Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)

1966-01-13 / 1. szám

Nagytanács tagjától sok ötletet kaptunk. „Délosz itt, Délosz ott, Délosz mindenütt, csak én nem találko­zom vele” — villant az agyamon, miiközben az Oroszlánokat a színpad elé szólították. — Tetszik a jelme­zük? — ámított meg egy ismerős hang. Délosz — dobbant meg a szívem. Óvato­san hátranéztem. Ala­csonytermetű fiatalem­ber állt mögöttem. Olyasféle „papírszem­üveg” takarta arcát, mint amilyet farsang idején viselnek. Csa­lódva vettem észre, hogy a mellette levő­kön is hasonló álarc van. Mégis elhatároz­tam, hogy megfordulok és ... Vidáman nevető fiúkkal találtam ma­gam szembe. Az álarco­sok eltűntek a karne­váli forgatagban. Egyi­küket nemsokára vi­szontláttam. A színpa­don levő sátorba ment, oda, ahol a műsort ve­zető Télapó tanyázott. Lehet, hogy Télapó köntöse Déloszt takar­ja? Meghúzódtam­ a színpad lejáratánál, s amikor felbukkant a pi­ros süveges „öreg”, eléje toppantam. A nagy bajusz mögül Hor­váth Tivadar színmű­vész csodálkozott rám. Nem, ő aztán mégsem lehet az én titokzatos ismerősöm. A kudarc után csak az szolgált vigasztalóul, hogy az Oroszlánok ötletes jel­mezeikért első díjat nyer­tek. Boldogan futottak el a jutalmul kapott hatalmas tortával. Őket keresve vé­gigsétáltam a Játéktermen. A furfangos automata já­tékgépeken , úttörők, kisdo­bosok mérték össze tudásu­kat. A futball asztalokon vérbeli meccsek folytak. Hirtelen megtorpantam. Az irányítható villanyvasút fölé a nyomtalanul eltűnt álar­cos hajolt, ő is meglátha­tott mert kisurrant a terem­ből. A folyosón meghallot­tam, hogy az egyik nehéz tölgyfaajtó halkan nyöszö­rög. Benyitottam. A tágas teremben asztalok, székek árválkodtak. Vissza akar­tam lépni, de hátam a be­­csukódott ajtónak ütődött. Hiába rángattam a ki­n­­cset, nem tárult ki. Két­ségbeesve dörömböltem. Ha­marosan vége lesz az ünne­pélynek. Mi lesz velem? Mégsem lehet hozzám ilyen kegyetlen Délosz! — Halló — kiáltot­tam, mert valaki mata­tott az ajtón. Kéknyakkendős kis­fiú lépett a terembe. Papírlapot nyújtott át. — Egy bácsi küldi. „Sajnálom, hogy bezár­tam, de másképp nem menekülhettem. Ez egy­szer majdnem rajtavesz­tettem. Dávidről ne fe­ledkezzen meg. Január­ban találkozunk. Dé­losz.” — olvastam a sebtében írt sorokat. A lap másik oldalát a parlamenti ünnepsé­gen fellépő Rodolfo bű­vész arcképe díszítette. Faragó György A túlerő győzedelmeskedik. A három vitéz hamarosan vasra verve fekszik az ellenfél „bar­langjában”. Véres leszámolásra készülnek a herceg pribékjei Most vajon sikerül e ne­héz helyzetéből kivágni magát a lovagnak? Mindezt megtudjátok, ha meg­nézitek­ a Pardaillan lovag című színes izgalmas, kalandos francia olasz m­.net ,­ melyet januárban tűznek műsorukra a filmszínházak.

Next