Pajtás, 1977. január-május (32. évfolyam, 1-21. szám)

1977-02-10 / 6. szám

olimpiára, Csillebércre anyu elhozta a tortát is. Amikor kihirdették: győ­zött Balassagyarmat! — apu egy­­kocsi hűtőjén raj­zolta fel a nagy I-est a tor­tára. — Nem azért segít ne­künk — tiltakozik komo­lyan Feri —, hogy sztárt csi­náljon belőlünk. Mindig a­zt mondogatja, ha egészsége­sek leszünk, ha örülünk valaminek, ha azt csinál­juk, amit szeretünk — már megérte. EGY CSAPATBAN Feri testnevelő tanér­ sze­retne lenni — mondja Csó­kás Ferencné.—­ Ha ehhez van kedve, hát legyen! Mi csak örülünk, ha sportol, ha jókedvű. Csak az a ret­tenetes, amikor fogyaszt. — Régebben, három liter tejet is hoztunk reggelen­ként — folytatja Feri édesapja. — Most alig ket­tőt. Ferinek túlsúlya van! Ebben a lakásban min­denkinek megvan a fel­adata. Mosogatásban, tö­­rölgetésben mindkettő nagyszerű. Takarításban Peti a győztes. Nemrégen az egész csa­lád Nagy­hideghegyen járt. A két srác már fent volt a csúcson,, amikor édesapjuk előtt még hosszú út állt — Csak a becsület vitt fel — meséli mosolyogva. — Levegőt már alig kap­tam, a bőrkabát alatt csur­gott rólam a víz. Félúton arra gondoltam: minden­képpen fel kell jutnom! Még egy lépés, még egy, és hamarosan én is velük vagyok... Hiszen mi egy csapatban játszunk . .. s a szabály: senki nem ma­radhat le! Nem lenne egész a tör­ténet, ha elhallgatnánk, véletlenül találkoztunk. S amikor megismerkedtünk, még nem is sejtettük, mi­lyen erő, élmények fog­ják össze őket. Azt sem, hogy Feri és Peti szülei mennyi türelemmel, szere­tettel igazgatják a két te­hetséges fiú útját, mennyi mindent tesznek azér­t, hogy mindennap egy lé­péssel közelebb kerüljenek az igazi győzelemhez. S, hogy megértsék: egymásért dolgozni — a legszebb! Dobozy Zsuzsa­Fotó: Karasz Lajos Csókás Feri, a balassagyarmati focicsapat legjobbja, civilben Esténként, ha összeül a család, megszólal a zongora... 5

Next