Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-07-24 / 29. szám
ÖRSI FERENC: VÁR TITKA Sebestyén hadnagy a fény felé tartotta a kihúzott filmszalagot. Elejétől vizsgálgatta a negatívot. A várudvaron jól ismerte minden zugát , a régi román kori pince bejárata előtt egy modern vonalú személykocsit fedezett fel. - Ez kinek a kocsija? - Valami muzeológusé, vagy zoológusé. Ott lakik a várban levő „Hotel Tenkes"ben — magyarázta Török Pista, az őrs vezetője. - Tetszett volna látni, milyen puskája volt! - kapott a szón Kofi. - Egy kilenc milliméteres Mauser-Schönauer! Olyan Zeiss távcsővel, hogy innen a Bazilika tornyán levő galambok szemének a színét is meg tudnám mondani vele! - Csuda érdekes világjáró pasas! - parázslott fel az emlékezés Kuplungban. - Még sose láttam ilyen menő szerelésű kocsit! Az ülések eredeti zebrabőrrel voltak behúzva! - A fej felesége - mondta Pévécé - rengeteg felvételt mutatott mindenféle vadállatokról. Volt egy nyitott krokodilszáj. Én mondtam, hogy ez 500-as teleobjektívvel készülhetett, de ő azt állítja, hogy négy méterről közönséges Tessar lencsével... - Kölcsönadod nekem ezt a tekercset? - szakította félbe a hadnagy az elindult szózuhatagot. - Szívesen. Csak tessék visszaküldeni majd, ha nem kell, mert én minden negatívomat elteszem - vett elő egy keménykötésű könyvecskét Pévécé. - Mit írhatok be? - Sebestyén Géza hadnagy, Siklósi Járási Rendőrkapitányság. Mintha ezek a szavak befelhőzték volna a gyerekarcokat. A hadnagy is megérezte a hirtelen hangulatváltozást. - Térjünk vissza röviden a tárgyra. Az a feladatom, hogy megtudjam, ki és miért vitte el azt a pisztolyt? Lőni azzal a fegyverrel már úgysem lehet. Mondjátok, ti nem vettetek észre valami gyanúsat? A fiúk kicsit tétován néztek a hadnagyra. „Mi ez? Keresztkérdés? !" Végül Szalámi, azaz Pick Géza törte meg a csendet. Ha én lennék az „Angyal", akkor abból indulnék ki, hogy kinek volt érdeke megszerezni azt a fegyvert? Mert kérem szépen, én belátom, hogy a felügyelő úr, bocsánat, a hadnagy elvtárs, minket gyanúsított. Mert felnőtt fejjel úgy tűnhet, csak egy éretlen gyerek kockáztatja azt, hogy egy használhatatlan fegyvert megszerezzen. Már csak heccből, hobbyból. Hogy legyen mit mutogatni a többieknek. Namármost! - lendült bele Szalámi a fejtegetésbe. - A felnőtt, vajon miért szerez meg egy használhatatlan fegyvert? Megmondjam? Mert használni akarja. De mire akarja használni, ha az a fegyver egyszer használhatatlan, kérem szépen? Arra, amire még használható. De mire használható egy használhatatlan parabellum? - zökkent meg eszmefuttatásában Szalámi. A hadnagy óriásit nevetett, önkéntelenül magához ölelte Pick Gézát. - Hogy hívnak téged, kisfiam? -Szalámi! Szalámi ! - harsogták a gyerekek. - Valóban, ez a nyitja a kérdésnek. Egy használhatatlan pisztolyt valaki valamire még használni akar! A gondolkodás csendje telepedett a búvóhelyre. - Köszönöm, hogy elhoztatok ide! - nyújtotta a kezét a hadnagy, és a tíz fiúval sorra kezet fogott. Amikor lefelé ballagtak a lépcsőn az osztályfőnökkel, elégedetten mondta a nyomozó. - Lehet, hogy a tettest a legkézenfekvőbb feltételezés alapján még nem derítettem ki. De ez a ... Szalámi? Ugye, úgy hívták a gyerekek, nem mondott rossz dolgokat! Sebestyén hadnagynak egészen Siklósig a fejében motoszkált Szalámi mondata, amelyhez hozzáfűzte saját felfedezését: aki a parabellumot elvitte, tudta, hogy milyen pisztolyt visz el. Az azonossági szám látszott. Vajon mit rejt ez a szám, mi lehet a pisztoly titka, amiért valaki kockáztatta, vagy kockáztatni kényszerült a szabadságát ezelőtt néhány nappal a siklósi vár múzeumában? Amikor a „Jatagán" őrs tagjai magukra maradtak a búvóhelyen, ismét elpárolgott az előbbi jó hangulat. Töprengve üldögéltek, míg Török Pista meg nem törte a csendet. - Akárhogy is nézem, rohadt dologba keveredtünk. Jó, mi tudjuk, hogy nem mi voltunk. Szuperfejen is láthattátok, hogy hisz nekünk. De biztosan tud a nyomozóról a ciii is. Délután már ez lehetett a téma a tanáriban. Holnap jönnek a tanerők és majd meglátjátok, hogy valamennyi szemében ott lapul a gyanakvás. Aztán, ha bármi hasonló történne, valaki csak elköpi magát, hogy így a „Jatagánok", meg úgy a „Jatagánok", és azt sem tudja pontosan, hogy mi történt, csak hallotta, hogy a rendőrség keresett bennünket. Rohadt helyzet ez. Elhihetitek. Szalámi úgy látszik ma elemében volt. - Ne ejtsétek a földre az orrotok! Ez a felügyelő nem látszott gyepes fejnek. Meg aztán .. , szóval, ha én segíthetnék neki, hiszitek, hogy elkapnánk a krapekot? - És Szalámi, a mesterdetektív, új fejezetet nyitna a „Jatagán" őrs krónikájában! - fűzte hozzá fanyar hangon Geszta. - Igenis! Új fejezetet vágott vissza Szalámi. - Láthattátok a felügyelőn, hogy még át is ölelt. .. Kisfiam, te csak írd a történelmet! - fordult élesen Gesztához. - Én meg majd megcsinálom a sztorit! Tudod, mi az, hogy sztori? Szóval azt, amit te megírhatsz! (Folytatjuk)