Pajtás, 1977. január-május (32. évfolyam, 1-21. szám)
1977-02-10 / 6. szám
olimpiára, Csillebércre anyu elhozta a tortát is. Amikor kihirdették: győzött Balassagyarmat! — apu egykocsi hűtőjén rajzolta fel a nagy I-est a tortára. — Nem azért segít nekünk — tiltakozik komolyan Feri —, hogy sztárt csináljon belőlünk. Mindig azt mondogatja, ha egészségesek leszünk, ha örülünk valaminek, ha azt csináljuk, amit szeretünk — már megérte. EGY CSAPATBAN Feri testnevelő tanér szeretne lenni — mondja Csókás Ferencné.— Ha ehhez van kedve, hát legyen! Mi csak örülünk, ha sportol, ha jókedvű. Csak az a rettenetes, amikor fogyaszt. — Régebben, három liter tejet is hoztunk reggelenként — folytatja Feri édesapja. — Most alig kettőt. Ferinek túlsúlya van! Ebben a lakásban mindenkinek megvan a feladata. Mosogatásban, törölgetésben mindkettő nagyszerű. Takarításban Peti a győztes. Nemrégen az egész család Nagyhideghegyen járt. A két srác már fent volt a csúcson,, amikor édesapjuk előtt még hosszú út állt — Csak a becsület vitt fel — meséli mosolyogva. — Levegőt már alig kaptam, a bőrkabát alatt csurgott rólam a víz. Félúton arra gondoltam: mindenképpen fel kell jutnom! Még egy lépés, még egy, és hamarosan én is velük vagyok... Hiszen mi egy csapatban játszunk . .. s a szabály: senki nem maradhat le! Nem lenne egész a történet, ha elhallgatnánk, véletlenül találkoztunk. S amikor megismerkedtünk, még nem is sejtettük, milyen erő, élmények fogják össze őket. Azt sem, hogy Feri és Peti szülei mennyi türelemmel, szeretettel igazgatják a két tehetséges fiú útját, mennyi mindent tesznek azért, hogy mindennap egy lépéssel közelebb kerüljenek az igazi győzelemhez. S, hogy megértsék: egymásért dolgozni — a legszebb! Dobozy ZsuzsaFotó: Karasz Lajos Csókás Feri, a balassagyarmati focicsapat legjobbja, civilben Esténként, ha összeül a család, megszólal a zongora... 5