Pajtás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
A karácsonyfa alatt fellelt ajándékok közül a kis Győző először ügyet sem vetett a pirosas fedelű zsebnaptárra. Megszokott ajándék volt ez. A könyvek, az új sál és a bundás sapka mellett valóban szerényen lapult az ismert tartalmú füzetecske. Mert mi is van egy naptárban? Tulajdonképpen semmi újdonság. Minden esztendőben ugyanaz, legfeljebb a piros betűs ünnepek esnek más és más napra. Ez nem egészen érdektelen dolog, mert ebből sejteni lehet az iskolai szünnapokat. De miért érdekelték volna Győzőt most az ünnepnapok, amikor amúgy is a téli szünet vidám napjait élhette? Nem csordult reggel az óra, amely különösen a téli, ködös hajnalokon szokott igen kellemetlen lenni. Tavasszal, nyár elején sokkal könnyebb. Olyankor a Nap előbb kel, mint Győző, és a redőny résein betörő fénysávok köszöntik a kócosan ébredő fiút. De így télen legfeljebb az utcai lámpa világít sápadtan, fagyoskodva odakint. Ám ahogy a téli szünet napjai teltek, Győző már sorra elolvasta az ajándékkönyveket — de jó volt hasalni a meleg szobában a szőnyegen! Kipróbálta a nyakára simuló bolyhos sálat, amelyet nagyanyja kötött, megjártatta a fejébe húzott, fülét is takaró bundás sapkát —, de jó volt odakint a csípős, szeles hidegben! És amikor a könyveket elolvasta, a meleg holmit kipróbálta, csak akkor vette elő a szerény kis naptárfüzetet, amely — mondom — most is olyan volt, mint minden esztendőben. Dehát új év kezdődött, a régi — kissé megkopott és itt-ott szamárfüles sarkú — notesz már nem volt időszerű. Meg aztán mit is tehet ilyenkor a fiú! Odakint esik a havaseső, a könyveket elolvasta, a rádióban szól a zene... — No, lássuk... — nyitotta fel az apró kötetecskét —, mikor lesz az új évben a tavaszi szünet? Valószínűleg március 29-én kezdődik és közbeesik április 4-e... Hogy is volt az elmúlt esztendőben? — kezdte fellapozni a kiszolgált 1974-es naptárt. S ahogy peregtek ujja alatt a kissé megviselt lapok, itt-ott érdekes bejegyzések ötlöttek a szemébe. Először is, nyomban az első oldalon. Neve, foglalkozása ugyan nem változott, de mégis fogta a golyóstollat és az új naptárba már úgy írta: TÚRÁS GYŐZŐ 8. A. OSZTÁLYOS TANULÓ. A tavalyiban még CSAK HETEDIKES VOLT. Ez különbség! — Igen, ez különbség! — kezdett el gondolkodni a fiú. — Mit írok jövő ilyenkor a foglalkozást feltüntető rovatba? Középiskola? Szakmunkásképző intézet? Ipari tanuló? Bizony sok függ attól, hogyan fogom meg a sulit. Hiszen most nincsen akkora hajtás az „átlag" után, de akkor is megnézik, hogy mit mutat az általános iskolai életet lezáró bizonyítvány! Az volt a szokása, hogy titkos jelekkel minden napra beírta a fontosabb eseményeket. Most kezdte visszafelé lapozni a kiszolgált naptárt. Ami igaz, egyre kíváncsibban pergette ujjai alatt a lapokat. Először csak a szeptembertől kapott osztályzatok érdekelték. De megakadt a szeme egy furcsa jelzésen. „November 9. Any. szül. nap.” és mögötte egy kérdőjel. Ez azt jelentette, hogy november kilencedikén van anya születésnapja, és nem tudta — már amikor bejegyezte mindezt a noteszba —, hogy mivel ajándékozza meg édesanyját a születésnapjára. A kérdőjel bizony kérdőjel maradt. Mert amikor még távolinak tűntek a napok, akkor még nagy terveket szőtt. Gondolkodott is rajta, hogy mit vehetne anyjának az összegyűjtögetett zsebpénzből. De aztán ... De aztán! Valahogy elköltötte a zsebpénzt, és a kérdőjelből, a tervezett ajándékból csak egy felköszöntés lett. Egyszerű: „Légy boldog sokáig anya, és legyél erős, egészséges!” — No, az új évben ilyen nem fordulhat elő! — határozta el magát a fiú, és sorra bevezette az új naptárba a piros betűs állami ünnepek mellé a családi ünnepeket is. Apja, nagyszülei, húga születésnapját, nevenapját, a nők napját és az anyák