Pajtás, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-07 / 10. szám

1930-ban a népszámlá­lási adatok tanulsága szerint 1 millió négy­­ezernyolcszázan laktak a főváros területén, Buda­pest nemzetközi érte­lemben is világvárossá nőtt. Az első világháború után szerepe és súlya ugrásszerűen megnőtt. A felszabadulás előtti utol­só népszámlálás adatai szerint 1941-ben már 1 millió hétszázezren él­tek Budapesten. Ez a szám, mivel a háborús események következté­ben a bevándorlás töme­ges méretű lett 1944-re — a peremkerületekkel együtt — elérte a 2 mil­liót. Ismeretes az a pusztí­tás és szenvedés, mely fővárosunkat a második világháború utolsó idő­szakában sújtotta. Bu­dapest hadszíntérré vált, mind emberéletben, mind pedig a különböző létesítményekben jelen­tős károkat okoztak a harcok. A szocialista fej­lődés tehát igen nehéz körülmények között kez­dődött: rommá lett a vá­ros és a lakosság hábo­rús vesztessége megkö­zelítette a 600 000 főt. Az 1945—1955 közötti időszak Budapest egyik leggyorsabb iparosodási szakasza. Az újjáépítés, a termelés megindítása rendkívül nagy munka­erőigénnyel járt, így nem csoda, hogy a vi­dékről a fővárosba köl­tözők már 1955-ben több mint 1 millió nyolcszáz­ezerre növelték a laká­sok számát. És ez a szám a legújabb adatok sze­rint már 2 milliónál is nagyobb! Így alakult tehát Budapest népes­sége az elmúlt száz esz­tendő folyamán. Máig vezető fejlődésének min­den eredményében ré­sze van az egész or­szágnak és megfordítva. Budapest mint az or­szág fővárosa, az egész országot részesíti ered­ményeiből! Szőnyi János A régi rómaiak mondották: „Élet és halál férne a vas." Ma hétköznapjaink nélkülözhetetlen kincse

Next