Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)

1969-07-03 / 26. szám

A város peremérn, a Rákos patak mentén, három napra benépesült a környék. Kékfehérbe öltözött, vörös­­nyakkendős úttörők sereglettek össze az egyik intézetben. Furcsa társaság volt. Nem rúgták a focit, nem hancúroztak, nem énekel­tek. Eszük ágában se volt játszani. Gondterhelt arccal sétáltak vagy elvo­nultak egy-egy könyvvel a félreeső zu­gokba. - Kik ezek a hallgatag gyerekek? - kérdezgették a környék lakói. — Valami versenyzők! - mondták egyesek. Nem is jártak messzire az igazságtól. E töprengő fiúk-lányok valóban „kupadöntőre" érkeztek. Az ország legjobb úttörő kémikusai, fiziku­sai, történészei adtak egymásnak találkát, hogy összemérjék tudásukat. Az első nap a terepszemléé. Ismer­kedés a versenyprogrammal, az ellen­felekkel, Budapesttel. De másnap rajt­hoz áll mindenki, aki csak mozog. Sőt, aki nem nagyon tud mozogni, az is. Az egyik ócsai lány például kificamo­dott bokával érkezett, Bihari Jancsi ké­mikus pedig felkötött karral. Mégis versenyeztek. A főhadiszállás elé egymás után gördülnek a különbuszok. Történészek, biológusok, földrajzosok szállnak be, s a kocsik nyomban eliramodnak a szél­rózsa minden irányába. A matematikusok gyalogszerrel vág­nak az útnak. Az Erzsébet királyné úti iskolába tartanak. Ők kezdenek elő­ször. Mindjárt az első példa kísértetie­sen hasonlít egy másodfokú egyenlet­hez. De azután kiderül, hogy meg le­het oldani őkérmét az általános iskolai matematikai ismeretekkel is. A történészek sem sokáig tétlen­kednek. A Keletinél már előkerül a toll és a jegyzetfüzet. Dr. Szebenyi Pé­ter adjunktus beleszól a mikrofonba:­­ ötven esztendővel ezelőtt, október 30-án a forradalmi tömeg itt fegyver­kezett fel, s innen indult harcba. Most végigkövetjük a forradalom útját. Fi­gyeljetek, jegyezzetek, mert most kez­dődik a verseny. A buszt időnként más utcába téríti a KRESZ, de ez sem kárbaveszett idő, hiszen Budapestnek úgyszólván minden kövéről lehet érdekeset mondani. A történész és fizikus mezőny a Ber­lin Étteremben találkozik. Sok evőesz­köz, virág, címeres étkészlet, és nem utolsósorban, pompás ebéd várja őket. Azután ismét elválnak útjaik. A tör­ténészek dolgozatot írnak: „Az elődök útján jártam” - tudósítás csapatom­nak. A fizikusok viszont a Ganz Villa­mossági Művekbe sietnek, ahol a Kö­zépgépgyár KISZ-titkára, Kovács Jenő üzemmérnök kalauzolja őket. Első útjuk a pörgetőkamra előtt visz el. A kamra fala több méter vastag fa- és vas­beton réteg­ből készült. - Miért? - kérdezi valaki. - Azért, mert itt óriási centrifugális erő keletkezik — mondja Kovács elvtárs.­­ Egyszer például megtörtént, pedig akkor sem papírból volt a pörgető­kamra fala, hogy pörgetés közben le­vált egy öntvény. Egészen a Marcibányi térig repült. Az óriási­­csarnokban eltörpül az em­ber. Több emelet magasban daruslá­nyok dirigálják behemót szolgáikat. A lomha óriások engedelmesen szalad­gálnak jobbra balra, megemelik a több tonnás terhet, s odébb viszik. Közben Kisvári Zoli és az üzemmér­nök nagy eszmecserébe bonyolódik a tekercselőnél. Megpróbálok odafigyel­ni,­­de már a negyedik mondatnál „el­vesztem a fonalat". Mentségemre szol­gáljon, hogy Zoli tavaly fölényes győ­zelmet aratott egy hetedikes fizikus ellen. (Idén is, már az utolsó forduló előtt gratulálhattak neki a pajtások.) És kérem, ha a szakemberek­ beleme­legszenek ... Nem hiányzott a­ versenyfeladatokból a cseles kérdés sem. Tóth Karcsi (Sze­ged), aki földrajzból került a dobogó legmagasabb fokára, nevetve mesélte, hogy az időszámításnál majdnem „idő­zavarba" került. . ..■ — Hogyhogy? — Az volt a kérdés, hogy ha a kubai úttörő küldöttség déli 12 órakor érkezik Ferihegyre, és összesen 7 órát töltött levegőben, akkor hány órakor indult a gép Havannából? A helyes válasz:­ 5 órakor. (12—7,5). De ki meri ezt beír­ni? Lázasan kerestük, mi van a sorok mögött: belebonyolódtunk a kubai és a magyar időszámítás közötti kombi­nációs feltételezések rengetegébe. - És mi volt a turpisság? - Egyszerű! Ha nincs megadva a külön idő, akkor automatikusan a ma­gyar időszámítást kell érteni. Olyankor a nagy-nagy buzgalom hozta a humort. Például az egyik kér­dés ez volt: Milyen mosószereket vásá­rolnál a boltban az alábbi ruhák tisz­tításához... Akadtak, akik biztos, ami biztos, beírták, hogy meleg víz, meg hogy a Patyolat mindent mos. Ámbár a mosószerek a zsűrit is meg­izzasztották. Az 1-es rajtszámú ver­senyző nem kevesebb, mint huszonegy féle mosószert sorolt fel. A zsűri két­ségbeesetten telefonált jobbra-balra. Van ilyen? Kapható? Kiderült, hogy olyan terméket is ajánlott a jólértesült versenyző, amelyet csak most kísérle­­­teztek ki a laborban, de boltba még nem került. A Kamara-erdő felé tartott a busz 23 ifjú biológussal, amikor a félig le­húzott ablakon egy gyanútlan méhecs­ke keveredett a kocsiba. Ha tudta volna, hogy mennyi szak­értő szem követi útját, és pillanatok múlva az érdeklődés kereszttüzébe ke-

Next