Pajtás, 1966. július-december (21. évfolyam, 23-43. szám)
1966-07-07 / 23. szám
BUDAPEST TITKAI Élt a múlt század elején Marosvásárhelyen egy Bodor Péter nevű székely ezermester. Sok „ördöngős masina” elkészítése után a városatyák megbízták, építsen a piactérre egy díszkutat. A kút csodálatos lett, messze földön híre járt. Tetején Poszeidón, a tenger istene fordult naponta négyszer más-más égtáj felé, és ilyenkor gyönyörű melódiát szólaltatott meg a kiömlő víz. Később Bodor Péter egy olyan gépet eszelt ki, ami pénzt csinált. Ha valaki rálépett szobája küszöbére, tízforintos bankót nyomott a masina. „Más ember lába nyomta a hamis pénzt” — fondorlatoskodott a mester, mégis tömlöcbe vetették. Utoljára még odaengedték a zenélő kúthoz és ekkor, azt mondják, elmozgatott benne valamit. Azóta hiába próbálgatják, hiába javítgatják sohasem szólalt meg többé a híres melódia. Vagy száz esztendő múltán lebontották a megnémult zenélő kutat és 1936- ban a Margitszigeten állították fel. (Gebri Antal) Megállni! Az úttest nem rollerpálya * iftttHci *вй r Si-ji J NEM ÁLLHAT ISR MÖGÖTTED! к ■ яК«-«»'* Mennyi dolga akadna, ha létezne! Mi életre !|g|jgt- j Ш||4йк, s ttt»- Indultunk Ий*. | Kóboroltunk az utcákon, s kaptuk. ’ Щ Я Tűzhányó? A balatoni országút mentén Kápolnásnyék határában egy árokból izzó lángok nyújtogatták nyelvüket az ég felé. „Vulkán” — mondogatták izgatottan az emberek. Az óriás máglyát azonban a közelben levő olajfinomító dolgozói gyújtották meg, akik a tartályokban lerakodott, robbanásveszélyes üledéket, lakott helytől távol égetik el. A kis barnaszekrértíl — Tábori villámtréfa — (Színhely: az állomás, öt úttörő várakozik a vonatra. Hátukon óriási, teletömött hátizsák. Kezükben sok apró csomag. Türelmetlenül toporogva várják a vonatot.) I. úttörő: Mit gondoltok? Mindent magunkkal hoztunk? Nem hagytunk otthon semmit? II. úttörő: (felszisszen) Dehogynem! A kis barnaszekrényt. Feltétlenül el kellett volna hoznunk! Mind: (nevetnek) III. úttörő: Nevetségeseket beszélsz! A kis barnaszekrényt? Ki hallott még ilyet! II. úttörő: Akárhogy is nevettek, a kis barnaszekrényt feltétlenül el kellett volna hoznunk. Mind: (nevetnek) IV. úttörő: Hagyjátok! Agyára ment szegénynek a csomagolás. (Jön a vonat. Ssss-Szszszsz hangokkal utánozzák. Felszállnak, jó szorosan egymás mellé zsúfolódva állnak. Közben dülöngéléssel a vonat rázkódását utánozzák.) V. úttörő (a II. úttörő felé fordul): Aztán mondd csak, miért kellett volna magunkkal hoznunk a kis barnaszekrényt? II. úttörő: Mert... mert abban vannak a vonatjegyek!