Pajtás, 1981. szeptember-december (36. évfolyam, 20-34. szám)

1981-09-03 / 20. szám

,k­acag? HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS! — Na, mi újság? Na, mi újság? — Viccelődni tet­szik ? Erre a mi „Na, mi újság?” faliúj­ságunkra inkább a ,,régiség”-et lehetne ráfogni, hiszen még a tanév sikeres befe­jezésére és a vakáció hasznos eltöltésé­re buzdító cikkek olvashatók rajta. Szerencse, hogy egy pók nem font há­lót rá. . . — Az még hagyján, hogy nyáron az üres iskolaépület folyosóján levő fali­­írjságra hálót fon a pók! De, ha a csa­patkrónikát is behálózta volna. . . — Azt már nem! Tessék csak nézni, milyen vaskos lett a krónikánk! Meny­nyi történet, fotó és rajz található benne! Mind megannyi nyári, tábori és vakációs élmény. — Miért nem rendeztek belőlük egy kis kiállítást?­­ — Éppen ezen munkálkodunk most. Ugyanis nagyszerű ötlet jutott az eszünkbe. Szomba­ton, úgy alkonytájt, nyárbúcsúztató estet rendezünk iskolánk udvarán. Éppen most teszem ki a „Na, mi újság?” fali­újságra a meghívót. Tessék csak nézni, hogy mi van rajta? „Mindenkit szere­tettel meghívunk a nyárbúcsúztatóra! Gyere, de ne csak néző és hallgató le­gyél, hanem mesélő is. Mondd el a leg­kedvesebb vakációs élményedet, mu­tasd be fotódat, rajzodat, vagy pedig azt az ajándéktárgyat vagy egyéb alko­tásodat, amelyet hobbiból készítettél!” Szóval ez a mi nagyszerű ötletünk. Remélem, hogy összejövünk vagy két­százan. Dalolunk, mesélünk és közben ki-ki belelapozhat a csapatkrónikába. Egyszóval: jónak ígérkezik. . . — De még mennyire! Attól félek, hogy este kilenc órakor sem akar senki sem hazamenni, hiszen olyan jó lesz a hangulat. De... tudod, hogy mi ju­tott erről az eszembe? — Tessék megmondani! — Jó lenne, ha a kellemest össze­kötnétek a hasznossal. — Mire tetszik gondolni? — A sok-sok élmény, amelyeket el­­mondtak egymásnak, rengeteg ötletet rejteget magában. Talán lesz köztük olyan, — miért ne lenne! — amely nemcsak a vakáció idején, hanem most ősszel is megvalósítható. — Szóval... ha jól értem, arra tet­szik gondolni, hogy a szombat esti mű­sorunkon ötleteket is gyűjthetünk csapatunk éves tervéhez? — Természetesen! A nyárbúcsúzta­tó így válik az új úttörőévet megnyitó találkozássá. — Jó gondolat! Csapat­vezetőségünk ugyanis már meghirdette az új úttörő­év programját, amelynek jelszava: „HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!” A program tervét a mi ötleteink alap­ján állítják össze. — Kölcsey örök­becsű szavai már most tettekre kell sarkalljanak benne­teket. Ismétlem: már most! — Arra gondol­tunk, hogy a faliúj­ság alá kirakjuk az ötletládát, amelybe mindenki bele­dobhatja a maga elgondolását. — Rendben van, legyen ott az öt­letláda, de ne várjatok sokat tőle. Én amondó vagyok, hogy az élménybe­­számolós esten ötször annyi ötlet szü­letik, mint amennyit a ládába bedob­nak. Mert egyrészt: a gyerekek nem szívesen vesznek a kezükbe ceruzát, hogy ötleteiket leírják, másrészt : egy­­egy élményt szívesen mesélnek el, de hogy abban feltétlenül megleljék az ötletet.. . — Ez sajnos, így igaz. Éppen azért, van nekünk egy másik javaslatunk is. — Hadd hallom! — Az őrsök ezekben a napokban alakulnak újjá és megválasztják tiszt­ségviselőiket. A javaslatunk az, hogy a tisztségviselők mindegyike feltétle­nül dobjon a ládába egy ötletet. Ez kötelező! — No, ha kötelező, akkor az olyan ötlet is lesz! Persze, elnézést kérek azoktól, akik mindezek ellenére is jó ötletet dobnak be. — De hát akkor mit csináljunk? — Én a helyetek­ben megkérném az úttörőtanácsot: ren­dezzen klubdélutánt az őrsi (raj és a töb­bi) tisztségviselők ré­szére. Kezdődhet egy kis vetélkedővel: ki tud jobb ötletet mondani! Egymást túl lehet licitálni. Aki a legtöbb és legjobb ötletet mondja, az lesz az ötletcsúcstartó és ajándékul kaphat egy tábla csokolá­dét. — Ez nagyszerű! — Érted ugye, hogy mit akarok mondani ? A kimittudós versengés sokkal ösztönzőbb. Nagyobb eredmé­nyeket lehet elérni vele. — Kérdezhetek még valamit ? — Hogyne! — Tegnap azon vitatkoztunk, hogy tavalyi vagy azelőtti programponto­kat javasolhatunk-e az idén is. Tavaly például nagyon érdekes élményt je­lentett számunkra a Szülőföld-expedí­ció. Többen azt mondták, hogy azzal most ne foglalkozzunk, mert unal­massá válik. — Hát, ha mindent ugyanúgy csi­náltok, mint tavaly, akkor valóban rátok telepszik az imalom. Keresse­tek valami más módszert. Például: tavaly szülőföldetekről összegyűjtöt­­tétek mindazt, amit a felnőttek tud­nak. Az érdekes volt. Idén viszont az lesz az érdekes, ha olyasmiket gyűj­tötök össze, amiket még a felnőttek sem tudnak. Menjetek el a városi, me­gyei könyvtárba, levéltárba, ahol ke­vésbé ismert adatokra bukkanhattok. — Köszönöm szépen a választ. Ki­írom a faliújságra is, hogy újítsuk meg néhány régebbi akciónkat. — Hát persze! Az idei úttörőév programjából se hagyjátok ki az ed­dig jól bevált dolgokat, mint például a „Teremtsünk értéket”, „Az egy őrs — egy család”, a „Művészetek ván­­dorútján” akciókat és a többit. Csak valahogy másként csináljátok, mint tavaly. Ez a „másként” legyen az ez évi ötlet! — Értem! — Arra törekedj, hogy ezt mások is megértsék. Ha ez sikerül, akkor szep­tember 29-én, a csapatzászló ünnepén tartandó csapatösszejövetelen nagyon gazdag programot terjeszt, elérek a csapatvezetőség. Méltót a „Hass, al­koss, gyarapíts!” jelmondathoz, így lesz ? — Rajtam nem múlik. Most megyek és a többieknek is elmondom mindezt . Viszlát októberben!

Next