Pajtás, 1977. január-május (32. évfolyam, 1-21. szám)
1977-04-28 / 17. szám
Töprengő arcok vesznek körül, tétova mondatok váltják egymást. Mintha az idő is együtt búslakodna velünk, az udvaron szél cibálja a fákat, egyhangúan, szürkén, vigasztalanul zuhog az eső. Ha három héttel korábban jövünk, most az Olimpiai raj birodalmában kortyolhatnánk a meleg teát, ropogtathatnánk a vendégnek készített süteményeket. Ha három héttel korábban érkezünk, ezek a fiúk és lányok vidáman új terveikről, elképzeléseikről meséltek volna nekünk. Mert most már mindenről csak múlt időben hallhatunk ... — Októberben kezdődött — szól halkan Gajdics Éva. — Akkor ült össze először a kupaktanács. A 689. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapatban négyszáz gyerek dolgozik. Négyszázan hetenként felváltva szoronganak a parányi úttörőszobában. Ezért határozta el a zaj, hogy saját otthont keres. — Végigjártuk a házakat, bekopogtattunk az öregekhez — emlékszik viszsza Szirte Adrienn. — Ahol üres szobát találtunk, felajánlottuk: ha kölcsönadják nekünk, cserébe segítünk a háztartásban, az udvari munkában. Sajnos, az idősebbek bizalmatlanul fogadtak bennünket. S azt hittük — elképzelésünket nem tudjuk valóra váltani. Már éppen arra gondoltak: Jászapátiban semmiféle lehetőségük nincs, amikor egy nap az öregek napközije mellett kaptak egy szobát. — Nem volt nálunk boldogabb! — sóhajt Tóth Jutka. — Összeszedtük a zsebpénzünket, díszeket készítettünk, plakátokat festettünk. Még szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Említsük meg a szép közös karácsonyt. A filmvetítést, a közös éneklést, a táncdélutánt, melyre az öregeket is meghívták. — Örültünk, és örömet szereztünk másoknak is — bólint Tóth Erika. — Az idős nénik, bácsik boldogan jöttek hozzánk, mi meg szórakoztattuk őket, meséltünk nekik... — Nemcsak szórakozásról volt szó! — vág közbe Hubai Pali. — Arról is, hogy végre összejött a zaj! Új barátokat találtunk, tervezgettünk, megszűntek a veszekedések, a felesleges viták. Aztán egy reggel kiderült: a megálmodott, megszépített szoba nem a mienk. Más célra kell a lakás. — Miért adták? — ismételgeti szomorúan Szirte Adrienn. — Tavaly októberben nem tudták, hogy másnak kell a szoba? Miért hagyták, hogy elhiggyük: valóban a mienk lehet? A jászapáti gyerekek most újra elindulnak. Végigjárják a falut, segítséget kérnek. Titokban abban reménykednek, hogy a KISZ-esek, a felnőttek melléjük állnak. Dobozy ZsuzsaFotó: Gámán Gábor A kupaktanács ismét összegyűlt, a kutatók újra elindulnak, most talán, végre sikerrel járnak Irány az iskola! Amíg új rajszobát találnak az iskolában találkoznak dolgoznak, játszanak a fiúk és lányok