Pajtás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-26 / 3. szám

Úgy kezdődött, hogy Karnevál herceg (az őrsvezető helyettes) belépett a terembe. Egetverő csatakiáltás fogadta: Ká, rá, recsege Az őrs fecseg-e? Februári hógolyó, Farsangolni csodajó! Elfoglalta helyét és végignézett a Jelmezesek tarka seregén. Volt ott bohócruhába öltözött mókamester, íródeák kinézetű krónikás, szemüveges, kistanítóbácsis őrsvezető, kot­talap-köpenyben díszelgő nótafa és így tovább. Egyszeriben zord lett a tekintete: „Hiszen ez nem is farsang! — duruzsolta. _ Ki-ki a saját tisztségviselői öltözékébe bújt?” Most az egyszer tévedett, mert mindenki a má­séba bújt. A nótafa mókamester lett a krónikás kincstárnok és így tovább. Ez kitudó­dott a bemutatkozásokból is. Hallgassuk csak! A KORCSOLYABAJNOK SPORTFELELŐS — VILLÁMTRÉFA —­ ­Szereplők: Zsuzsi és Т1Ы. Egykorúak. Történik: télen, a jégpályán. A pálya szélén nagybetűk hirdetik: MŰJÉGPÁ­LYA.) TIBI (megáll a pálya szélén): Hm! Hát ez is valami?! Tudod Zsuzsi, otthon, a mi városunkban úgy ismernek engem, mint a ... mint a ... a világbajnokot. ZSUZSI (leül és felcsatolja a korcso­lyáját): Igazán? Nahát! TIBI: Amikor megjelenek a pálya szé­lén, leáll a forgalom. Felsorakoznak a srácok és kórusban kiabálják: Lás­suk Tibit! Lás­suk Tibit! ZSUZSI (még a szája is tátva marad, úgy bámul Tibire) Jéééé! TIBI: Akkor én felcsatolom a korcso­lyát a lábamra. .. Siklok egyet a jé­gen .. .Azután csinálok egy nyolcast. Hű! Micsoda nyolcas az! Zsuzsi, ha látnád! ZSUZSI (Kérleli): Igazán Т1Ы .. . meg­taníthatnál engem is a nyolcasra. TIBI: Semmi az egész ! Az ember for­dul egyet jobbra, egyet balra és máris kész a nyolcas. ZSUZSI: Mutasd már meg! Csatold fel gyorsan a korcsolyádat! Na, mire vársz? (Korcsolyázó mozdulatokat csinál a „Jé­gen”.) Sajnos, én még csak kezdő va­gyok. Ugye Tibikém­, megtanítasz? TIBI: Hát jó! Nem bánom. Lásd, ki vagyok! (Felcsatolja a korcsolyát. Rálép a jégre és hanyatt esik) ZSUZSI: Hibi. Mi történt, Tibi? TIBI (elpirul): Valami nem stimmel. Úgy látszik rosszul csatoltam fel a kor­csolyámat. (Megigazítja. Most meg orra bukik) ZSUZSI: Hahaha. De muris vagy Tibi. Hogy csinálod ezt? TIBI: (szégyenkezve tápászkodik fel. Siklik egyet s úgy elterül mint egy béka) Az ördögbe... ZSUZSI (nagyot kacag): Tibi, de hiszen te nem is tudsz korcsolyázni! TIBI (felül és a táblára tekint): Meg­van! Megvan! Gondolhattam volna, hogy ez műjégpálya. ZSUZSI (csodálkozva) Na és aztán! TIBI (határozottan): Mert én csak igazi jégen tudok korcsolyázni. Műjégen nem! „KsNYszimszkiÁs" HAVANNÁBAN DAL A FUKAR KINCSTÁRNOKRÓL Az „Én és a gitár” dallamára Én és a kincstár: két hű Jóbarát Mi egyek vagyunk, el nem válunk Sohase már, én és a kincstár. Fáj a szívem, fáj, egy forint után De tíz fillér is megvigasztal, Ha kapom már, mert telik a kincstár. Kiránduláskor sóvárgón tekint rám E pici csapat és pénzt követel. Mondom e szót, s ha meghallja Jaj, hogy: nincs Tán beleremeg és ütlegel. Én és a kincstár: két hú Jóbarát. Mi egyek vagyunk, el nem válunk Sohase már, én és a kincstár. Én és a kincstár HOVÁ LETT A CSACSI FÜLE? — VIDÁM JÁTÉK — Eddig az őrsvezető próbáztatott min­ket, most én próbáztatom őt. Gyere csak ide, őrsvezető pajtás! Látod ezt a nagy csacsit? Kartonpapírból vágtam ki. Rajz­szögekkel felerősítem a falra. A fülét azonban levágom és a kezedbe adom, őrsvezető pajtás. Most pedig bekötöm a szemed. A következő próbafeladatot ka­pod: a csacsi fülét tűzd pontosan a he­lyére. (A játék nagyon mulatságos, hiszen be­kötött szemmel nehezen lehet eltalálni, hogy hová kell tűzni.)

Next