Pajtás, 1967. július- december (22. évfolyam, 26-50. szám)
1967-09-07 / 35. szám
AZ AZ IGAZSÁG, HOGY EL VAGYOK KESEREDVE. KAJLÁBB VAGYOK, MINT BÁRMIKOR. IGAZ, HIÁNYOZNAK A SRÁCOK, MEG A SULI, DE MÉGIS: ALIG ALSZOM HETVENSZER-NYOLCVANSZOR — ÉS MÁRIS ITT AZ ÚJ TANÉV. HOL ITT AZ IGAZSÁG, AMIKOR KÉTSZÁZHÚSZAT IS KELL ALUDNOM, AMÍG A TANÉV VÉGET ÉR?! NEKEM EZ MÁR A TANÉV VÉGÉN IS GYANÚS VOLT. MONDTAM IS MAGAMNAK: — Váltsd ki Rajta az útleveled, s járj utána a nagyvilágban, hogyan is áll ez a kérdés másutt! Meg is kaptam egy-kettőre, és útra kerekedtem. Kapaszkodjatok meg! Olaszországban meg Argentínában alig 150 a tanítási napok száma. S mert az esztendő ott is 365 napból áll, legalább 115 napot lazítanak évenként az ottani srácok! Ecuadorban, az indián nebulók sem mennek többször 180-nál! A Haiti szigetek néger gyerekei pedig csak százhetvenszer vezekelnek az iskolapadokban. Már-már azon voltam, hogy állampolgárságot változtatok, amikor megérkeztem Monacoba. Hm... Ez a fejedelemség túl szigorú a gyerekekhez: 280-nál is több az évenkénti tanítási napok száma. — De ez semmi — mondják. — Tajvan szigetén a kínai gyerekek kétszázkilencvenszer battyoghatnak suliba. Megtudtam azt is: a legtöbb országban hat a tanítási napok száma egy héten, tizenegy országban azonban csak öt. Ezek közé tartozik Franciaország, Anglia, Ceylon, Ausztrália és az Egyesült Államok. A tanítási óra általában 45 perc , mint nálunk. De negyven percnél is kevesebb Ceylonban, Paraguayban, Peruban és Ausztráliában! Spanyolország középiskoláiban viszont 75 perc, India elemi iskoláiban pedig 55 perc , csöngetéstől csöngetésig. A tantárgyak terén is szereztem furcsa tapasztalatokat. Franciaországban és Lengyelországban kötelező tantárgy az úszás! Az Egyesült Államok alsó iskoláiban viszont egyáltalán nincsenek tantárgyak. Kisütnek egy-egy témát, mondjuk, erdő. Erre megmérik az erdő területét: ez a mértan; kiszámolják a fák ködtartalmát: ez a matematika; lefestik szépségét rajz feladatként, végül elkészítik térképét is — földrajz gyanánt... Svájcban a Waldorf-iskolában eltörölték az osztályzást! Ezt az iskolát 1919-ben alapította — egy cigarettagyáros. Itt hetekig csupán egyegy tárgyat tanítanak: egyik hónapban történelmet másikban fizikát és így tovább. Feleltetés soha sincs. Igaz, végül „terítékre kerülnek” a diákok — állami bizottság előtt kell érettségizniük. A legtöbb idegen nyelvet a holland gimnazisták tanulják: ötöt! A legfegyelmezetlenebbek a svéd diákok: a rendőrök sok helyen rendszeresen az osztályban tartózkodnak, és a katedrán állva vigyázzák a rendet, amíg a tanítás folyik. Mindent összegezve: sehol sem fenékig tejfel a diákélet, így hát elhatároztam: maradok. (Köztünk szólva: nem is olyan rettenetes dolog magyar iskolába járni!)