Pajtás, 1977. január-május (32. évfolyam, 1-21. szám)
1977-02-10 / 6. szám
Egy hét múlva — február 17-i számunkban — Csongrád megye úttörőinek az életéről, mindennapi munkájukról írunk. Előzetesként — vagy ha úgy tetszik : beharangozásként hadd mutassambe a megye úttörőelnökét, Pádár Lászlónét, Piiroska nénit, aki csaknem 4000 úttörő és kisdobos, 1200 ifjúvezető, valamint 1500 felnőtt vezető irányítója. Nem is oly régen még ő is vörös nyakkendős úttörő volt. — Milyen élményeket őriz azokból az évekből? — Sok szép élményben volt részem. A legszebbek egyike az, amikor ötödikes koromban a Vidámság őrs megválasztott őrsvezetőhelyettesévé. Egy évvel később már őrsvezető lettem. Egykorúak voltunk valamennyien, s nekem mégsem kellett harcolnom a tekintélyért, hiszen nem is lett volna rá időm. Nekünk mindig volt valami elfoglaltságunk. Énekeltünk, táncoltunk, kerékpáros kirándulásokra mentünk Csongrádra, a Köröstorokba, így igaz, nem volt nálunk vidámabb társaság a szentesi Kossuth téri iskolában. Akikor szerettem meg igazán a természetjárást, a túrázást. — Hogyan lett az úttörőmunka irányítója, vezetője? — Az általános iskola befejezése után gimnazista lettem, ugyancsak Szentesen. Már az első tanítási nap délutánján visszamentem a régi csapatomhoz és kértem: hadd legyek én itt ifjú vezető! Teljesítették a kívánságomat. Nagyon boldog voltam, annál is inkább, ment ismételten egy ötödikes őrsöt bíztak rám. Akkor tanultam meg igazán, hogy a jól összekovácsolt kis közösségekben igen nagy erő rejlik. Ezt tartottam szem előtt tanító koromban a bereki iskolában is, ahol már egy csapat irányítója voltam. És 1971-től is — amióta megyei úttörőelnök vagyok — ez egyik legfőbb elvem. — Van-e a megye úttörőinek hagyományos — kimondottan csongrádi — akciója? — Megyénk virágzó mezőgazdaságú, alföldi terület. Legnagyobb őszi feladatunk a betakarítás segítése. Nálunk már régi hagyomány, hogy mindegyik csopat egy életre szóló kapcsolatot teremt valamelyik termelőszövetkezettel. Ősszel egy hétig náluk dolgoznak. A másik ilyen hagyomány: a hasznosanyag rendszeres gyűjtése. Nem véletlen az, hogy minden évben az országos hasznosanyag-gyűjtő versenyben a győztesek között akad egy csongrádi csapat is És még egy, ami az utóbbi időben hagyománynyá vált: minden gyerek úttörő korában legalább egyszer ellátogat Ópusztaszerre, az első országgyűlés és az első földosztás színhelyére. — Milyen jelentősebb országos úttörőrendezvény volt a megyében? — Találkoztak már nálunk az ország legjobb éneklő rajai (Szentesen), a legkiválóbb úttörőtechnikusok (Szegeden). Rendeztünk országos úttörőolimpiát is, és amire nagyon büszkék vagyunk: mi adtunk otthont 1974-ben az V. Országos Úttörőparlamentnek. — Mit valósítottak meg az akkori parlament „Útjelei”-ből? — Rendszeressé tettük és megerősítettük az úttörőtanácsok munkáját. Az egyéni vállalások teljesítését mindenkor értékeljük. Nálunk ma már valósággá vált az „Egy őrs — egy szocialista brigád” és az „Egy őrs — egy KISZ-alapiszervezet” mozgalom. És aminek nagyon, örülünk: Balatonszárszón úttörő napközistábort létesítettünk, ahol évente 1300 gyerek táborozhat, így három évenként mindenki eljuthat egyszer a Balaton partjára. — Hogyan kezdtek hozzá az egerszegi „Iránytű” valóra váltásához? — Mindenekelőtt nagyon sokat játszunk. Az én kislányom még csak kisdobos, de máris boldogan újságolta,, hogy megismert egy igazán „hazai” játékot. „Tiszai halászat” a neve. Ezt nálunk sok helyen ismerik. A többi tervről most nem beszélek, hiszen a Pajtás következő számában úgyis idennie lesz minden. Kedves Olvasó! Ha kezedbe veszed és elolvasod a csongrádi számot, érezd úgy, hogy a vendégünk voltál. Ha találsz benne olyan ötletet, ami új számodra, örülnénk, ha megvalósítanád kis közösségedben. Füleki János TISZAI HALÁSZAT Játszhatja egy őrs, akár egy raj is. Elég nagy terület kell hozzá. Mi rendszerint a szabadban játsszuk. Először megválasztjuk a halászt, aki elindul, hogy halat fogjon magának. A halak - mármint a többiek - menekülni próbálnak előle, de akinek megfogja a kezét, az már nem szaladhat el. Ezután ketten futnak kézenfogva a halak után. Ekkor már az új halásznak kell egy újabb halkezet megérintenie, és így tovább. Mindig az utolsó foghat halat. Ha már sokan kapaszkodnak össze, mind nehezebb a halász dolga. Úgy kell vezetnie a sort, ahogy a Tisza folyik, ide-oda kanyarogva, hogy minden „hal" horogra kerüljön. Az győz, aki legtovább marad hal. (Pádár Tímea, kisdobos rajtitkár) A