Pajtás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-07 / 1. szám

Farkas Erzsik, a 2369-es számú Ady Endre csapat 7-es tanácsának elnöke titkos megbeszélésre ült ösz­­sze pajtásaival. — Tanácsunk holnap rendkívüli őrssé alakul át Reggel riadóké­szültséget rendelek el. Jelszó: Ugyanabban az órában! A csapat­­otthonnál találkozunk, amelyet megfiatalítunk — mondta moso­lyogva Erzsike. November 22-én hasonló jelszó hangzott el a messzi tanyákon, sok­sok faluban, városban. „Mi, a hő­­gyészi 1064-es számú Hunyadi János Úttörőcsapat Orion őrsének tagjai nemes tettünkkel a kézilabdapálya építését indítottuk el. Ezt a munkát az udvaron álló szárazfák kivágá­sával lehetett kezdeni. Törzseik azonban olyan vastagok voltak, hogy csak a gépi fűrész bírt velük. Még az akció előtt felkerestük Keszi Nán­dor bácsit, az erdészet vezetőjét, aki kezelőjével együtt szívesen rendelke­zésünkre bocsátott egy élesfogú ma­sinát. De hogy így se menjen min­den simán, szállítás után kiderült, hogy a gép tartályában kevés az üzemanyag. A benzint barátom, Ár­pi hozta, az olajat pedig pajtá­saimmal én öntögettem össze a ki­ürített fóliákból. Rendkívüli őrsi összejövetelünkön egy ló is részt vett. Karándi Zoli a farönkök előre­látható súlya miatt hozta magával” — írta levelében Kilinger György­ őrsvezető. Gyuriékhoz hasonlóan az iskola udvarán dolgoztak a komáromi 709-es számú II. Rákóczi Ferenc csa­pat Vadrózsa őrsének úttörői is. A teherautókról leborogatott földkupa­cokat egyengették. „Közben még »életet« is mentettünk. Éjszaka nagy eső volt, és így az egyik pajtásunk beleraga­dt az agyagos földbe. Alig bírtuk kihúzni” — jegyezte meg je­lentésében tréfálkozva az őrs kró­nikása. A székesfehérvári Ének—Zenei Ál­talános Iskola csapatának úttörői a bodalkajtori Állami Gazdaságban, kisdobosai pedig az iskola környé­kén végeztek nemes tettet. A kuko­­ricatörésért kapott 1700,5 Ft-ot az árvízkárosultak javára fizették be. Kértük jártak házról házra, kutat­ták át a padlásokat, a pincéket, a mucsfai csapat Béke, Cvilke és Ci­­ca-Mica őrsének a tagjai is. Három­száz kiló hulladékot szállítottak el a MÉH-hez. A bálványosi pajtások száz méter vízlevezető árkot építettek falujuk­nak. „Iskolánk az árvíz sújtotta fehér­­gyarmati járásban, Zsarolyánban van. Nálunk csak kisdoboscsapat működik, de az országos nemes tet­tekből ők sem akartak kimaradni. Két brigádban »foltozták« az árvíz által kilyuggatott gyalogjárókat. A s­íróasztalomon kincsesbánya. Száz és száz levél. Meghatottan forgatom az „Ugyanabban az órában" akció sebtében papírra vetett jelentéseit. Már a díjazot­tak névsorát is régen közzétet­tük, most mégis újra összeállítot­tam egy csokrot, az úttörő segí­­tőkészség, a timori munka szép krónikáiból, mokkal és sódorral tömték ide az or­vosi rendelő, a vegyesbolt, a műve­lődési ház, a posta és az iskola előtt keletkezett veszélyes árkokat” — kö­zölte szerkesztőségünkkel a csapat krónikása. Ezen a vasárnapon mindenki sze­retett volna valami jót cselekedni, örömet szerezni. A gyerekek kifogy­hatatlanok voltak az ötletekben. A kiskundorozsmai Fecske­őrs három tagja 10 órától 11 óráig a tanácshá­zán, egy kisfiú névadóján vett részt. Virágokkal, vidám műsorral tették emlékezetesebbé az ünnepséget. A szécsényi hetedikesek az iskola ta­nárnője helyett végezték el a mun­kát, hogy nyugodtan meglátogathassa kórházban fekvő beteg férjét. A dombóvári Orion őrs­z ácsuk Gézá­­nét köszöntötte fel, aki a járásban elsőként alakított úttörőcsapatot. A pécs-szabolcsfalui Katicabogár őrs a helyi óvodásoknak készített kará­csonyi ajándékokat. A mihályfai csa­patból néhány úttörő a kémiaszertár szegényes felszerelését újította fel. A szakmán Mókus őrs az idős postás­nak segített leveleket, újságokat kéz­besíteni. A vönöcki Tulipán őrs út­törői pedig kívánságra könyveket szállítottak vasárnap is a házakhoz. A skemecsei Ibolya őrs tagjai egy nyolcvan éven felüli házaspár háza elől tüntették el a sártengert. Salak­, kél csinos kis járdát építettek a két öreg számára. A kiskundorozsmai Fekete Sasok özvegy Horváth Lajos­­né kamrájába hordtak be nyolc má­zsa szenet. A salgótarjáni Ségvári Endre őrs a nyolcvanöt esztendős bá­nyászasszony, Kúsz Jánosné részére aprított fel egy egész télre való gyújtást. A pétervásári Toldi Miklós Úttö­rőcsapat Béke, Olimpia, Oroszlán, Veronika, Buga Jakab, Kloss kapi­tány őrsei a párt idős katonáit kö­szöntötték, és szinte kivétel nélkül eljutottak minden idős beteg ember­hez. Segíteni. Nagy volt a meglepetés abban a kiskunhegyesi házban, ahol a Vad­virág őrs leányai jelentek meg. Amíg a három idős lakó rokoni látogatáson volt, az úttörők felsúrolták a szoba padlóját, kiseperték a konyhát, a fo­lyosót. S közben a magukkal hozott nyers élelmiszerből finom ebédet főztek és tálaltak fel az asztalra. A hazatérőket ínycsiklandó illat s egy levél fogadta: „Sok szeretettel a Vadvirágok! Az ebédbhez jó étvá­gyat!” A gyerekek az ablakból figyelték a hatást. Az asszonyok arcára kiraj­zolódó piros rózsákat. „Úgy érez­tük, hogy boldoggá tenni valakit na­gyon szép feladat, s akinek ez sike­rül, talán még boldogabb” — írták. így lett a szív parancsolta nemes tettekből az 1970-es esztendő egyik legszebb úttörőajándéka a hazának. FARAGÓ GYÖRGY

Next