Pajtás, 1983. január-május (38. évfolyam, 1-19. szám)
1983-05-19 / 18. szám
— Miről híres a falutok? — kérdeztem az iskolában a gyerekektől. — A kosról, amelyikről a nevét kapta — válaszolta Csonka Edit. — A sírok hídjáról, ahol filmet is készítettek. A falu határában régen mocsaras láp húzódott. Oda követték titokban a törökök azt a kisfiút, aki bujdosó édesapjának ennivalót vitt. Felgyújtották a nádast, a hídon zokogó asszonyok és gyerekek szeme láttára égették el az odamenekült férfiakat — magyarázta Szűcs Nóra. — Kilenc tavunk volt. Keserűvíz források törtek fel a mélyből, egy Igmándi nevű ember felvásárolta és saját nevén adta el a gyógyító vizet — újságolta Balogh Erzsike. — Itt gyártották az első kocsit. Ezért világhírű a falunk — mondta Mészáros Feri. Az angolok coach-nak, a németek kutsche-nak, a spanyolok koche-nek, az olaszok cocohio-nak, a svédek kusk-nak, a lengyelek koz-nak, a franciák cochenak nevezik ezt a Komárom megyei falut. Vásározó hely volt Harmincnyolc tanuló közül harminchat említette, hogy Kocs a kocsijáról lett nevezetes. De hogy ezt egyáltalában ennyien tudják, az elsősorban Kórósi Gábor érdeme. Az iskola igazgatója helytörténész is, aki önálló múzeum megteremtéséért fáradozik ma is. Szerinte a XIII.—XIV. században a kocsi születéséhez az is hozzájárult, hogy Kocs akkoriban nagy vásározó hely volt. Forgalmas nemzetközi út haladt el mellette, ügyes kezű, eszes bognárai voltak. A régi gazdák, akik attól féltek, hogy béreseik kalauznak, vasúti munkásnak állnak be, megakadályozták, hogy a falut érintse a tatai vasút, de az M 1-es országút ma is könnyen elérhető, a légifolyosó felette húzódik, s az autóbuszok óránként hozzák-viszik az embereket. A külföldieket is, akik azonban hiába jönnek kocsra, mert olyan kocsit, amelyikről a nevét kapta, még mutatóban sem láthatnak. A lovakat szeretik, ugye? Ahol kocsi van, ott a ló is fontos. Valósággal ajnározzák a perkókat. A gépek egy időbenkiszorították őket, de számuk újragyarapszik. A községi tanácstól megtudtam, hogy magánportákon több mint húsz lovat tartanak. A kisigényű szamarak száma azonban még ennél is több. A kocsik sorsamostohább. Ma már általában gumikerekű vaskordék. Kutenics Pista kocsija sohasem üres. Mindig felkapaszkodik rá néhány jó barát Csacsifogat. Egyre többet látni ilyet Kocs utcáin Baba, a nyolcéves szürke. Még a savanyú cukrot is szereti