Pajtás, 1983. január-május (38. évfolyam, 1-19. szám)

1983-05-19 / 18. szám

— Miről híres a fa­lutok? — kérdeztem az iskolában a gyere­kektől. — A kosról, amelyikről a nevét kapta — válaszolta Csonka Edit. — A sírok hídjáról, ahol­ filmet is készítettek. A falu­ határában régen mocsaras láp húzódott. Oda követték titokban a törökök azt a kisfiút, aki bujdosó édes­apjának ennivalót vitt. Fel­gyújtották a nádast, a hí­don zokogó asszonyok és gyerekek szeme láttára égették el az odamenekült férfiakat — magyarázta Szűcs Nóra. — Kilenc tavunk volt. Keserűvíz források törtek fel a mélyből, egy Igmándi nevű ember felvásárolta és saját nevén adta el a gyó­gyító vizet — újságolta Ba­logh Erzsike. — Itt gyártották az első kocsit. Ezért világhírű a fa­lunk — mondta Mészáros Feri. Az angolok coach-nak, a németek kutsche-nak, a spanyolok koche-nek, az olaszok cocohio-nak, a své­dek kusk-nak, a lengyelek koz-nak, a franciák coche­­nak nevezik ezt a Komá­rom megyei falut. Vásározó hely volt Harmincnyolc tanuló kö­zül harminchat említette, hogy Kocs a kocsijáról lett nevezetes. De hogy ezt egy­általában ennyien tudják, az elsősorban Kórósi Gá­bor érdeme. Az iskola igaz­gatója helytörténész is, aki önálló múzeum megterem­téséért fáradozik ma is. Szerinte a XIII.—XIV. században a kocsi születé­séhez az is hozzájárult, hogy Kocs akkoriban nagy vásározó hely volt. Forgal­mas nemzetközi út haladt el mellette, ügyes kezű, eszes bognárai voltak. A régi gazdák, akik attól fél­tek, hogy béreseik kalauz­nak, vasúti munkásnak állnak be, megakadályoz­ták, hogy a falut érintse a tatai vasút, de az M­ 1-es országút ma is könnyen el­érhető, a légifolyosó felette húzódik, s az autóbuszok óránként hozzák-viszik az embereket. A külföldieket is, akik azonban hiába jön­nek kocsra, mert olyan ko­csit, amelyikről a nevét kapta, még mutatóban sem láthatnak. A lovakat szeretik, ugye? Ahol kocsi van, ott a ló is fontos. Valósággal ajná­­rozzák a perkókat. A gépek egy időben­­kiszorították őket, de számuk újra­­gya­rapszik. A községi tanács­tól megtudtam, hogy ma­gánportákon több mint húsz lovat tartanak. A kis­igényű szamarak száma azonban még ennél is több. A kocsik sorsa­­mosto­hább. Ma már általában gumikerekű vaskordék. Kutenics Pista kocsija sohasem üres. Mindig felkapaszkodik rá néhány jó barát Csacsifogat. Egyre többet látni ilyet Kocs utcáin Baba, a nyolc­éves szürke. Még a savanyú cukrot is szereti

Next