Pajtás, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 1. szám

_ FOGISMUS ЧД ÓBUDÁN Ó­ buda. A harmadik láng­nyelv a Budapestté egye­sült városok emblémájában. Óbuda. Római kori romok, amfi­teátrum. Évszázados ipari üzemek, Gelléri Andor Endre gőzmosodája, nyomo­rult munkáslakások. És a lebontott épületek helyén az új Budapest legnagyobb épülő la­kónegyede. Itt működik az új Zápor utcai is­kolában egy helytörténeti szakkör. Megalakulásáról Vörös Károly igaz­gató mesél: — Tavaly félév táján különös je­lenségre figyeltem fel. Észrevettem, hogy a város legkülönbözőbb pe­remkerületeiből ide költözött tanít­ványaink kedvetlenül ténferegnek az utcán, mintha az orruk vére folyna. Unatkoztak! Vagyis: hiányoz­nék nekik a régi, megszokott utcák, zugok, szomszédok, barátok. Láttam rajtuk, hajszál híján úgy viselked­nek, mint egy turistacsoport, amely útiprogramja során olyan helyre került, ami egyáltalán nem érdekli őket. Szerettem volna, ha kicsit jobban megismerkednek új hazá­jukkal, Óbudával, ezért alakítottuk meg a helytörténeti szakkört. Elein­te bizony döcögött a munka. Aztán amikor látták, hogy tanárnőjük, Sinkó Lászlóné, azaz Gabi néni és Magilla, vagyis Péter­nyi meg Bőrkerág, akinek Horvt Erzsi a rendes neve, milyen na élvezet­tel s lankadatlan buzgalmai „jár­­őröznek" a lebontott kik romjai között és a lebontásra élt, öreg óbudai kulipintyek padain, egy­szeriben megbolydult az­ész gár­da. Ma már az iskolárak szinte mind a hatszáz kisdiák,­ még a kisdobosok is! — szenyeges gyűj­tő! A helytörténeti szak­köpgyű­ Sinkó Lászlóné szakkörvezető tanárnő megbeszéli a „járőrözés” munkatervét Etédy Orsolya elmagyarázza a tárkedli-ssitő működését

Next