Pajtás, 1972. január-június (27. évfolyam, 3-26. szám)
1972-05-24 / 21. szám
eszébe jutott, hogy tavaly ilyenkor határozottan megfogadták: a következő tanévben úgy viselkednek, mintha mindegyik nap pedagógusnap lenne. De aztán jött a nyár, a két és fél hónapos vakáció. Szeptemberben pedig ... • Nehezen indul a beszélgetés. Magában persze mindenki végiggondolja, hogyan is viselkedett egész évben. De azt elmondani... Hogy például Varga Juli mennyit fecsegett a történelemórán. Hiába szólt rá kétszer is a tanár néni, Fehér Zoli sem szedte fel a szemetet a padja alól. Amikor figyelmeztette a tanár, egyszerűen félrefordult, elfintorította az orrát, és csak ímmelámmal hajolt le. Tóth Peti is kihasználta, hogy a rajztanár dereshajú és egy kicsit nagyothall. Rendetlenkedni kezdett. Lebújt a pad alá és kukorékolt. A tanár még ma sem tudja, hogy min nevetett akkor az osztály. Miért tette azt Peti? Bosszúból, mert kettest kapott a rajzára. — Látjátok — mondja Kiss Pista, az őrsvezető —, nem szabad hangzatos, nagy fogadalmat tennünk. Azt úgy sem tudjuk megtartani. Apró tettekkel kell kezdenünk. Én például már most elhatározom, hogy reggelenként egy-két perccel hamarabb kiugrom az ágyból, így szeptemberben biztosan eljutok odáig, hogy nem késem el az iskolából. ... így folytatódik a beszélgetés. Ha osztályfőnökük ezt látná és hallaná, bizonyára jobban örülne neki, mint tavaly a nagy ígéretnek. Persze, csak úgy, ha az őrs tagjai a közmondás igazságát is szem előtt tartják: „Sok kicsi — sokra megy!” EGY SZÁL VÖRÖS SZEGFŰ Vasárnap — a pedagógusnapon — sok-sok kedves pillanatnak lehetünk szemtanúi. A tantermek ragyognak a tisztaságtól. Most az egyszer nem a hivatalsegéd néni takarította fel. Az őrsök szorgoskodtak. Mindegyik tanári asztalon egy szál vörös szegfűt láthatunk. A szeretet és a hála jelképei. Egy kislány verssel köszönti az igazgató bácsit és a tanárokat. A hivatalsegéd néni titokban egy könnycseppet törül ki a szeméből. Ahány gyerek, mind felkeresi őt is, és e három szót most igazán a szív diktálja: „Köszönjük a fáradságot!” A csapat faliújságja ma ünnepi kiadásban jelent meg. Most nem a gyerekek írták a cikkeit. Megkérték a felnőtteket — édesapát, édesanyát, ismerőst —, emlékezzenek vissza volt pedagógusaikra. A rövid kis írásokból érdemes néhány mondatot idézni: „Én talán sohasem lettem volna mérnök, ha jó tanárom nem figyelmeztet rá. Fiam, akarat kell mindenhez. Erős akarattal sok mindent elérhetsz. De az akaratot nem adják ingyen. Edzeni kell, kitartóan, mint ahogy az acélt szokták edzeni.”. „Nagyon szigorú volt az én tanárom. Akkor haragudtam rá. De most azt mondom: jól tette, hogy szigorú volt. Jól tette, hogy mindenért figyelmeztetett, így lettem becsületes ember.” Egy szál vörös szegfűvel köszöntik azokat a pedagógusokat is, akik egy-két éve vagy régebben már elbúcsúztak a tanári asztaltól. Azokat, akik hosszú évtizedeken keresztül sok-sok nemzedéket indítottak el az élet útján. A csapatvezetőt úttörő módon, dallal és csatakiáltással köszöntik. A csatakiáltás pillanatok alatt született: Nem messze van Nagykovácsi, Éljen, éljen Pista bácsi! Hurrááááááá! JÁTÉK EZ IS És elérkezett a tanév utolsó hete. Még néhány nap... De ezt a néhány napot is komolyan kell venni. Fekete Zolira bizony ráférne egy jó felelet matekból. Az Előre őrs tagjai elhatározzák: most még félreteszik a játékaikat. Annál is inkább, mert még várható, hogy földrajzból is lesz egy utolsó felmérő dolgozat. A legutóbbi órán