Pajtás, 1977. január-május (32. évfolyam, 1-21. szám)
1977-05-12 / 19. szám
Néhány perce még a vágószobában ültünk. Figyeltük a feszesen kanyargó szalagokat, néztük az apró képernyőn megelevenedő arcokat, hallgattuk a néha vidám, néha szomorú mondatokat. Míg Janovitz Attila keze alatt szelíden duruzsolt a gép, Fazekas Lajos, a TTT rendezője a készülő műsorról mesélt: — Több apró, öt-hatperces riportfüzérből készül a műsor. Több izgalmas helyszín, érdekes kérdés hangzik majd el. Ezt azért is tartom fontosnak — mert a régebbi adásokhoz képest — frissebbé, pergőbbé szeretnénk tenni a TTT-t. Alig hiszem, hogy tévednék, de ez a fajta változatosság érdeklődőbbé teszi majd a gyerekeket. — Ami szintén változást jelent, egyre inkább úttörő riporterekkel dolgozunk. Azt szeretjük, ha ők nyilatkoznak gondjaikról, ők mondják el minek örülnek, miért bosszankodnak. — A harmadik dolog, amit folytatni szeretnénk — ne legyen a TTT pesti műsor! Adjon hírt a vidéki eseményekről, s egy-egy tájegységhez kapcsolódva a leglényegesebb gondokról.. Hogy mégis aktuális műsor legyen, adás előtt összeválogatjuk a legfrisebb híreket is. A gondolatot a műsor szerkesztője, Varga László folytatja: — Az eddiginél jobban törekszünk arra, hogy a TTT igazi gyerekműsor legyen! Mutassa meg a gyerek minden arcát, az úttörőét, a családban, az iskolában élőét, a hobbyt kedvelőét, a valóságos helyzetekben dönteni tudókét. Azokét, akik érdeklődnek a társadalmi problémák iránt, s nemcsak érdeklődnek, de kérdeznek, és választ várnak! A jövő szorosan a jelenhez kapcsolódik. S elválaszthatatlan a mai gondoktól is. — Nehéz íróasztal mellett, a szerkesztői munka mellett kapcsolatokat kiépíteni, megtartani — bólint Varga László. — Bármennyit is utazunk, úgy érezzük, mindig egy kicsit lemaradunk. Nélkülünk zajlanak izgalmas viták, vetődnek fel kérdések, gondok. Szeretnénk, ha a gyerekek megírnák nekünk, mi foglalkoztatja őket. Szeretnénk, ha bizalmukba fogadnának bennünket .. . Hiszen ezért dolgozunk, ezért érezzük igazi hivatásunknak, amit vállaltunk . . . Dobozy