Pajtás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1970-06-11 / 23. szám
Reggel van. Szép nyári reggel. Csak akik most jönnek haza a munkából, azoknak kezdődik az éjszaka. Itt is, ott is leengedik a fehér rolókat az ablakokra. Aztán máris csikorog a hinta, mintha valami különös lény csikorgatná a fogát. Labda is dobban, koppan falhoz, kőre, kerítésre. Góól, góól! — kiabál egy gyerek torkaszakadtából. Góól... góól... ütődik az éles hang a szoba falához. Györgyi édesapja felriad első szendergéséből. Kinyitja a szemét. A fehér roló mögött nehéz az elalvás. Hunyja a szemét... Egyszer végre, mintha lefogná szempilláját az álom. És akkor egy fülsiketítő sípolás. Az előbbi gyerek két ujját a a szájába veszi és amekkorát a tüdeje megenged, akkorát füttyent. Györgyi édesapja másodszor is felébred. Most már nem tud elaludni, hiába CSENDBRIGÁD akar. Fölkel inkább. Talán délután sikerül a pihenés. Állok a kerítésnél. Ott a kert vége, és ott kezdődik a játszótér, öt gyerek egy kupacban. Arról beszélgetünk, mit lehetne tenni, hogy az éjszaka dolgozók is alhassanak, de a gyerekek azért mégis játszhassanak. István szólal meg. — Valamit tenni kéne! Azután hirtelen hallgatás következik. Nézem őket. Szeretném hallani ki nem mondott gondolataikat. Ők is néznek rám. Fürkészik arcomat. Hosszú csend után megszólal Magdi: — Megpróbálunk máshogy játszani — mondja felnőttes komolysággal. A következő napok délelőttjein csak úgy verődött be a játékuk zaja és az ismert lárma, kiabálás, mint amikor lenyomják a zongora tompító pedálját, amelytől a hang lágyabb. Egyik délelőtt a kertben gyomláltam, amikor odajött Magdi, és azt kérdezte: — Csendesebbek vagyunk már? — Hogy csináltátok? — Elhatároztuk, hogy mi öten leszünk az őrök. Ha valamelyik gyerek túl hangos, odamegyünk hozzá és figyelmeztetjük: — Idefigyelj öcsi, lehet ezt csendesebben is! Szólni akarok, de ő folytatja : — Csak az egész kicsikkel nem boldogulunk. Ők ránk se hederítenek. De ugye azok a kicsik nem is csinálnak akkora zajt, és annyi roszszat? Többször tartunk majd nekik mesedélutánokat. A nagyobbakkal megállapodtunk, hogy délután négyig nem kiabálunk. Addig kialudhatják magukat az éjszakások. A Paksi József utcai lakótelepen a leengedett fehér rolók mögött azóta nyugodtabban pihenhetnek az éjszakai munkát végző felnőttek. 1.ANG ETELKA A ROLOK MÖGÖTT CSENDRE VÁGYNAK ! GONDOLTOK ERRE? KIABALAS NÉLKÜL EZ SEM MEGY „TÁNCDALFESZTIVAL". MUNKÁBAN A ZSŰRI FOTÓ: LENGYEL MIKLÓS HOGY A HINTA NE NYIKOROGJON - MEG KELL OLAJOZNI 11