Pajtás, 1980. január-május (35. évfolyam, 1-22. szám)

1980-05-15 / 20. szám

Megkértem egy osztálynyi tizenhárom éves lányt és fiút, írják le, szerintük mi lesz tíz év múlva, vagyis hogyan él­nek majd, és hogyan fest akkor a világ? Leírták, aztán összeültünk, hogy megbeszéljük a jövő­ről szóló „röpdolgozatokat”. Magammal vittem Koncz Zsuzsa „Valahol" című nagy­lemezét, és lejátszottam róla azt a számot, amelyből a fenti idézetek valók. Rögtön rájöttek, miért, hogy ez egyszer ne a jövő technikai, hanem emberi le­hetőségeiről töprengjünk. Szomorú és mulatságos el­képzeléseket vitattunk meg. Nem törekedtünk végleges vélemények megfogalmazá­sára, hiszen nincsen időgé­pünk, amellyel tíz évet át­­iígotva ellenőrizhetnénk állí­tásainkat. Gondolkozzatok velünk együtt! „Nem nagyon gondolkoz­tam még ezen, mert én úgy vagyok, hogy akármit elkép­zelek, úgysem úgy lesz, ahogy elgondoltam. De biz­tos lesznek olyan gépek, amelyek az emberek helyett elvégzik a munkát. Lehet, hogy menetrendszerű űrhajó­­járatokat szervez az IBUSZ a Holdra. És lehet, hogy robot­rendőrök lesznek.” „Ha este az égen látom a repülők pislákoló lámpáit, arra gondolok, hogy idegen bolygóról különféle élőlények jönnek majd ufókkal.” „Én már 23 éves leszek, lesz családom, lakásom, ad­digra már rájönnek az em­berek hogy csak tisztességes munkából lehet megélni, nem lesz annyi lógós ember. Felfedezik a rák gyógyszerét. Szerintem tíz év alatt meg­változhat az egész világ." „A magyar nép büszke lesz azokra a magyar űrha­jósokra, akik színeinket kép­viselik majd az űrhajózás­ban. Elmúlnak apa és anya gondjai. A kórház, ahol dol­gozom, régi és új betegsé­gek korszerűbb gyógyítását teszi lehetővé­. . .” „Mindenütt új toronyházak lesznek, de a házak között nem lesznek növények. Elviselhetetlen szagú szu­perautók kipufogó gázaitól fuldokolunk . . . A halak kipusztulnak a vi­zekből, majdnem minden mesterséges lesz.” „Szerintem ugyanilyen, csak még szürkébb. Úgy ér­zem, eltoltuk a környezetün­ket. Arról sose elmélkedem, milyen lesz a jövő.” „Budapest még jobban kő­rengeteg lesz. A gyerekek rengeteg technikai eszközt használnak majd az iskolá­ban. Az én életemben pont tíz év múlva fejezném be az egyetemet. Hogy melyiket, azt nem tudom . . .” „Minden modernebb lesz, nem lesznek ligetek, parkok, mert mindenhol szürke pa­nelházak fognak állni. Most nem tudok többet írni, talán egy hét múlva . . . akkor egy egész regényt írhatnék!" „Budapest szürke házai szép színesek lesznek, pom­pázatosak . . . Szívesen len­nék már felnőtt, hogy abban a korban élhessek.” „A város csak új házakból áll, a lakásokban főleg nap­elemekkel fűtenek, a metró kimegy Vácig, a városban csak troli és villamos jár, mert az olaj kilogrammon­kénti ára vetekszik az ara­nyéval. A folyók vize olyan tiszta, hogy még inni is le­het belőle. A városban leg­alább kétszáz park van.” „Én már dolgozó nő le­szek, családom és gyerekem is lesz. Talán ez a nehézkes lakáskérdés is megoldódik. Remélem, boldog leszek." Nyáréjszakán Felkapott a szél, Oly könnyű voltam Akár egy kis levél Magasra szálltam Átölelt az ég Oly felhőtlen volt a kép... Magamba szálltam Későre járt, Már látni véltem Egy új kor hajnalát, Mikor egy hang szólt Az alsó rakpartról, Éreztem, hozzám is szól... „10 év alatt nem olyan sokat tud változni a világ. Különben is már majdnem mindent feltaláltak a vilá­gon. Már csak az a feladat, hogy a találmányok eljussa­nak az elmaradottabb or­szágokba is.” „Az iskolában az élővilág­órán tanult háziállatokat »élő példányokon« mutatnák be. Irodalom-, történelemórákon egy arra hivatott színész be­öltözne például Marxnak, vagy Csokonainak, és gon­dolkodásukat, életüket így mutatnák be.” „Remélem, hogy nem ilyen, mint most . . . Szeretném, ha nem lennének huligánok, gyilkosok, rablók, váltságdí­jért követelődzők.” „Ha így fejlődik a hadi­­technika, akkor sehogy se fog kinézni a világ. Egyesek sze­­rint lehet, hogy 2000-ben felrobban a Föld. De én eb­ben nem hiszek.” „A tesóm, aki még akkor is szereti a konyhát, nagyon szép tortakülönlegességeket csinál. És béke lesz a vilá­gon." NekeNo-4trofc a vélemei tetszettek legjobban,­­...c­lyek a mai valóságból pró­báltak következten­i, és nem lendültek сйг a képzelődés birodalmába. Nehogy félre­értsetek: én nagyon szívesen lubickolok veletek együtt a legmerészebb álmokban is, ha az emberiség messzi jö­vőjét kutatjuk képzeletben. De tíz évről volt szó­ - ami a nagy változásokhoz — különösen a jelenlegi hely­zetben - túl rövid idő. Ha­csak ... na tessék, már én is kezdem a fantáziálást... szóval hacsak nem születik valamilyen forradalmi felfe­dezés, vagy találmány, amely alapvetően új lehetőségeket nyit. De az ilyen előre nem tervezhető, sőt el sem kép­zelhető. Szívesen folytatnánk a kö­zös töprengést, ezért várjuk hozzászólásaitokat, amelyek­ben - állapodjunk meg! - az emberi társadalom változá­sairól olvasnánk! A jövőt elképzelték: a Mérnök utcai Általános Isko­la 7/e-sei. Segítségemre volt osztályfőnökük, Buda Éva is. Somhegyi Béla

Next