Pajtás, 1972. január-június (27. évfolyam, 3-26. szám)

1972-05-24 / 21. szám

eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor határozottan megfogadták: a követ­kező tanévben úgy viselkednek, mintha mindegyik nap pedagógus­nap lenne. De aztán jött a nyár, a két és fél hónapos vakáció. Szep­temberben pedig ... • Nehezen indul a beszélgetés. Ma­gában persze mindenki végiggon­dolja, hogyan is viselkedett egész évben. De azt elmondani... Hogy például Varga Juli mennyit fecse­gett a történelemórán. Hiába szólt rá kétszer is a tanár néni, Fehér Zoli sem szedte fel a szemetet a padja alól. Amikor figyelmeztette a tanár, egyszerűen félrefordult, el­fintorította az orrát, és csak ímmel­­ámmal hajolt le. Tóth Peti is ki­használta, hogy a rajztanár deres­hajú és egy kicsit nagyothall. Ren­detlenkedni kezdett. Lebújt a pad alá és kukorékolt. A tanár még ma sem tudja, hogy min nevetett akkor az osztály. Miért tette azt Peti? Bosszúból, mert kettest kapott a rajzára. — Látjátok — mondja Kiss Pista, az őrsvezető —, nem szabad hang­zatos, nagy fogadalmat tennünk. Azt úgy sem tudjuk megtartani. Apró tettekkel kell kezdenünk. Én például már most elhatározom, hogy reggelenként egy-két perccel hamarabb kiugrom az ágyból, így szeptemberben biztosan eljutok odáig, hogy nem késem el az isko­lából. ... így folytatódik a beszélgetés. Ha osztályfőnökük ezt látná és hal­laná, bizonyára jobban örülne neki, mint tavaly a nagy ígéretnek. Per­sze, csak úgy, ha az őrs tagjai a közmondás igazságát is szem előtt tartják: „Sok kicsi — sokra megy!” EGY SZÁL VÖRÖS SZEGFŰ Vasárnap — a pedagógusnapon — sok-sok kedves pillanatnak lehetünk szemtanúi. A tantermek ragyognak a tisztaságtól. Most az egyszer nem a hivatalsegéd néni takarította fel. Az őrsök szorgoskodtak. Mindegyik tanári asztalon egy szál vörös szeg­fűt láthatunk. A szeretet és a hála jelképei. Egy kislány verssel kö­szönti az igazgató bácsit és a taná­rokat. A hivatalsegéd néni titokban egy könnycseppet törül ki a szemé­ből. Ahány gyerek, mind felkeresi őt is, és e három szót most igazán a szív diktálja: „Köszönjük a fárad­ságot!” A csapat faliújságja ma ünnepi kiadásban jelent meg. Most nem a gyerekek írták a cikkeit. Megkérték a felnőtteket — édesapát, édesanyát, ismerőst —, emlékezzenek vissza volt pedagógusaikra. A rövid kis írásokból érdemes néhány mondatot idézni: „Én talán sohasem lettem volna mérnök, ha jó tanárom nem figyelmeztet rá. Fiam, akarat kell mindenhez. Erős akarattal sok min­dent elérhetsz. De az akaratot nem adják ingyen. Edzeni kell, kitar­tóan, mint ahogy az acélt szokták edzeni.”. „Nagyon szigorú volt az én taná­rom. Akkor haragudtam rá. De most azt mondom: jól tette, hogy szigorú volt. Jól tette, hogy mindenért fi­gyelmeztetett, így lettem becsületes ember.” Egy szál vörös szegfűvel köszön­tik azokat a pedagógusokat is, akik egy-két éve vagy régebben már el­búcsúztak a tanári asztaltól. Azokat, akik hosszú évtizedeken keresztül sok-sok nemzedéket indítottak el az élet útján. A csapatvezetőt úttörő módon, dallal és csatakiáltással köszöntik. A csatakiáltás pillanatok alatt szü­letett: Nem messze van Nagykovácsi, Éljen, éljen Pista bácsi! Hurrááááááá! JÁTÉK EZ IS És elérkezett a tanév utolsó hete. Még néhány nap... De ezt a né­hány napot is komolyan kell venni. Fekete Zolira bizony ráférne egy jó felelet matekból. Az Előre őrs tagjai elhatározzák: most még félre­teszik a játékaikat. Annál is inkább, mert még várható, hogy földrajzból is lesz egy utolsó felmérő dolgozat. A legutóbbi órán