Pajtás, 1972. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1972-08-02 / 31. szám

■ a LELLEI UNALOMŰZŐK Az immár húsz évre visszatekintő balatonlellei Honvéd úttö­rőtábor kapujára ezt a jelmondatot kellene fölírni: Úttörő, ki ide belépsz, hagyj föl minden unalommal! Aki volt már Bala­­ton-melléki táborban, az jól tudja, milyen hamar megjelenik az unalom gonosz kis ördöge, ha az ég beborul, vagy ha a szél félméteres hullámokat hajt a part felé, és a legkedvesebb balatoni szórakozásnak, a fürdésnek napokra befellegzett. Így volt ez a tábor első 250 telepesének esetében is, mert bizony egyik kezük ujjain megszámolhatták volna, hány nap lehetett fürödniök. No, de itt nem volt semmi baj. Szinte min­den órára tartogatott valami izgalmas játékot a tábor vezető­sége Ili nénivel az élen. De maguk a pajtások sem tét­lenkedtek, jobbnál jobb ötletek születtek arra, hogy a két hét minden perce emlékezetes maradjon. Jómagam is ott voltam ezen a két héten át a táborban, de most nem mint fotóriporter, hanem mint nevelő. Bizony nekem is alig volt időm elővenni hűséges „fegyveremet", a fényké­pezőgépemet. Azért egy pár fotót készítettem és azokat most átnyújtom nektek. Talán merítetek belőlük a magatok számára egy-két ötletet. Harmath István T­elefonon érkezett meg a komor hír a zánkai úttörőtábor köz­ponti épületébe: a 71-es számú műút 57—58 km­ köve között lángolva ég egy autó! A Vas megyei úttörő-tűzoltóknak hétfőn már be kellett volna futniuk, de valamilyen okból nem jöttek. Eszerint hiába van tűzoltó-felszere­lés a táborban? Aztán mégis úgy döntöttek, hogy kivonulnak­­ a „vizesekkel”. Igaz, hogy nem tűzol­tók, de szakköri ismereteiknél fogva a mentésben is járatosabbak, tapasz­taltabbak a többieknél, meg éppen ők az altábor-ügyeletesek is. Nagy András nagytábor-ügyeletes riasztotta a vizes csoportot. A tűzol­tószertárból három poroltót kaptak, és a kiskunlacházi 3456. sz. Munká­csy Mihály úttörőcsapat vízi úttörői Nemoda Mártával, ifivezetőjükkel együtt futólépésben vágtak neki a mintegy három kilométeres távnak — élükön Raffai György sport- és kultúrfelelőssel. A hír hallatára a T/4 altábor vezetőhelyettese, Kiss Ferenc kocsijával az országút felé indult. Útközben a készüléket, cipe­­lőket felszedte, s így érkeztek a hely­színre. Egy másik kocsival­ a tábor orvosa érkezett, hogy ha szükséges, elsősegélyt nyújtson. Az árokban megtalálták az égő csehszlovák Skodát. A reggeli órákban a műúton egy csehszlovák és egy magyar Skoda haladt egymás után. A csehszlovák kocsi jobb első kereke defektet ka­pott, ezért kormá­n­yozhatatlan­n­á vált, 70 m-t csúszott, az árokba zu­hant, fejreállt és kigyulladt. A magyar Skoda utasai a szeren­csétlenül jártak megmentésére ju­tottak. A könnyen sérült utasokat a mentők elszállították. A vizes szakcsoport tagjai — Sá­ri János, Horák József, Péteri Szil­veszter, Lakatos László, Szabó Jó­zsef, Szabó István, Jónás Csaba, Kiss Nem könnyű feladat: kanállal hordani a vizet tíz méterre tányérból egy pohárba! Gyorsivási vetélkedő, amelyben a csecsemők győznének: cuclival kell kiinni a gyümölcslevet Vívás — veszély nélkül, tompa végű (olcsó) műanyag karddal, motor­szemellenzővel Eper- és málnaszedés Csapatvezetőnk még a tanév befe­jezése előtt egy hétre szerződést kö­tött a szabadkígyósi Aranykalász ter­melőszövetkezettel, hogy epret sze­dünk a földjükön. Egymást váltva délelőtt és délután jártunk ki autó-

Next