Pajtás, 1978. szeptember-december (33. évfolyam, 23-38. szám)

1978-11-09 / 32. szám

Lakóhelyünk legszebb érdekességei: az árnyat adó fák, az illatozó virágok, a zöldellő gyepszőnyegek. Parkosításra játszóterek építésére milliókat költ államunk, sokszor még sincs látszata az erőfeszítéseknek. A kopasz domb az egyet­len, ami legalább hullám­vonalat rajzol a fagyosan szabályos házak­, csupa egyenesekből szerkesztett falak közé. Új palotán va­gyunk az úgynevezett „kék iskola” előtti játszó­téren. Az itt összehordott domb alaposan megkopott a használatban. Hajdan selymes füve elpusztult. De még így is kedvesebb, mint a betonmezőben raboskodó hinta, vagy mászóka. Itt legalább lehet futkosni, földön hemperegni, sőt té­len még szánkózni is le­hetne — ha nem mozdulna ránk egy furcsa tábla: ,,A domboldalon labdázni és szánkózni tilos!” Ki érti ezt? Nem is sike­rült kinyomozni, hogy a táblát ki helyezte el, és milyen meggondolásból. A parányi emelkedőt, vagyis a „dombot” eleve játékra, labdázásra, szánkózásra szánta Kecskés Tibor, a Lakóterv Vállalat fiatal mérnöke. — Elszomorít, ha látom, mi lesz a legszebb elkép­zelésekből. Én a füves bur­kolatú játszóterek pártján állok, erre lenne igény is, de nagyon nehéz a karban­tartásuk. A mesterséges gyep kisebb teherbírású, mint a természetes. Ráadá­sul, ahol naponta több szá­zan tapossák, koptatják a füvet, hamarabb tönkre­megy. Hiába tervezünk sok parkot, a kivitelezés lassú. Ebből következik, hogy ami elkészül, azt a más kör­nyékbeliek is birtokukba veszik. Nem messze, a „kék isko­la” udvara is siralmas. A magasugró- és távolugró­gödröket benőtte a gaz, a soha nem öntözött vörös salak kiszáradt, beszürkült. Tökéletes az elhanyagoltság! Az ember igazán nem vár­ná, hogy ilyen legyen egy mindössze néhány éves is­kola udvara. Vajon, milyen lehet itt a sportélet!? Az udvart lezárták, egy­általán nem használhatják a tanulók. Pedig a környé­ken rengeteg a gyerek, és nincs hol mozogniuk. Ebbe az iskolába majdnem két­ezren járnak. Ha ennyien kizúdulnak a dombra, na­pokon belül „agyonszere­tik.” KRESZ-park már van, de minek? Távolabb, a „fehér isko­la” körül lassan alakulgat a tervezői álmokat, némi megalkuvással valóra váltó környezet. A dróthálóval körülkerített labdapályákat ugyanis csak aszfalt- vagy betonburkolattal vállalták a kivitelezők, így nincs gond az évenkénti felújításra. Igen ám, de csúnya és ve­szélyes! Nem számít? Az iskola előtti Kresz­­park sok pénzbe került. Pár éve avatták, akkor so­kat cikkeztek róla az új­ságok. — Kresz-foglalkozás? — csodálkoznak a beszélgeté­sükben megzavart iskolás lányok.­­— Talán tavaly volt egy, de mi azon nem vet­tünk részt. Mióta a parkot felavatták, még a közleke­dési lámpa sem működik. Ezen valahogy nem is csodálkoznak. Van ennél rosszabb is! Mutatják az ivókutat, valaki eltömte a lefolyót, azóta állandóan jön belőle a víz. Szétdo­bálják a szemetet, meg­gyújtják a fákat, a bokro­kat se kímélik, ők, ha lát­ják is, nem mernek szólni. — Néha gereblyézni szok­tunk — mondja az egyik —, összeszedtük a szemetet, kis fákat is ültettünk. Keleti Andrea Csepelről, kertes házból költözött az újpalotai lakótelepre. Ba­logh László Angyalföldön lakott, ott is volt kert, igaz 26

Next