Pajtás, 1967. július- december (22. évfolyam, 26-50. szám)

1967-09-07 / 35. szám

AZ AZ IGAZSÁG, HOGY EL VAGYOK KESEREDVE. KAJLÁBB VA­GYOK, MINT BÁRMIKOR. IGAZ, HIÁNYOZNAK A SRÁCOK, MEG A SULI, DE MÉGIS: ALIG ALSZOM HETVENSZER-NYOLCVANSZOR — ÉS MÁRIS ITT AZ ÚJ TANÉV. HOL ITT AZ IGAZSÁG, AMIKOR KÉTSZÁZ­­HÚSZAT IS KELL ALUDNOM, AMÍG A TANÉV VÉGET ÉR?! NEKEM EZ MÁR A TANÉV VÉGÉN IS GYANÚS VOLT. MONDTAM IS MAGAMNAK: — Váltsd ki Rajta az útleveled, s járj utána a nagyvilágban, hogyan is áll ez a kérdés másutt! Meg is kaptam egy-kettőre, és út­ra kerekedtem.­­ Kapaszkodjatok meg! Olaszországban meg Argentí­nában alig 150 a tanítási napok szá­ma. S mert az esztendő ott is 365 napból áll, legalább 115 napot lazí­tanak évenként az ottani srácok! Ecuadorban, az indián nebulók sem mennek többször 180-nál! A Haiti szigetek néger gyerekei pedig csak százhetvenszer vezekelnek az iskola­padokban. Már-már azon voltam, hogy ál­lampolgárságot változtatok, amikor megérkeztem Monacoba. Hm... Ez a fejedelemség túl szigorú a gyere­kekhez: 280-nál is több az évenkénti tanítási napok száma. — De ez sem­mi — mondják. — Tajvan szigetén a kínai gyerekek kétszázkilencvenszer battyoghatnak suliba. Megtudtam azt is: a legtöbb or­szágban hat a tanítási napok száma egy héten, tizenegy országban azon­ban csak öt. Ezek közé tartozik Franciaország, Anglia, Ceylon, Ausztrália és az Egyesült Államok. A tanítási óra általában 45 perc , mint nálunk. De negyven percnél is kevesebb Ceylonban, Paraguayban, Peruban és Ausztráliában! Spanyol­­ország középiskoláiban viszont 75 perc, India elemi iskoláiban pedig 55 perc , csöngetéstől csöngetésig. A tantárgyak terén is szereztem furcsa tapasztalatokat. Franciaor­szágban és Lengyelországban kötele­ző tantárgy az úszás! Az Egyesült Államok alsó iskoláiban viszont egy­általán nincsenek tantárgyak. Ki­sütnek egy-egy témát, mondjuk, er­dő. Erre megmérik az erdő terüle­tét: ez a mértan; kiszámolják a fák ködtartalmát: ez a matematika; le­festik szépségét rajz feladatként, vé­gül elkészítik térképét is — földrajz gyanánt... Svájcban a Waldorf-iskolában el­törölték az osztályzást! Ezt az isko­lát 1919-ben alapította — egy ciga­­rettagyáros. Itt hetekig csupán egy­­egy tárgyat tanítanak: egyik hónap­ban történelmet másikban fizikát és így tovább. Feleltetés soha sincs. Igaz, végül „terítékre kerülnek” a diákok — állami bizottság előtt kell érettségizniük. A legtöbb idegen nyelvet a hol­land gimnazisták tanulják: ötöt! A legfegyelmezetlenebbek a svéd diá­kok: a rendőrök sok helyen rendsze­resen az osztályban tartózkodnak, és a katedrán állva vigyázzák a ren­det, amíg a tanítás folyik. Mindent összegezve: sehol sem fe­nékig tejfel a diákélet, így hát el­határoztam: maradok. (Köztünk szól­va: nem is olyan rettenetes dolog magyar iskolába járni!)

Next