Pajtás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-10 / 23. szám

Azt hiszem, most, hogy ezt a nevet olvassátok, sokatoknak eszébe jut a tévében látott nagyszerű filmsoro­zat, a Fekete István regényéből ké­szített „Tüskevár”! Igaz? Annak volt a főszereplője Matula bácsi, akit bizonyára sok néző a szívébe zárt. De arra már nem mernék mér­get venni, hogy rajongóinak nagy többsége nyerne-e az őrsi vetélke­­kedőn egy tábla Tibi csokit, ha meg­kérdeznék tőle, hogy hívják azt a színművészt, aki ilyen feledhetetle­nül formálta meg Matula bácsi film­béli alakját? Nos, éppen erre gondolva határoz­tuk el, hogy bemutatjuk Bánhidy Lászlót. — 1906 március 11-én születtem, Szatmárnémetiben, a Szamos part­ján, öten voltunk testvérek. Legidő­sebb bátyám „aranygyűrűs” orvos volt (vagyis minden iskolában min­dig kitűnő tanuló — az első osztály­tól az orvosi vizsgáig), a híres Vere­­bély professzor adjunktusa. A másik bátyám több világrekordot állított föl az 1910-es években a maga büty­költe repülőgéppel. A nagyobbik öcsém Munkácsy-díjas festőművész volt és a Képzőművészeti Főiskola tanára. — Mikor lett színész? — 1928-ban, a színiakadémia el­végzése után. No, persze, nem úgy, mint a mostani szerencsés ifjú kol­légáim, akik állami kollégiumban laknak, komoly ösztöndíjat kapnak, is sok közülük már első éves főisko­­ás korában főszerepet játszik! Én még olcsó, fűtetlen albérletben lak­­am, és nagyon sokszor ebédeltem öt kiló szilvát zacskóból, a régi Erzsébet-híd alatt. — Amikor megkaptam Fekete­stván regényének főszerepét, szembe jutott a saját gyermekko­­­m. Csudára szerettem horgászni a zamosban. Akkoriban még nem láltak a boltokban felszereléseket, inden darabját mi magunk csinál­­t. A zsinórt például én fontam isszú, unalmas téli estéken, vé­nyka selyemszálakból. A horgot vágtam lemezollóval egy-egy el­­sznált kasza görbe orrából. A sző meg csak csutakszárból fabb­­­ódott. Horgászni senki sem taní­­t; az ösztönöm súgta meg, melyik­et hogyan kell kifogni. Meg a ta- t

Next