Pajtás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-11 / 6. szám

finomító keveréket ké­szíthetsz fél deci glice­rin, ugyanannyi tiszta szesz és víz, valamint fél citrom levéből (a gli­cerin és a tiszta szesz gyógyszertárban kapha­tó). Ezt esténként ala­posan be kell masszí­rozni a kéz bőrébe. Fe­­hérítőszerek még a cit­romlé és az uborkalé. Ezek alkalmazása után mindig be kell krémez­­ni a kezet. A kézmosás a bőrápolás alapvető követelménye, de száraz bőr esetén — még a babaszappannal történő — gyakori kézmosás is túlszárítja a bőrt, repe­dezetté, húzódóvá, érzé­kennyé teszi. Ezért a kézmosás után még ak­kor is be kell krémezni, ha a munkát tovább folytatod. Az Itt leírt rendszeres, mindennapi ápolással kezed néhány hét alatt rendbe jön. Kiss Annamária írja Budapestről: . ..Na­gyon szeretem a táncze­nét. Azon gondolkodom, hogy pénzt gyűjtök magnóra. Úgy tervezem, ha este nyolc órakor lefekszem, akkor négy órára fel tudok kelni és néhány házba kihordom az újságot. Háromszor 4—4 kilót bizonyára el­bírok, s még az iskolába is időben eljutok.” Tervedben helyeseljük azt, hogy saját erődből szeretnéd megvenni a magnót, és nem a szü­leid zsebére spekulálsz. Fiatal vagy, szereted a zenét, kedvenc számai­dat bármikor hallgatni szeretnéd. Erre valóban jó eszköz a magnó, sőt nyelvek tanulásához és még többféle célra is felhasználhatod. Mégis lenne néhány kérdé­sünk, amelyekből taná­csunkat is kiolvashatod. Hány fiatalt ismersz, akik szintén nagyon szeretik a tánczenét, még sincs magnójuk, és nem is lesz a közeljövő­ben? Gondold meg, hogy arányban áll-e az áldozat, amit hozni akarsz, a cél fontossá­gával. Hajnalonként kellene elindulnod a többkilós újságkötege­­kért, és sok-sok emele­tet megjárnod. Fáradtan ülnél az iskolapadba, a tanulóasztalhoz. Nyolca­dikos vagy. De ha bár­melyik osztályba járnál la, előtted a jövő, a pá­lyaválasztás gondja és öröme. A tét sokkal na­gyobb, mint egy magne­tofon. Egész életre szól. Gondolkozz ! Te érde­mesnek tartod-e ezt az áldozatot meghozni? Nem kellene-e Inkább minden erővel az „ala­pozást” folytatni? Az alapozást, amely a mag­netofonhoz hasonló anyagi, de annál jóval fontosabb emberi célo­kat is közelebb hoz. A LEVELEZŐ KLUB HÍREI Budapesti, szegedi, pé­csi és debreceni pajtá­sok levelét várom: Mu­rányi Erzsébet, Királd, Béke-telep E. 15. — Színészképeket és tánc­­dalénekesek fényképét gyűjtöm: Üjj Aranka, Fegyvernek: Bocskai út 21. — Bélyeggyűjtők le­veleit várom: Tóth Er­zsébet, Tiszakeszi, Pop­­rádi u. 33. — Képeslapot és csokipapírt gyűjtök: Sáfrány Márta, Vámos­­pércs, Létai u. 1. — Szalvétagyűjtők írjanak: Varga Ilona, Tiszaörs, Gyóni G. u. 17. Az „A hét” című mű­sort sugározták. Szegény kislány! Nem éppen négyéveseknek találták ki, de talán pár percig elszórakoztatja. Aztán meg majd csak hazaér­nek anyuék... — gon­doltam. Jó ideje tanultam már, amikor arra lettem fi­gyelmes, hogy Klárika időnként hangosan fel­nevet és tapsol. Odalo­­póztam a függönyhöz, belestem a résen. Klárika állt a képer­nyő előtt, és k­iszámolót játszott, hol Szepesi Györggyel, hol egy ri­portalannyal. *... Egy, kettő, három, négy, öt. Mama harisnyát köt. Se ne legyen nagy, se ne legyen kicsi. Magácáka a fogó, maga álljon ki ...« Takács Mari, a fogó, el is tűnt abban a pillanatban ... Klárika ugrált, tapsolt...” És megkért, hogy kö­szönjem meg nevében a tévének, amiért helyet­tesítette a nővér játékos szerepét. SZ. P. JELENTIKE Egyre önállóbban Úttörőtanácsunk tavaly alakult meg. Kezdetben bizony nem nagy lelkese­déssel fogadtuk az új feladatot, úgy éreztük, nem leszünk képesek teljesíteni a ránk bízott munkát. Akkor még az is elkeserített bennünket, hogy semmit sem tudtunk a magunk erejéből meg­csinálni. Ez azóta szerencsére megvál­tozott. Az idei tanév elején saját ma­gunk készítettük el munkatervünket, amelyet a csapatvezetőség is jóváha­gyott. Nagyon szeretnénk, ha az úttörő­tanács minél önállóbb lenne, ezért el­határoztuk, hogy ezentúl csak vendég­ként hívjuk meg felnőtt vezetőinket. Gyűléseinket havonta rendezzük, ilyen­kor beszéljük meg, hogyan végeztük el az előző hónapi munkát, s kiosztjuk a következő havi feladatokat. Azután magnózunk vagy beszélgetünk. Nem­régiben Haness László megyei és Popo­­vics János járási úttörőtitkár kereste fel úttörőcsapatunkat. Külön elbeszélgettek velünk, és hasznos tanácsokat adtak. Wieszt Margit, úttörőtanács-tag 192. sz. Kanizsai Dorottya úttörőcsapat Pilisvörösvár Negyedszázad magnószalagon Legutóbbi úttörőtanács-ülésünket a döbröközi művelődési otthonban tartot­tuk. Ezen az összejövetelen vendégek is voltak. Szalai Gabriella, Vidus Csa­ba, Nagy Judit, Fehérvári Zsuzsa és Horváth Anna - régi úttörővezetők - jöttek el hozzánk. Sok kérdés hangzott el a régi út­törőéletről, s ezeket a válaszokkal együtt magnószalagra rögzítettük. Ter­mészetesen a régi idők vidám esemé­nyei is szóba kerültek, s hogy az utá­nunk következők mai életük humorából is kapjanak, vidám paródiára is sor ke­rült. Mindezt együtt őrzi a csapat kincs­tárában elhelyezett magnószalag. Polecsák Julianna, úttörőriporter 2513. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat Döbrököi Találkozás Móricz Virággal Irodalomban az idén tanultunk Mó­ricz Zsigmondról, aki többek között ná­lunk, Kisújszálláson is diákoskodott. Ezért szerettünk volna többet tudni az íróról. Elhatároztuk, hogy meghívjuk az író leányát, Móricz Virágot. Sok érde­kes dolgot mesélt el édesapjáról. Ami engem megragadott az elbeszéléséből, az a gyorsaság, ahogyan Móricz Zsigmond dolgozott. Egy-egy beszélge­tésért képes volt éjszakákat utazni. Másnap kora reggel írógéphez ült, és irt folyamatosan. A munka nem esett soha nehezére, mert szerette. Nagy Marietta, tudósító 784. sz. Arany János Úttörőcsapat, Kisújszállás .

Next