Pajtás, 1983. január-május (38. évfolyam, 1-19. szám)
1983-05-05 / 16. szám
MEGYEI KÖRKÉP Több megyei laptól rendszeresen érkeznek szerkesztőségünkbe hírek kiemelkedő eseményekről. Legutóbb a Vas Népe, a Veszprém megyei Napló és a Gödöllői Hírlap munkatársaitól kaptunk tudósítást. Van már helyük... Nem kell már váltott műszakban iskolába járniuk az akladi gyerekeknek, nemrég adták át az általános iskola új szárnyát, benne négy szaktanteremmel, könyvtárral és egy úttörőszobával. Kétszeresére nőtt így a tantermek száma. Több idő jut a közös programokra, s ráadásul van már hol megrendezni az úttörők foglalkozásait. Nagyon hiányzott az úttörőszoba, azelőtt egy kis helyiségben tartották az összejöveteleket. Az új terem szakkörök és sportfoglalkozások színhelye is lesz. Az átadás utáni első vendéget, a szomszédos Galgamácsáról jött Vankóné Dudás Juli nénit faggatták a diákok gyermekkorának szokásairól, festészetéről. — Amikor ilyen kisgyerek voltam, mint ti, a pad alatt rajzoltam. De nem volt még ennyi papiros, így a szünetben, ha esett az eső, egy bottal a sárba rajzolgatni is öröm jóit. Talán hétéves lehettem, amikor a szentiván napi tűzugrást örökítettem meg, ahogy elképzeltem.. Édesapám szőlőjéhez közel volt ez a mulatság. Tudjátok mire rajzoltam? Cukroszacskóra! Kevés még a dísz az úttörőszobában, de már készítik az ügyesebb kezű tanulók a rajzokat, hogy otthonosabbá tegyék „rezidenciájukat”. Fehér István Gödöllői Hírlap Régi szakkör — új iskolában Jól megfér egymás mellett a sport és a képzőművészet a várpalotai Ady-lakótelep új testnevelés-tagozatos iskolájában, ahová két éve költözött a Jó szerencsét Művelődési Központ gyermek képzőművész szakköre. A napi órák és délutáni edzések után sok gyerek eljár Mészáros Kati néni foglalkozásaira. Sokféle technikát elsajátítanak itt: festenek, rajzolnak, ismerkednek a sokszorosító grafikai eljárásokkal, makettet, mozaikot készítenek és foglalkoznak gipszöntéssel is. A szakkörösök közül néhányan már képregényt is rajzolnak, hiszen kedvtelésből, otthon is szívesen fognak ceruzát esténként. A művelődési központtal azonban nem szakadt meg a kapcsolat, innen kapnak anyagi támogatást és rendszeresen kiállítják a szakköri tagok legsikerültebb alkotásait. A várpalotai 9-es iskolában pedig már nevelik az „utánpótlást”, itt ugyanis kisdobosoknak szerveztek művészeti szakkört, ahol színjátszásra, bábozásra éppúgy lehetőség van, mint rajzolásra, kinek-kinek kedve szerint. Horváth Éva, Veszprém megyei Napló Lányok nagy tervekkel A testvér az más. Vitatkozik, talán még verekszik is. Korántsem ilyen ragaszkodó. Neki kevés egy simogatás ahhoz, hogy feltétel nélkül szeressen. Ez a feltétel nélküli szeretet, ez az erős ragaszkodás ütötte szíven minden bizonynyal a szombathelyi Fürst Sándor utcai iskola ötödik alosztályos tanulóit is, amikor először látogattak el a gencsapáti nevelőotthon elsőseihez. — Mindannyian választottunk egy kislányt — mondja Desits Mónika —, illetve valójában ők választottak minket: egy-egy mosollyal, simogatással. Decemberben a télapó ünnepségen kezdődött a barátság, amely máig is tart. Most a nagylányok lettek a vendéglátók, zenés-táncos délutánra invitálták az elsősöket. Komoly terveik vannak a kicsikkel, legközelebbi találkozásukkor uszodába viszik őket. És remélik, sokáig tart ez a.'1kapcsol' abban bízom, hogy ezek a jó szándékú, segítőkész úttörők idővel majd rájönnek, hogyha a családi szeretetet nem is tudják pótolni, egyvalamiben valóban alakíthatják ezeket a gyerekeket. Megtaníthatják őket a hétköznapi élet alapvető ismereteire: kenyérszeletelésre, mosogatásra, teafőzésre. Ez a barátság nagy hatással van a szülőkre is — mondja Fodor Ottóné, osztályfőnök. — Már többen szóltak, hogy szívesen vendégül látnák hét végére a kicsiket. A nevelőotthonos gyerekek szempontjából valóban leghasznosabb a köztük és a családok között létrejövő rendszeres kapcsolat lenne. Nagy Andrea Vas Népe