Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)
1966-01-13 / 1. szám
Nagytanács tagjától sok ötletet kaptunk. „Délosz itt, Délosz ott, Délosz mindenütt, csak én nem találkozom vele” — villant az agyamon, miiközben az Oroszlánokat a színpad elé szólították. — Tetszik a jelmezük? — ámított meg egy ismerős hang. Délosz — dobbant meg a szívem. Óvatosan hátranéztem. Alacsonytermetű fiatalember állt mögöttem. Olyasféle „papírszemüveg” takarta arcát, mint amilyet farsang idején viselnek. Csalódva vettem észre, hogy a mellette levőkön is hasonló álarc van. Mégis elhatároztam, hogy megfordulok és ... Vidáman nevető fiúkkal találtam magam szembe. Az álarcosok eltűntek a karneváli forgatagban. Egyiküket nemsokára viszontláttam. A színpadon levő sátorba ment, oda, ahol a műsort vezető Télapó tanyázott. Lehet, hogy Télapó köntöse Déloszt takarja? Meghúzódtam a színpad lejáratánál, s amikor felbukkant a piros süveges „öreg”, eléje toppantam. A nagy bajusz mögül Horváth Tivadar színművész csodálkozott rám. Nem, ő aztán mégsem lehet az én titokzatos ismerősöm. A kudarc után csak az szolgált vigasztalóul, hogy az Oroszlánok ötletes jelmezeikért első díjat nyertek. Boldogan futottak el a jutalmul kapott hatalmas tortával. Őket keresve végigsétáltam a Játéktermen. A furfangos automata játékgépeken , úttörők, kisdobosok mérték össze tudásukat. A futball asztalokon vérbeli meccsek folytak. Hirtelen megtorpantam. Az irányítható villanyvasút fölé a nyomtalanul eltűnt álarcos hajolt, ő is megláthatott mert kisurrant a teremből. A folyosón meghallottam, hogy az egyik nehéz tölgyfaajtó halkan nyöszörög. Benyitottam. A tágas teremben asztalok, székek árválkodtak. Vissza akartam lépni, de hátam a becsukódott ajtónak ütődött. Hiába rángattam a kincset, nem tárult ki. Kétségbeesve dörömböltem. Hamarosan vége lesz az ünnepélynek. Mi lesz velem? Mégsem lehet hozzám ilyen kegyetlen Délosz! — Halló — kiáltottam, mert valaki matatott az ajtón. Kéknyakkendős kisfiú lépett a terembe. Papírlapot nyújtott át. — Egy bácsi küldi. „Sajnálom, hogy bezártam, de másképp nem menekülhettem. Ez egyszer majdnem rajtavesztettem. Dávidről ne feledkezzen meg. Januárban találkozunk. Délosz.” — olvastam a sebtében írt sorokat. A lap másik oldalát a parlamenti ünnepségen fellépő Rodolfo bűvész arcképe díszítette. Faragó György A túlerő győzedelmeskedik. A három vitéz hamarosan vasra verve fekszik az ellenfél „barlangjában”. Véres leszámolásra készülnek a herceg pribékjei Most vajon sikerül e nehéz helyzetéből kivágni magát a lovagnak? Mindezt megtudjátok, ha megnézitek a Pardaillan lovag című színes izgalmas, kalandos francia olasz m.net , melyet januárban tűznek műsorukra a filmszínházak.