említette Havasi tanár úr, mire egyesek rosszallólag ingatták a fejüket. „Drága gyere­keim — magyarázta a tanár — a focipályán gólt rúgni még a kilenc­venedik percben is lehet, így van?...” Várható tehát az utolsó dolgozat. Elő a könyvet, térképet! „Tudjátok mit? — szól Kiss Pista őrsvezető. — Játsszunk képzeletbeli utazást. Elindulunk mondjuk a Ki­­jev — Moszkva — Leningrád — Helsinki — Stockholm útvonalon. Az első idegenvezetőnk Balogh Zsuzsi lesz. Elmond mindent ne­künk a meglátogatott országokról, vidékekről, városokról. Ha kifelejt valamit — azt nekünk, utasoknak kell megmondanunk —, azért hiba­pontot kap. Mindegyikért egyet. Természetesen utána mások veszik át tőle az idegenvezetői stafétabotot. A játék végén az győz, akinek leg­kevesebb hibapontja van. „KI MIBEN TUDÓS?” Kameránkkal még másnap és harmadnap is meglestük az Előre őrsöt. Együtt voltak, és mindkét al­kalommal játszottak. Másnap pél­dául történelmi évszám játékot: „Tá­voli időkből jöttem, ismertető je­lem: 1526.”. Az a játékos kapott egy jó pontot, aki azonnal rá­vágta: „Hi­szen te a mohácsi vész idejéből jöt­tél, amikor is a török szultán meg­verte II. Lajos magyar király ha­dait”. A következő napon megtud­hatták az őrs tagjai, hogy közülük „Ki miben tudós?” — biológiából. Az imént még arról volt szó, hogy az Előre őrs tagjai az utolsó tanítási napokon félreteszik játékaikat. Dehogyis! Hiszen játszani így is lehet! A SZERKESZTŐ JEGYZETE GYERMEKNAP 72 Május utolsó vasárnapján, azaz idén 28-án az egész ország megünnepli a gyermeknapot, vagy „hivatalos" nevén a Nem­zetközi Gyermeknapot. Ebben — természetesen — szá­motokra semmi újdonság nincs. Amióta csak az eszeteket tud­játok, minden évben van gye­reknap, ami a karneváli és a majálisi mulatságnak valami keveréke: van itt móka, műsor, játék, csokoládé. Alighanem a legtöbb gyerek — ha gondolt erre valaha is - úgy képzeli, hogy ez az ünnep is olyanfajta állami ünnep, mint április ne­gyedike vagy május elseje, és olyan régen ünnepeljük, mint november hetedikét vagy éppen március 15 ét. Nos hát, a Nemzetközi Gyer­meknap „legfiatalabb” ünne­peink egyike — és tetejébe egyáltalán nem rendkívüli nap. Mielőtt valaki felujjongana, hogy „hát akkor ezentúl min­den nap legyen ilyen: iskolai szü­nettel, műsorral, ajándékok­kal!” - álljunk meg, mert nem ezt mondtam azzal, hogy ez­ nem rendkívüli nap. Hát persze,, hogy rendkívüli — abban, hogy ünnepelünk. De egyáltalán nem rendkívüli abban, hogy ezen a napon a felnőttek a gyerekekre gondolnak. Igaz, hogy erre a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség, a DIVSZ 1950. évi kong­resszusa és a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség hívta fel a világ tiszta szívű embe­reit — de hát melyik ember az, és milyen ember az, aki nem gondol az év többi 364 napján is a gyerekekre? Hiszen a gye­rekeknek, a gyerekekért dolgo­zunk, a magunk gyerekeiért és a többiekéért, nekik akarunk egy jobb, békés világot építeni! És őket akarja minden jó­szándékú felnőtt olyanná tenni, hogy ebben a majdani világ­ban élni tudjanak. Ezért a gyer­meknap az úttörőmozgalom napja, ünnepe is, mert hiszen mozgalmunknak is ez a célja. (Különben is 1946-ban ekkor lé­pett tömegesen a nyilvánosság elé az úttörőmozgalom ) Így hát teljesen természetes volt az a döntés, amely az úttörő­­mozgalom születésének tizedik jubileumán született és kimondta, hogy a Nemzetközi Gyermeknap az Úttörők Napja is. Ezt ünnepeljük hát vasárnap, a gyerekek iránti szeretet, és szeretnénk, ha ezt éreznétek az év minden napján.

Next