Pajtás, 1966. július-december (21. évfolyam, 23-43. szám)
1966-09-29 / 31. szám
AMIKOR A DIVA VÉDTE RÓMÁT 173 év pergett le a történelem homokóráján az új időszámítás kezdete óta. A római birodalom határán, a Duna mentén készülődött valami. Visegrádtól Szentendréig megkettőzték az őrséget. A horányi hídfőnél négyen állták a vártát. — Odanézzetek! Mozgolódnak a túloldalon! A parancsnok felugrott és éles szemét a ködös túlpartra vetette. — Jazigok! Megismerem őket csúcsos tollas sisakjukról. Kemény hangú volt a parancsa: — Dárdákat, pajzsokat kézbe! Valerius, te meg gyújtsd meg a füstfáklyát! Úgy vélem szükségünk lesz a castrum béli dárdásokra. A jazigok szempillantásnyi idő alatt elözönlötték a jeget. Lovaikat vezetve, csúszkálva közeledtek a burgus alá. A parton négy elszánt katona várta őket. Servatius parancsnok így rendelkezett: — Ha a jégen jönnek ellenünk, a jégen várjuk mi is őket. Barátaim! Pajzsunkat, mellényünket dobjuk a jégre. Azokra álljunk, hogy szilárd talaj legyen a lábunk alatt. Egyenlőtlen csata kezdődött ötszáz jagiz lovas és négy római őrkatona között. Négy dárda félelmetesen tizedelte a soraikat. De mire az alkony leterítette ködös fátylát, diadalittas jazig harcosok — letaposva a négy elszánt őrkatona holttestét — rohamot indítottak a híd ellen. Ekkor harsant a kürtszó. CipriVisegrádi és Aquincum felől megérkeztek a felmentő csapatok. A monda szerint még abban az esztendőben négy pajzsot és négy drádát tettek Rómában Marcus Aurelis császár trónszéke elé. A ciprii 1-es számú burgus hős halált halt őrkatonáinak fegyvereit. A birodalom uralkodója lehajolt és megcsókolta a harci szerszámokat. A Római Birodalom időszámításunk után az 1—IV. században volt a leghatalmasabb. A mai Spanyolországtól Törökországig, Angliától Egyiptomig terjedt a határa. A betolakodó germánok ellen megerősítették az északi határvonalat. Ezt limes-nek nevezték, ilyen limes volt a mi Dunakanyarunk is. Háromféle erődítményt építettek a rómaiak: burgust, castellumot, castrumot. A burgus (őrtorony) 10X10 méteres négyzetalakú, kőlábazatú, de legtöbbször fa felépítményű torony volt. A nála sokkal nagyobb casterlumot kőfal vette körül. Volt istállója, kútja, pékműhelye, a castrum 400X 600 méteres, jelentősen megerősített katonai táborhely. Rendszerint nem közvetlenül a határvonalon, hanem kissé hátrább feküdt, s ha a burgusból füsttel, tűzzel, zászlóval, kürttel jelt adott az őrség, a castrumokból elindult a riadóztatott segítőcsapat. (Ilyen castrum volt valamikor a mai Pilismarót területén, Castra ad Herculem néven.) • * Régi római hídfő maradványa a Szentendrei szigeten Horányban A Duna-kanyar vázlatos térképe. Megjelöltük benne azokat a helyeket, ahol a római kori limes maradványai még ma is láthatók.