említette Havasi tanár úr, mire egyesek rosszallólag ingatták a fejüket. „Drága gyerekeim — magyarázta a tanár — a focipályán gólt rúgni még a kilencvenedik percben is lehet, így van?...” Várható tehát az utolsó dolgozat. Elő a könyvet, térképet! „Tudjátok mit? — szól Kiss Pista őrsvezető. — Játsszunk képzeletbeli utazást. Elindulunk mondjuk a Kijev — Moszkva — Leningrád — Helsinki — Stockholm útvonalon. Az első idegenvezetőnk Balogh Zsuzsi lesz. Elmond mindent nekünk a meglátogatott országokról, vidékekről, városokról. Ha kifelejt valamit — azt nekünk, utasoknak kell megmondanunk —, azért hibapontot kap. Mindegyikért egyet. Természetesen utána mások veszik át tőle az idegenvezetői stafétabotot. A játék végén az győz, akinek legkevesebb hibapontja van. „KI MIBEN TUDÓS?” Kameránkkal még másnap és harmadnap is meglestük az Előre őrsöt. Együtt voltak, és mindkét alkalommal játszottak. Másnap például történelmi évszám játékot: „Távoli időkből jöttem, ismertető jelem: 1526.”. Az a játékos kapott egy jó pontot, aki azonnal rávágta: „Hiszen te a mohácsi vész idejéből jöttél, amikor is a török szultán megverte II. Lajos magyar király hadait”. A következő napon megtudhatták az őrs tagjai, hogy közülük „Ki miben tudós?” — biológiából. Az imént még arról volt szó, hogy az Előre őrs tagjai az utolsó tanítási napokon félreteszik játékaikat. Dehogyis! Hiszen játszani így is lehet! A SZERKESZTŐ JEGYZETE GYERMEKNAP 72 Május utolsó vasárnapján, azaz idén 28-án az egész ország megünnepli a gyermeknapot, vagy „hivatalos" nevén a Nemzetközi Gyermeknapot. Ebben — természetesen — számotokra semmi újdonság nincs. Amióta csak az eszeteket tudjátok, minden évben van gyereknap, ami a karneváli és a majálisi mulatságnak valami keveréke: van itt móka, műsor, játék, csokoládé. Alighanem a legtöbb gyerek — ha gondolt erre valaha is - úgy képzeli, hogy ez az ünnep is olyanfajta állami ünnep, mint április negyedike vagy május elseje, és olyan régen ünnepeljük, mint november hetedikét vagy éppen március 15 ét. Nos hát, a Nemzetközi Gyermeknap „legfiatalabb” ünnepeink egyike — és tetejébe egyáltalán nem rendkívüli nap. Mielőtt valaki felujjongana, hogy „hát akkor ezentúl minden nap legyen ilyen: iskolai szünettel, műsorral, ajándékokkal!” - álljunk meg, mert nem ezt mondtam azzal, hogy ez nem rendkívüli nap. Hát persze,, hogy rendkívüli — abban, hogy ünnepelünk. De egyáltalán nem rendkívüli abban, hogy ezen a napon a felnőttek a gyerekekre gondolnak. Igaz, hogy erre a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a DIVSZ 1950. évi kongresszusa és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség hívta fel a világ tiszta szívű embereit — de hát melyik ember az, és milyen ember az, aki nem gondol az év többi 364 napján is a gyerekekre? Hiszen a gyerekeknek, a gyerekekért dolgozunk, a magunk gyerekeiért és a többiekéért, nekik akarunk egy jobb, békés világot építeni! És őket akarja minden jószándékú felnőtt olyanná tenni, hogy ebben a majdani világban élni tudjanak. Ezért a gyermeknap az úttörőmozgalom napja, ünnepe is, mert hiszen mozgalmunknak is ez a célja. (Különben is 1946-ban ekkor lépett tömegesen a nyilvánosság elé az úttörőmozgalom ) Így hát teljesen természetes volt az a döntés, amely az úttörőmozgalom születésének tizedik jubileumán született és kimondta, hogy a Nemzetközi Gyermeknap az Úttörők Napja is. Ezt ünnepeljük hát vasárnap, a gyerekek iránti szeretet, és szeretnénk, ha ezt éreznétek az év minden napján.