Pajtás, 1984. január-május (39. évfolyam, 1-20. szám)
1984-01-05 / 1. szám
A GYEREKEK HANGJÁN Ez a konferencia gyerekekről szólt, gyerekekért született meg. A Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára, Varga László a gyerekek szemével is nézte, a gyerekek hangján is szólt napjaink olyan kérdéseiről, mint például a háború ügye, amely — mint mondta a főtitkár — nem azonos a gyerekek játszótéri háborúsdijával. Gyerekekről szólt az is, amit a nehezebb sorsúakról mondott: „Nincs számukra természetesebb hang, nincs szimpatikusabb kinyújtott kéz, mint a gyerektársak figyelme, megértése.” Hozzátok fordult, amikor a napjainkban divó drága pénzű kirándulások helyett az ötletes, olcsó kirándulások mellett szólt. A főtitkár meg is védett benneteket, mondván: „...a felnőttek csak fegyelmezetlen, vad, buta és közömbös — vagy éppen: szolid, okos és aktív gyereket ismernek. Pedig — mondta — csak gyerek létezik, aki attól ilyen vagy olyan, ahogyan bánnak vele.” Szólt a főtitkár az iskolákról is: „Tudjuk, sokan vagyunk, s bár gyakran szűkösek az osztályok, örüljünk, hogy magas a létszám, hogy ennyien vagyunk. Az ötnapos tanítási hét sem «katasztrófa«. Amennyi gondja, annyi vagy több öröme van. Az úttörőmozgalom megújulása is egyszerre hozott nehézséget és örömöt; az lenne jó, ha nemcsak a jó emlékezőtehetség (értsd: kiváló tanuló), de a kitűnő kézügyesség is elismerést kapna. Ha (mint sokszor a felnőttek esetében) nem lennének bérelhetők a gyermekfunkciók, és hogy mind több, saját hagyományú, saját arculatú úttörőcsapat lenne az országban.” It M ’f Лч > v Ф \^ ^фофофофс \V ^фс ^фс 5фофс ^V ^фофсэфофофсзфсэфо^ NvОфофофофофофофофофофофофС'фСЭфсЭ^^ ITT, OTT ÉS MINDENÜTT AZ MR—10—14 Mint minden fontos konferencián, így a miskolcin sok újságíró, rádió- és tévériporter megfordult. A konferenciateremben történteket zártláncú tévén követhettük nyomon. Nos, a tévéhelyiségben folyton ott strázsált és jegyzetelt a rádió riporter őrsének, a népszerű MR — 10—14-nek két tagja. A huszonkét tagú riporter őrsöt egyébként négyen — Gercsiczky Dóra, Bus Mariann, Móger Lajos és felnőtt vezetőjük, G. Németh György, a Néphadsereg című lap munkatársai képviselték, de ezt talán senki nem tudta. Annyit látottak-futottak, dolgoztak, mintha az egész őrs ott lett volna. Mi, a Pajtás munkatársai a konferencia újságját, a Krónikát készítettük, s ezért nekünk is minden helyszínről írnunk kellett. De mehettünk akárhová: a szekcióülésekre, a fogadó iskolákba, a küldöttek szálláshelyére, a büfébe — mindenütt találkoztunk az MR—10-14 képviselőivel. Az egyik lélegzetvételnyi szünetben elmondták, hogy a riporter őrs legfiatalabb tagja másodikos, a legidősebb elsős gimnazista. (Kivétel a képen is látható szakállas őrsvezető, G. Németh György.) Budapesten az Almássy téri ifjúsági központban saját helyiségükben tartják a stúdiófoglalkozásokat. A riporter őrsbe való felvétel egyik feltétele a sikeres felvételi vizsga. Műsorukat — Kihez fordulj panasszal? Mit tehet az a gyerek, akit a tanár megpofozott? (Hogy okkal -e vagy ok nélkül, az más kérdés. ). Azaz elfogadható ok valójában még az úgynevezett „makarenyikői” pofonra sincs. Éppen Макаtrenko bizonyította ugyanis, hogy j) Zaharov megpofozása hiba volt. f) „Nemcsak bűn volt ez, hanem ■fr pedagógiai egyéniségem összeomlása is” - mondta és írta később.) Mit tehet, ha még az apjának, anyjának sem panaszkod- hat? Vagy kihez fordulhat paínasszal, ha igazságtalanságot, kivételezést tapasztal? Ki védi meg, ha kötelezik az „önkéntes” társadalmi munkára, s megtagadja a részvételt? Ki köteles képviselni a hatóságokkal, esetleg éppen az iskolával szemben a gyerekek érdekeit? Ezekre és még számos más rokon közkeletű szóval: érdekképviseleti, érdekvédelmi — kérdésre keresték a választ az 1. számú szekcióban tanácskozó küldöttek. Ez a szekció ugyanis a gyerekek nevelésének, ellátásának helyzetével, az úttörőszövetség érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységével foglalkozott. Érdekes, mondhatni izgalmas volt a többi - összesen hat - szekció A A Ar Ar Ar Ar Ar Af Af Af Af Af Af Ar A A