Pajtás, 1977. szeptember-december (32. évfolyam, 22-36. szám)

1977-10-13 / 27. szám

gyerekek a szil­vásban voltak. — Levelet kap­tunk — mondta Molnár Gyön­____ _____­ gyi, aki az idén került a csapat élére. A szilvaszedők még a fákról is leugráltak, köréje álltak. Kíváncsian vizsgál­­gatták a cirillbetűs boríté­kot. — A Szovjetunióból ér­kezett — folytatta Gyön­gyike. — Az alizkai úttörő­háztól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szü­letésének 60. évfordulója alkalmából múzeumot léte­sítettek. A hősök tablója alatt földet szeretnének el­helyezni mindazokból az országokból, ahol a szovjet emberek a szabadságért küzdöttek, vérüket hullat­ták. Magyarországról is kér­nek egy marék földet. A megyei úttörőelnökség ránk gondolt, amikor ide irányí­totta a levelet. — Ránk? Ilyen kis csa­patra? — csapta össze a te­nyerét csodálkozva Frank Erzsiké. — Nemrég még az egyik újság azt közölte, hogy Aka nem létezik. Sem a térképen, sem a valóság­ban. Viski János tanár bá­csinak kellett cáfolatot írni, hírt adni, hogy Aka igenis van. Méghozzá festői környe­zetben. Az ősi település Ko­márom megye szélén, a Ba­kony rengetegében húzódik meg, ahova naponta csak egy alkalommal, kora reg­gel indul, s késő este tér vissza a személyszállító autóbusz. A 6692-es számú Petőfi Sándor Úttörőcsapatot a legkisebbek között tartják nyilván a megyében. 24 út­törő és 14 kisdobos tagja van. A tavalyi bányászve­télkedőn azonban olyan si­keresen mutatkoztak be, hogy még ma is beszélnek róluk. — Ha többen vagyunk, akkor elsők is lehettünk volna. Egy nagy csapatból könnyebb kiválasztani hat jó versenyzőt, mint mond­juk itt, nálunk — magya­rázta Török Pista, amikor szóba került a vetélkedő. — Nem mindig a létszám a fontos — szólalt meg újra Gyöngyike. — A faluban nincs bánya, mégis eredmé­nyesen szerepeltetek. Most, hogy jobban ismerlek ben­neteket, kimondom, nekem az tetszik a legjobban, ahogy törődtök egymással. Kevés iskola büszkélkedhet azzal, amivel ti, hogy itt nincs bukott tanuló. Az er­dészetnél is dicsértek ben­neteket a vezetők. Azt mondták, a nyáron ti gon­doztátok a facsemetéket. Kucsmár Kati arcán mo­soly suhant át. Látszott raj­ta, hogy jólesik az elisme­rés. — Ősszel gesztenyét gyűj­tünk majd — mondta. — De legtöbbet a tsz-ben va­gyunk. A csapatvezető nem tudja, de mi igen, hogy miért örültek a gazdaság­ban, amikor megláttak ben­nünket. Ezt a szilvást már régen pusztulásra ítélték. Termését évek óta nem szedték, mert nem volt ér­demes. Az idén azonban megrakodtak gyümölccsel a­ fák. Ember viszont nem volt. Jól jött a mi segítsé­günk. A marék föld ügyében még azon a délutánon össze­ült az úttörőtanács. Deák Imre, a Winnetou őrs veze­tője tette az első javaslatot. — A föld elküldése le­gyen Weller Pistáék dolga, akik a Vörös nyakkendőért próbára készülnek. A töb­bieknek fel kellene kutatni és meg kellene írni a kör­nyék legérdekesebb törté­neteit. — Az ötlet kitűnő — he­lyeselt Méhes Árpi. — Én a felderítést egy hosszabb ki­rándulással toldanám meg. Keressük fel közösen a fel­szabadító háború legna­gyobb bakonyi csatájának színhelyét. Készítsünk fel­vételeket és a fényképeket is tegyük a csomagba. Akár szűkszavúak az em­berek. Takarékoskodnak a jelzőkkel is. A messziről érkezett levél kézhez vétele után mégis ilyeneket mond­tak a gyerekek: — A megbízatás gyönyö­rű! Faragó György Fotó: Gámán Gábor Kupaktanács. A csapatvezető felolvassa a messziről jött levelet

Next