan fából faragták, hogy rettenjen egy kis ütközettől. Társai derft alaposan megleckézteti támadóját. Csellel mégis főlbecsalják őket. A lovagot egy egész regiment rohanja meg. Úgy küzd, mint az oroszlán.