Pajtás, 1966. július-december (21. évfolyam, 23-43. szám)

1966-11-17 / 38. szám

A Dunán, az 1528-as folyamkilométernél a Bácska nevű őrnaszád aknára futott és elsüllyedt. A hajót 47 esztendő után kiemelték a hullámsírból. Belsejéből emberi csontok, ruhafoszlányok, fatalpú bakancsok, öreg karabélyok, puskák, rozsdaette gépfegyverek, gránátok töltetei kerültek elő. Ha 1­ajósokkal, darumesterek­­a parton, nézem a szélfodrozta vizet, s arra gon­dolok, milyen jó lenne tudni, hogy mi is történt azon a tra­gikus 1919-es júniusi napon, kik voltak a hajó fedélzetén? Hősök? Árulók? Az őrnaszád a Tanácsköztársaságot, vagy az ellenforradalmárokat védte •­ Mert 1919. június 24-én ellen­forradalmi lázadás robbant ki, s a dunai hajóraj egy része jelentős szerepet játszott a munkáshatalom hátbatámadá­­sában. . .sérésem a választ a Utókra, idős embereket szólaltatok meg, régi könyveket, iratokat bújok, a paksiak vallomásai ellentmondóak. De a hadtörté­­nészek által felkutatott jelenté­sek, korabeli táviratok, pa­rancsok segítségével egyre tisz­tább kép rajzolódik elém. S a nyomok szerencsére Óbudára is elvezetnek. Karácsony Jó­zsefhez, az öreg hajóshoz, aki személyesen vett részt az ellen­­forradalmár hajók kiűzésében, akinek nagybátyja a Bácskán teljesített szolgálatot, egyik tá­voli rokona pedig a hajó kor­­mánykerekénél dolgozott. Amikor az ágyúnaszád lőni kezd félelmetes volt farkas­szemet nézni a páncéltestű ágyúnaszádokkal. A tengerészdandár első vörös zászlóalja a Margit­­hídfőnél ásta be magát. A tengerészgyalogosokat ak­kor vezényelték ki a Fálk Miksa utcai laktanyából, amikor a fellázadt hajók lőni kezdték a Hungária szállót. Ifjú Karácsony Jó­zsef is a tengerészgyalogo­sok között hasalt. Sajgóit a szíve, amikor meghúzta a ravaszt. .. Érthetetlen volt számára, hogy a flottilla, amely annyi csatát vívott a Tanácsköztársaságért, most egyszerűen... „Nem az nem lehet, hogy a matrózok, akik vérüket hullatták a munkáshatalomért, most segítsenek ledöfni — gon­dolta. — A tisztek lázadása az egész, hiszen a hajók irá­nyítása az úri tisztek kezén maradt, a proletár hatalom idején is. S ezek alig vár­ták, hogy leszámoljanak a nép fiaival. A kommunista matrózokat bizonyára lemé­szárolták. Vajon , a nagy­bátyának hajója is a láza­dók között van?" Városszerte ropogtak a fegy­verek. A flottilla ágyúinak hangja feladás volt, hogy Buda­pest különböző részeiben meg­búvó ellenforradalmi csoportok kezdjenek akcióba, a felfegy­verzett munkások azonban ré­sen voltak. Elkeseredett harcot folytattak a lázadók megsem­misítéséért. A tengerészgyalo­gosok mellett egyre több zászlóalj vette fel a harcot a folyón felsorakozott hajókkal. Sokan vesztették életüket a csatában, de amikor a vörös katonák újabb és újabb ellen­­forradalmi csoportokat némí­­tottak el az utcákon, a hajók parancsnokai is jobbnak látták, ha visszavonulnak. Annál is inkább, mert az égen megje­lentek a vörös sasok, a Tanács­­köztársaság harci repülői. A proletárhatalom hősi csatá­ban néhány óra alatt végzett az orvtámadókkal. Mi történt a fedélzeten? A hajók a jugoszláv határ felé menekültek. Punapen­­telénél a raj parancsnokai egy felfegyverzett gőzöst vettek észre. Fedélzetén vö­rös zászlót lengetett a szél. A Komárom naszád már éppen feléje irányította páncéltörő ágyúit, amikor a vörös lobogó helyére el­lenforradalmi zászló kú­szott, s a gőzös csatlakozott a menekülőkhöz. Mahr, a Komárom kapi­tánya, a könnyű győzelem láttán, elégedetten dörzsölte tenyerét. Nem is sejtette, hogy néhány perc múlva a hozzájuk szegődött Munka nevű gőzösön két matróz kúszik a tisztifülke felé. Hirtelen rántották fel az ajtót, s még mielőtt a pa­rancsnok fegyveréhez kap­hatott volna, rávetették magukat: „A Tanácsköztár­saság nevében letartózta­tom” — nyomta puskáját a tiszt oldalának a magasab­bik matróz. Mahr csak azt látta, hogy a Munka Paks közelében meglepetésszerűen kiválik a lefelé tartó hajók sorfalá­ból és a vízfolyással szem­be fordul. Fedélzetén ekkor már újra a vörös lobogó tündökölt. A kapitány arca rángatózni kezdet a dühtől. Nyomban jelt adott a mel­lettük futó Komárom ágyú­naszádnak és a két páncél­hajó a gőzös után eredt. Amikor megközelítették, Mahr átkiabált: „Azonnal vonjátok be a vörös zászlót és bocsássátok szabadon pa­rancsnokotokat!” — Ellenforradalmárokkal nem tárgyalunk! — vála­szolta a tisztet letartóztató matrózok egyike. A Komárom fenyegetően közeledett a Munka felé. A kis gőzös 47 mm-es ágyúja lőni kezdte a góliátot. A Komárom és a vele támadó Pozsony ágyúi is ontották a tüzet. A Munka gépházából felszálló füst és gőz jelezte, hogy a kis hajót több talá­lat érte. Vörös matrózai AZ ŐRNASZÁDOKON Karácsony bajos haláláig Ör helyén maradt A paksi II-es számú iskola út­töről segítenek tisztítani a hajó­ból előkerült széppuskát

Next