Pajtás, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-22. szám)
1978-02-09 / 6. szám
Minek szépítgessük a dolgot, valljuk be őszintén, hogy a felnőtteket sokszor ellenfélnek, legjobb esetben pedig afféle szükséges rossznak tekintjük, akiknek az a legfőbb feladatuk, hogy érthetetlen rigolyáikat ránk kényszerítsék. Azt is kár lenne tagadni, hogy ez nagyon sok esetben csakugyan így van. Viszont hosszú és lírai értekezéseket /''”*'''4 lehetne írni ennek l az ellenkezőjéről, így ezeket azonban a kutya sem olvassa el. Beszéljenek tehát '—-——* a képek. Korcsolyázó gyerekek, az öröm sokszínű egyenruhájában. Tulajdonképpen egészen hétköznapi eset. Itt a korcsolya, ott a jég, korizni pedig nagyon szeretünk. Miért kell ekkora feneket keríteni az ügynek? Nos igen. Ha ott a jég, akkor már valóban egyszerű. Mint például a Budapest, XI. ker. Bikszádi úti iskolában. Csakhogy a jégpálya nem hull az égből, mint az eső, és nem nő a földből, mint a fű. A Bikszádi úton sem. Két mámoros suhanás között nem árt kissé eltűnődni ezen. Hogy ez a sikamlós játszótér Panágl Géza testnevelő és a szülők munkájából KILSAGER1 Komoly játék kezdődik. Panágl Géza testnevelő ismerteti az óra anyagát Akik haladó fokon, magabiztosan mozognak a jég hátán, azok némi mókázást is megengedhetnek maguknak