Pajtás, 1966. július-december (21. évfolyam, 23-43. szám)

1966-07-07 / 23. szám

BUDAPEST TITKAI Élt a múlt század elején Marosvásárhelyen egy Bo­dor Péter nevű székely ezermester. Sok „ördöngős masina” elkészítése után a városatyák megbízták, épít­sen a piactérre egy dísz­kutat. A kút csodálatos lett, messze földön híre járt. Tetején Poszeidón, a tenger istene fordult na­ponta négyszer más-más égtáj felé, és ilyenkor gyö­nyörű melódiát szólalta­tott meg a kiömlő víz. Később Bodor Péter egy olyan gépet eszelt ki, ami pénzt csinált. Ha valaki rá­lépett szobája küszöbére, tízforintos bankót nyomott a masina. „Más ember lá­ba nyomta a hamis pénzt” — fondorlatoskodott a mes­ter, mégis tömlöcbe vetet­ték. Utoljára még odaenged­ték a zenélő kúthoz és ek­kor, azt mondják, elmoz­gatott benne valamit. Azóta hiába próbálgatják, hiába javítgatják sohasem szó­lalt meg többé a híres me­lódia. Vagy száz esztendő múl­tán lebontották a megné­­mult zenélő kutat és 1936- ban a Margitszigeten állí­tották fel. (Gebri Antal) Megállni! Az úttest nem rollerpálya * iftttHci *вй r Si-ji J NEM ÁLLHAT ISR MÖGÖTTED! к ■ яК«-«»'* Mennyi dolga akadna, ha­­ létezne! Mi életre !|g|jgt- j Ш||4йк, s ttt»- Indultunk Ий*. | Kóboroltunk az utcákon, s kaptuk. ’ Щ Я Tűzhányó? A balatoni ország­út mentén Kápolnás­­nyék határában egy árokból izzó lángok nyújtogatták nyelvü­ket az ég felé. „Vul­kán” — mondogat­ták izgatottan az em­berek. Az óriás mág­lyát azonban a kö­zelben levő olajfino­mító dolgozói gyúj­tották meg, akik a tartályokban lerako­dott, robbanásveszé­lyes üledéket, lakott helytől távol égetik el. A kis barnaszekrértíl — Tábori villámtréfa — (Színhely: az állomás, öt úttörő várakozik a vonatra. Há­tukon óriási, teletömött hátizsák. Kezükben sok apró cso­mag. Türelmetlenül toporogva várják a vonatot.) I. úttörő: Mit gondoltok? Mindent magunkkal hoztunk? Nem hagytunk otthon semmit? II. úttörő: (felszisszen) Dehogynem! A kis barnaszek­rényt. Feltétlenül el kellett volna hoznunk! Mind: (nevetnek) III. úttörő: Nevetségeseket beszélsz! A kis barnaszek­rényt? Ki hallott még ilyet! II. úttörő: Akárhogy is nevettek, a kis barnaszekrényt fel­tétlenül el kellett volna hoznunk. Mind: (nevetnek) IV. úttörő: Hagyjátok! Agyára ment szegénynek a csoma­golás. (Jön a vonat. Ssss-Szszszsz hangokkal utánozzák. Felszáll­­nak, jó szorosan egymás mellé zsúfolódva állnak. Köz­ben dülöngéléssel a vonat rázkódását utánozzák.) V. úttörő (a II. úttörő felé fordul): Aztán mondd csak, miért kellett volna magunkkal hoznunk a kis barnaszek­rényt? II. úttörő: Mert... mert abban vannak a vonatjegyek!

Next