Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-11-14 / 45. szám
birkózók és az atléták. Egyet-egyet pedig az öttusázók és a labdarúgók. Rajtuk kívül becsülettel helytálltak az evezősök, súlyemelők, sportlövészek, és a vízilabdázók. A vártnál halványabbak voltak, de néhány szép helyezést szereztek az úszók, elsősorban a Mexikóban is fejlődő 14 éves Gyarmati Andrea révén — és a tornászok. A várakozástól mindössze a kerékpárosok, ökölvívók és vitorlások eredménye maradt el. A fantasztikus világrekordokat és a gyönyörű magyar sikereket hozó gigászi küzdelmeket itthon a televízió képernyője előtt és a rádió hangszórója mellett kísérhettétek figyelemmel. Az apróbb részletekről pedig a sajtó számolt be mindennap. Most csak egy-egy magyar vonatkozású eseményt elevenítenék fel. Zsivótzky Gyula Mexikó előtt tízszer versenyzett a szovjet Romuald Kümmel, Tokió olimpiai bajnokával. Többnyire Zsivótzky szenvedett vereséget, noha ő volt a világcsúcstartó. Most Mexikóban a negyedik sorozat után is Klim vezetett pár centivel. Ekkor mondotta Sír József doktornak, hogy „csak most kezdődik a verseny” és öt perccel később összeszorított fogakkal, minden erejét megfeszítve, koncentrálva a legtökéletesebb technikai mozgásra, 8 centiméterrel meszszebbre dobta kalapácsát, nagy vetélytársánál. A vívóteremben a négy fegyvernem közül ezúttal a párbajtőrözők szereztek dicsőséget a magyar színeknek az egyéni és a csapatverseny megnyerésével. A csapat egyik tagja, Schmitt Pál mesélte el fegyvereik történetét. Az év elején Magyarországon jártak a szovjet párbajtőrvívók. A mieink fegyverei abban az időszakban rendre csődöt mondtak, meghibásodtak és az új szállítmány külföldről VAS DEDIKÁLT fénykép a bajnoktól MIT JELENTETT NEKTEK AZ OLIMPIA? — Pályázat — Emlékeztek még Mexikó fényes napjaira? Fületekben cseng a rádióriporter lelkes felkiáltása, a televízió kommentátorának elfúló, magyar olimpiai bajnokot köszöntő hangja, s talán az újságok sportrovatát is fellapozzátok még, hogy felelevenítsétek, hogyan is vívta ki a világraszóló sikert Németh Angéla, Zsivótzky Gyula, Kozma István, Kulcsár Győző, Varga János, Hesz Mihály, Tatai Tibor, az öttusa csapat, a párbajtőr csapat, a labdarúgó-válogatott. Ha figyelemmel kísértétek a magyar olimpiai bajnokok pályafutását Mexikóig, bizonyára tudjátok, hogy a sikert áldozatos munkával, hónapokig, évekig tartó becsületes, szorgalmas felkészüléssel alapozták meg. Bajnokaink a világraszóló sikert tervszerű munkának, szorgalomnak, nagyszerű emberi — sportemberi képességeiknek köszönhetik. A Nagy Cél érdekében lemondtak az élet apróbb örömeiről; önfegyelmet tanultak; leküzdték az eléjük tornyosuló — és sokszor legyőzhetetlennek hitt — akadályokat. Bajnokaink nagyszerű emberek is! Írjátok meg, milyen értékes emberi tulajdonságokat fedeztetek fel az olimpiai bajnok magyar sportolókban, mit jelentett nektek az olimpia, a magyar győzelmek valamelyike. Írásotok terjedelme ne legyen több egy ritkán (kettes sorközzel) gépelt oldalnál. A legjobb írásokat közöljük, díjazzuk, s a figyelemre méltó pályamunkák szerzőit a magyar olimpiai bajnokok autogramos fényképével jutalmazzuk! TECNICA HUNGRIA nem érkezett meg. A szovjet versenyzők készséggel bocsátották rendelkezésükre arzenáljukat. Az eredmény — milyen furcsa — a párbajtőrcsapat döntőben: Magyarország—Szovjetunió 7:4 — szovjet fegyverekkel. Kötöttfogású birkózóink is kitettek magukért. Két aranyérmük mellett a nemzetek pontversenyében harmadikok lettek. Hazafelé az autóbuszon nagyszerű hangulatban énekeltek, csak egy ember volt csendes: Varga János. Ült és merengve nézte a kezében tartott aranyérmet. Szinte csak magának suttogta: „Világbajnok, Európa-bajnok már voltam, most ez is sikerült!” A gyönyörű úszó virágoskert, az evezős és kajakkenu versenyeknek otthont adó Xochimilco is megtanulta tisztelni a magyar sportolókat. A zöld meze■sek minden számban dobogóra kerültek. Amikor a szédületes hajrával győztes Hesz Mihály tiszteletére felhúzták a legmagasabb árbócra a magyar lobogót, nemzetközi kosárlabda játékvezetőnk, Kassai Ervin megjegyezte: „Hagyják ott, még szükség lesz rá!” S igaza lett, mert a következő számban Hesz Misáéhoz hasonló nagy hajrával Tatai Tibor is olimpiai bajnok lett. A magyarok anynyira elnyerték a mexikóiak tetszését, hogy a kajakkenu döntők utolsó számainál már a csatakiáltásba Mexikó helyett Magyarország nevét foglalták. A mindig nagyon lelkes mexikói gyerekek kardala így hangzott: ALAVIO, ALAVAIO ALA BIM-BOM-BAM HONGRIA, HONGRIA RA-RA-RA! madnak a mieink és Jokoyama kapus véd. Tatai átveszi a vezetést és remek evezéssel biztosan győz