Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)

1968-12-05 / 48. szám

„Mt ríLDiLMI ГЙШВ' SZABÓ ERVIN 1877-1918 Hivatása szerint könyvtáros, a magyar könyvtárügy újjá­­teremtője. Egyetemi tanulmányai befejezésével a fővárosi könyvtár tisztviselője, majd 1911-től igazgatója lett. Megin­dította a nagy népművelési jelentőségű fiókkönyvtári háló­zat kiépítését. A marxizmussal bécsi diákévei alatt, a cári üldözés elől menekült orosz szocialisták körében ismerkedett meg. Ami­kor hazatért, belépett a Szociáldemokrata Pártba. Állandó munkatársa volt a Népszavának, Marx és Engels műveinek kiadásával terjesztette a marxista elméletet. A polgári radi­kális szellemű Társadalomtudományi Társaság alelnöki szé­kében is érvényesítette befolyását s szoros kapcsolatot tar­tott a Galilei Kör ifjaival. Felvette a harcot egyes szocia­lista vezetők kétkulacsosságával szemben. A forradalmi át­alakulás követelésével egész nemzedéket ihletett harcra a megalkuvás ellen, majd a tömegöldöklés rémével vias­kodva, ő irányította a háborúellenes munkás- és diákforra­dalmárok küzdelmét, egyik forrását annak a nagy folyó­­nak, amelyben a magyarországi baloldali munkásmozgalom különböző áramlatai az­­1918-as októberi polgári forra­dalom győzelme után a kommunista pártban egyesültek. HAMBURGER JENŐ 1882-1936 Orvos és forradalmár volt, mindkét hivatásában az ember és az emberiség szeretete vezérelte. Mint honvéd népfel­kelő orvos, minden alkalmat megragadott, hogy a béke kö­vetelésére bátorítsa környezetét. Sztrájkokat szervezett, s röplapot adott ki az imperialista háború ellen. Így került hadbíróság elé, így jutott börtönbe. Mikor 1918-ban az őszirózsás forradalom kiszabadította, mint a Szociáldemok­rata Párt balszárnyának egyik legkövetkezetesebb veze­tője, tevékeny részt vállalt a dunántúli szegényparasztság földfoglaló mozgalmainak irányításában. Az agrárprole­tariátus ügyes-bajos dolgainak alapos ismerőjeként a Ta­nácsköztársaság idején földművelésügyi népbiztosnak ne­vezték ki. Emigrációt éveiben a Szovjetunióban visszatért orvosi hivatásához és egy nagy intézmény röntgenosztályá­nak vezető főorvosa lett. De laboratóriumából gondolatai hazakalandoztak a zalai mezőkre, visszatértek a régi, mártírhalált halt harcostársak emlékéhez s orvosi vények­hez, forradalmi röplapokhoz szokott tolla alól verssorok gör­dültek elő. És megszületett a gyötrelmet emlékezés, a forró gyűlölet, a szerelmes honvágy emlékezetes költe­ménye, a Latinka-ballada. STROMFELD AURÉL 1878-1927 Stromfeld Aurél vezérkari ezredes, az első világháború vé­gén a frontról hazaérkezve a fiatal magyar köztársaságot demokratikus hadsereggel akarta megvédeni. 1919 elején hadügyi államtitkár volt, majd a Vörös Hadsereg felállí­tásakor, mint vezérkari főnök vállalta a Tanácsköztársaság védelmét. Kimagasló szerepet vitt a dicsőséges északi had­járat tervezésében és végrehajtásában. Becsületes helyt­állásért az ellenforradalom katonai bírósága Stromfeldet több évi börtönnel súlytotta, s megfosztotta rangjától, ki­tüntetéseitől. Amikor 1921-ben kiszabadult, raktárnok, majd magántisztviselő lett, s élete mindjobban összeforrt a mun­kásosztályéval. Szocialista meggyőződése vezette el az ille­gális kommunista pártba, amely hajdani főparancsnoka, Landler Jenő ajánlására tagjai közé fogadta. 1923-ban kommunista szervezkedés vádjával vizsgálati fogságba ve­tették, de Horthy bírósága fél év múltán kénytelen volt bi­zonyítékok híján szabadon engedni. Temetésén munká­sok ezreinek könnye és vörös virága búcsúztatta. A felsza­badulás után az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólagosan ve­zérezredessé léptette elő a magyar proletárforradalom le­gendás katonáját. LÉKAI JÁNOS 1896-1925 1918 novemberében a forradalmi tömegek szabadították ki börtönéből azt a törékeny fiatalembert, aki a Galilei kör tagjaként, már évek óta tevékeny részt vállalt a forradalmi munkából. Jó barátság fűzte Korvin Ottóhoz. Szenvedélyes hangú versei, dráma kísérletei, novellái bizonyítják, hogy komoly írói adottságokkal is rendelkezett. 1918-ban a munkás- és diákfiatalok legbátrabbjai forra­dalmi szocialista ifjúsági mozgalmat szerveztek. A forra­dalom füzében Lékai János fiatalon, alkotó férfivá kovácso­­lódott. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja az Ifjú Proletár szerkesztője, a Tanácsköztársaság alatt a kommunista Ifjúmunkások Szövetségének titkára lett. Az ellenforradalmi terror menekülésre kényszerítette: előbb a Kommunista Ifjúsági Internacionálé végrehajtó bizottságában dolgozott, majd 1922-től kezdve az Egyesült Államokban megjelenő Új Előre című magyar kommunista lapot szerkesztette, amelynek hasábjain cikkei John Lassen néven jelentek meg. Fél évszázad múltával is emlékezünk jövőt idéző, s a jelenben megvalósult jelszavára: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok?”.

Next