Pajtás, 1981. szeptember-december (36. évfolyam, 20-34. szám)
1981-09-03 / 20. szám
,kacag? HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS! — Na, mi újság? Na, mi újság? — Viccelődni tetszik ? Erre a mi „Na, mi újság?” faliújságunkra inkább a ,,régiség”-et lehetne ráfogni, hiszen még a tanév sikeres befejezésére és a vakáció hasznos eltöltésére buzdító cikkek olvashatók rajta. Szerencse, hogy egy pók nem font hálót rá. . . — Az még hagyján, hogy nyáron az üres iskolaépület folyosóján levő faliírjságra hálót fon a pók! De, ha a csapatkrónikát is behálózta volna. . . — Azt már nem! Tessék csak nézni, milyen vaskos lett a krónikánk! Menynyi történet, fotó és rajz található benne! Mind megannyi nyári, tábori és vakációs élmény. — Miért nem rendeztek belőlük egy kis kiállítást? — Éppen ezen munkálkodunk most. Ugyanis nagyszerű ötlet jutott az eszünkbe. Szombaton, úgy alkonytájt, nyárbúcsúztató estet rendezünk iskolánk udvarán. Éppen most teszem ki a „Na, mi újság?” faliújságra a meghívót. Tessék csak nézni, hogy mi van rajta? „Mindenkit szeretettel meghívunk a nyárbúcsúztatóra! Gyere, de ne csak néző és hallgató legyél, hanem mesélő is. Mondd el a legkedvesebb vakációs élményedet, mutasd be fotódat, rajzodat, vagy pedig azt az ajándéktárgyat vagy egyéb alkotásodat, amelyet hobbiból készítettél!” Szóval ez a mi nagyszerű ötletünk. Remélem, hogy összejövünk vagy kétszázan. Dalolunk, mesélünk és közben ki-ki belelapozhat a csapatkrónikába. Egyszóval: jónak ígérkezik. . . — De még mennyire! Attól félek, hogy este kilenc órakor sem akar senki sem hazamenni, hiszen olyan jó lesz a hangulat. De... tudod, hogy mi jutott erről az eszembe? — Tessék megmondani! — Jó lenne, ha a kellemest összekötnétek a hasznossal. — Mire tetszik gondolni? — A sok-sok élmény, amelyeket elmondtak egymásnak, rengeteg ötletet rejteget magában. Talán lesz köztük olyan, — miért ne lenne! — amely nemcsak a vakáció idején, hanem most ősszel is megvalósítható. — Szóval... ha jól értem, arra tetszik gondolni, hogy a szombat esti műsorunkon ötleteket is gyűjthetünk csapatunk éves tervéhez? — Természetesen! A nyárbúcsúztató így válik az új úttörőévet megnyitó találkozássá. — Jó gondolat! Csapatvezetőségünk ugyanis már meghirdette az új úttörőév programját, amelynek jelszava: „HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!” A program tervét a mi ötleteink alapján állítják össze. — Kölcsey örökbecsű szavai már most tettekre kell sarkalljanak benneteket. Ismétlem: már most! — Arra gondoltunk, hogy a faliújság alá kirakjuk az ötletládát, amelybe mindenki beledobhatja a maga elgondolását. — Rendben van, legyen ott az ötletláda, de ne várjatok sokat tőle. Én amondó vagyok, hogy az élménybeszámolós esten ötször annyi ötlet születik, mint amennyit a ládába bedobnak. Mert egyrészt: a gyerekek nem szívesen vesznek a kezükbe ceruzát, hogy ötleteiket leírják, másrészt : egyegy élményt szívesen mesélnek el, de hogy abban feltétlenül megleljék az ötletet.. . — Ez sajnos, így igaz. Éppen azért, van nekünk egy másik javaslatunk is. — Hadd hallom! — Az őrsök ezekben a napokban alakulnak újjá és megválasztják tisztségviselőiket. A javaslatunk az, hogy a tisztségviselők mindegyike feltétlenül dobjon a ládába egy ötletet. Ez kötelező! — No, ha kötelező, akkor az olyan ötlet is lesz! Persze, elnézést kérek azoktól, akik mindezek ellenére is jó ötletet dobnak be. — De hát akkor mit csináljunk? — Én a helyetekben megkérném az úttörőtanácsot: rendezzen klubdélutánt az őrsi (raj és a többi) tisztségviselők részére. Kezdődhet egy kis vetélkedővel: ki tud jobb ötletet mondani! Egymást túl lehet licitálni. Aki a legtöbb és legjobb ötletet mondja, az lesz az ötletcsúcstartó és ajándékul kaphat egy tábla csokoládét. — Ez nagyszerű! — Érted ugye, hogy mit akarok mondani ? A kimittudós versengés sokkal ösztönzőbb. Nagyobb eredményeket lehet elérni vele. — Kérdezhetek még valamit ? — Hogyne! — Tegnap azon vitatkoztunk, hogy tavalyi vagy azelőtti programpontokat javasolhatunk-e az idén is. Tavaly például nagyon érdekes élményt jelentett számunkra a Szülőföld-expedíció. Többen azt mondták, hogy azzal most ne foglalkozzunk, mert unalmassá válik. — Hát, ha mindent ugyanúgy csináltok, mint tavaly, akkor valóban rátok telepszik az imalom. Keressetek valami más módszert. Például: tavaly szülőföldetekről összegyűjtöttétek mindazt, amit a felnőttek tudnak. Az érdekes volt. Idén viszont az lesz az érdekes, ha olyasmiket gyűjtötök össze, amiket még a felnőttek sem tudnak. Menjetek el a városi, megyei könyvtárba, levéltárba, ahol kevésbé ismert adatokra bukkanhattok. — Köszönöm szépen a választ. Kiírom a faliújságra is, hogy újítsuk meg néhány régebbi akciónkat. — Hát persze! Az idei úttörőév programjából se hagyjátok ki az eddig jól bevált dolgokat, mint például a „Teremtsünk értéket”, „Az egy őrs — egy család”, a „Művészetek vándorútján” akciókat és a többit. Csak valahogy másként csináljátok, mint tavaly. Ez a „másként” legyen az ez évi ötlet! — Értem! — Arra törekedj, hogy ezt mások is megértsék. Ha ez sikerül, akkor szeptember 29-én, a csapatzászló ünnepén tartandó csapatösszejövetelen nagyon gazdag programot terjeszt, elérek a csapatvezetőség. Méltót a „Hass, alkoss, gyarapíts!” jelmondathoz, így lesz ? — Rajtam nem múlik. Most megyek és a többieknek is elmondom mindezt . Viszlát októberben!