Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-12-05 / 48. szám
„Mt ríLDiLMI ГЙШВ' SZABÓ ERVIN 1877-1918 Hivatása szerint könyvtáros, a magyar könyvtárügy újjáteremtője. Egyetemi tanulmányai befejezésével a fővárosi könyvtár tisztviselője, majd 1911-től igazgatója lett. Megindította a nagy népművelési jelentőségű fiókkönyvtári hálózat kiépítését. A marxizmussal bécsi diákévei alatt, a cári üldözés elől menekült orosz szocialisták körében ismerkedett meg. Amikor hazatért, belépett a Szociáldemokrata Pártba. Állandó munkatársa volt a Népszavának, Marx és Engels műveinek kiadásával terjesztette a marxista elméletet. A polgári radikális szellemű Társadalomtudományi Társaság alelnöki székében is érvényesítette befolyását s szoros kapcsolatot tartott a Galilei Kör ifjaival. Felvette a harcot egyes szocialista vezetők kétkulacsosságával szemben. A forradalmi átalakulás követelésével egész nemzedéket ihletett harcra a megalkuvás ellen, majd a tömegöldöklés rémével viaskodva, ő irányította a háborúellenes munkás- és diákforradalmárok küzdelmét, egyik forrását annak a nagy folyónak, amelyben a magyarországi baloldali munkásmozgalom különböző áramlatai az1918-as októberi polgári forradalom győzelme után a kommunista pártban egyesültek. HAMBURGER JENŐ 1882-1936 Orvos és forradalmár volt, mindkét hivatásában az ember és az emberiség szeretete vezérelte. Mint honvéd népfelkelő orvos, minden alkalmat megragadott, hogy a béke követelésére bátorítsa környezetét. Sztrájkokat szervezett, s röplapot adott ki az imperialista háború ellen. Így került hadbíróság elé, így jutott börtönbe. Mikor 1918-ban az őszirózsás forradalom kiszabadította, mint a Szociáldemokrata Párt balszárnyának egyik legkövetkezetesebb vezetője, tevékeny részt vállalt a dunántúli szegényparasztság földfoglaló mozgalmainak irányításában. Az agrárproletariátus ügyes-bajos dolgainak alapos ismerőjeként a Tanácsköztársaság idején földművelésügyi népbiztosnak nevezték ki. Emigrációt éveiben a Szovjetunióban visszatért orvosi hivatásához és egy nagy intézmény röntgenosztályának vezető főorvosa lett. De laboratóriumából gondolatai hazakalandoztak a zalai mezőkre, visszatértek a régi, mártírhalált halt harcostársak emlékéhez s orvosi vényekhez, forradalmi röplapokhoz szokott tolla alól verssorok gördültek elő. És megszületett a gyötrelmet emlékezés, a forró gyűlölet, a szerelmes honvágy emlékezetes költeménye, a Latinka-ballada. STROMFELD AURÉL 1878-1927 Stromfeld Aurél vezérkari ezredes, az első világháború végén a frontról hazaérkezve a fiatal magyar köztársaságot demokratikus hadsereggel akarta megvédeni. 1919 elején hadügyi államtitkár volt, majd a Vörös Hadsereg felállításakor, mint vezérkari főnök vállalta a Tanácsköztársaság védelmét. Kimagasló szerepet vitt a dicsőséges északi hadjárat tervezésében és végrehajtásában. Becsületes helytállásért az ellenforradalom katonai bírósága Stromfeldet több évi börtönnel súlytotta, s megfosztotta rangjától, kitüntetéseitől. Amikor 1921-ben kiszabadult, raktárnok, majd magántisztviselő lett, s élete mindjobban összeforrt a munkásosztályéval. Szocialista meggyőződése vezette el az illegális kommunista pártba, amely hajdani főparancsnoka, Landler Jenő ajánlására tagjai közé fogadta. 1923-ban kommunista szervezkedés vádjával vizsgálati fogságba vetették, de Horthy bírósága fél év múltán kénytelen volt bizonyítékok híján szabadon engedni. Temetésén munkások ezreinek könnye és vörös virága búcsúztatta. A felszabadulás után az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólagosan vezérezredessé léptette elő a magyar proletárforradalom legendás katonáját. LÉKAI JÁNOS 1896-1925 1918 novemberében a forradalmi tömegek szabadították ki börtönéből azt a törékeny fiatalembert, aki a Galilei kör tagjaként, már évek óta tevékeny részt vállalt a forradalmi munkából. Jó barátság fűzte Korvin Ottóhoz. Szenvedélyes hangú versei, dráma kísérletei, novellái bizonyítják, hogy komoly írói adottságokkal is rendelkezett. 1918-ban a munkás- és diákfiatalok legbátrabbjai forradalmi szocialista ifjúsági mozgalmat szerveztek. A forradalom füzében Lékai János fiatalon, alkotó férfivá kovácsolódott. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja az Ifjú Proletár szerkesztője, a Tanácsköztársaság alatt a kommunista Ifjúmunkások Szövetségének titkára lett. Az ellenforradalmi terror menekülésre kényszerítette: előbb a Kommunista Ifjúsági Internacionálé végrehajtó bizottságában dolgozott, majd 1922-től kezdve az Egyesült Államokban megjelenő Új Előre című magyar kommunista lapot szerkesztette, amelynek hasábjain cikkei John Lassen néven jelentek meg. Fél évszázad múltával is emlékezünk jövőt idéző, s a jelenben megvalósult jelszavára: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok?”.