Pajtás, 1966. július-december (21. évfolyam, 23-43. szám)

1966-09-29 / 31. szám

AMIKOR A D­­IVA VÉDTE RÓMÁT 173 év pergett le a tör­ténelem homokóráján az új időszámítás kezdete óta. A római birodalom határán, a Duna mentén készülődött valami. Visegrádtól Szent­endréig megkettőzték az őr­séget. A horányi hídfőnél négyen állták a vártát. — Odanézzetek! Mozgo­lódnak a túloldalon! A parancsnok felugrott és éles szemét a ködös túl­partra vetette. — Jazigok! Megismerem őket csúcsos tollas sisak­jukról. Kemény hangú volt a pa­rancsa: — Dárdákat, pajzsokat kézbe! Valerius, te meg gyújtsd meg a füstfáklyát! Úgy vélem szükségünk lesz a castrum béli dárdásokra. A jazigok szempillantás­­nyi idő alatt elözönlötték a jeget. Lovaikat vezetve, csúszkálva közeledtek a burgus alá. A parton négy elszánt katona várta őket. Serva­tius parancsnok így rendel­kezett: — Ha a jégen jönnek el­lenünk, a jégen várjuk mi is őket. Barátaim! Pajzsun­kat, mellényünket dobjuk a jégre. Azokra álljunk, hogy szilárd talaj legyen a lá­bunk alatt. Egyenlőtlen csata kezdődött ötszáz jagiz lovas és négy római őr­ka­tona között. Négy dárda fé­lelmetesen tizedelte a sorai­kat. De mire az alkony le­terítette ködös fátylát, dia­dalittas jazig harcosok — letaposva a négy elszánt őrkatona holttestét — roha­mot indítottak a híd ellen. Ekkor harsant a kürtszó. Cipri­­Visegrádi és Aquin­cum felől megérkeztek a felmentő csapatok. A monda szerint még ab­ban az esztendőben négy pajzsot és négy drádát tet­tek Rómában Marcus Aure­­lis császár trónszéke elé. A cipri­i 1-es számú burgus hős halált halt őrkatonái­­nak fegyvereit. A biroda­lom uralkodója lehajolt és megcsókolta a harci szer­számokat. A Római Birodalom időszámításunk után az 1—IV. század­ban volt a leghatalmasabb. A mai Spanyolországtól Török­országig, Angliától Egyiptomig terjedt a határa. A betola­kodó germánok ellen megerősítették az északi határvona­lat. Ezt limes-nek nevezték, ilyen limes volt a mi Duna­kanyarunk is. Háromféle erődítményt építettek a rómaiak: burgust, cas­­tellumot, castrumot. A burgus (őrtorony) 10X10 méteres négyzetalakú, kőlábazatú, de legtöbbször fa felépítményű torony volt. A nála sokkal nagyobb casterlumot kőfal vette körül. Volt istállója, kútja, pékműhelye, a castrum 400X 600 méteres, jelentősen megerősített katonai tábor­hely. Rendszerint nem közvetlenül a határvonalon, hanem kissé hátrább feküdt, s ha a burgusból füsttel, tűzzel, zászlóval, kürttel jelt adott az őrség, a castrumokból elin­dult a riadóztatott segítőcsapat. (Ilyen castrum volt vala­mikor a mai Pilismarót területén, Castra ad Herculem néven.) • * Régi római hídfő maradványa a Szentendrei szigeten Horányban A Duna-kanyar vázlatos tér­képe. Megjelöltük benne azo­kat a helyeket, ahol a római kori limes maradványai még ma is láthatók.

Next