Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-07-04 / 26. szám
spanolt hegedűhúr, s tartotta a hatalmas tákolmányt: szabadon enged. Hiába tudom, hogy mi haladunk, úgy tűnik, hogy a part mozdult meg. Lassan megindulnak visszafelé a kövek, a füvek, majd a távolabbi fák is. Elöl a két kormányos működésbe hozza a kormánylapátokat. Az öt ízből álló hatalmas monstrum feje lassan befelé húz, a törzs lomhán tekerődik utána. Dolgozni kezdenek a hátsó kormánylapátok is, és ekkor a fara is eltávolodik a parttól. Most kifli alakot ölt, s még a part felé húz, mintha visszafeleselne a lapátoknak, hogy: hagyjatok békén! Am e lomhaság a Tiszát is bosszantja: „Majd adok én neked!” - sziszegi, s nekizúdul; a sodrás hamarosan kiegyenesíti a meggörbült tutajt. Ideje is, mert máris közeledünk a polgári hídhoz. A karcsú pillérek bátran néznek farkasszemet a fakolosszussal , de legjobb ilyenkor a virtust félretenni. Az összeütközés bizonyára mindkét felet megroggyantaná. A híd után megpihennek a lapátok. A tutajosok rágyújtanak egy cigarettára, elöl megszólal egy táskarádió. Csak most jut egy kis idő levegővételre. Nézzünk csak szét! A tutaj újoncai a negyedik táblán verték fel tanyájukat. SÁTORVERÉS, TŰZHELYÉPÍTÉS A sátorverés persze itt némileg eltér a megszokottól. A rönkök közé gallyat kell tömködni, amire jó vastag réteg frissen kaszált fű kerül. Erre jön a sátor, amelyet cövekek helyett U-szögek rögzítenek a „földhöz”, ügyelni kell arra is, hogy a kötelek ne nagyon feszüljenek, mert a „talaj” itt állandóan mozgásban van. A helyesen, lazán felvert sátor, ha a víztükör bodros, szelíden hajladozik. A szorosra húzott kötelek viszont elpattannak. Izsbók Laci bácsi eközben a konyha felállításán szorgoskodik. A gerendákra agyagos iszapból tűzhelyet épít, négy drótból bográcstartót hajlít, s már pakolja is ki zsákjából az ebédhez való „nyersanyagot". Szalonnát és hagymát aprít, megpirítja, paprikát, burgonyát, sót tesz bele, s felönti vízzel. Amikor a krumpli megpuhul, száraz tésztával felitatja a levet, s máris kész az ínycsiklandozó, finom csereszka, az elsőrangú tutajos menü. A legzöldfülűbb „tutajos" SZÁNTAI BANDI terepszemlére indul. Hosszasan vizsgálja az előtte fekvő rönköt. Bár semmi gyanúsat nem észlel, mégis habozik. Végre rászánja magát: nagyot Hahó! Jön a tutaj! Hahó! Vízbe a kötelet! Hahó!... Hahó!... harson a csöndes Tisza-parton A meglazult törzseket újólag megkötözik, nehogy esetleg súlyos, végzetes balesetet okozzanak Balázs ismerkedik a technikával. A kormánylapát egyelőre még „várakozó állásponton” pihen Asátorverés kétszeres figyelmet igényel. Ha rosszul állítjuk fel, szétszakad az ember feje felett a ház Végetért az első nap. Ringatni senkit nem szükséges. A sok új élménytől fáradtan alszik az egész társaság RONHOK , HATAN Üvegig , a TISZÁN 1 6