Pajtás, 1984. szeptember-december (39. évfolyam, 21-35. szám)

1984-09-13 / 22. szám

Wascheck szereti a késeket, sapkákat, üléseket, szóval elég sok minden kacatot, hasznos és haszontalan holmit. Na de, hogy az őrsi zászlót is bekebelezze, az már túlzás! Még akkor is, ha mó­kus van rajta, ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Wascheck egy ví­ziszörny, és ami a vízbe esik, azt megtartja magának. (Bár egyesek szerint egy kést sikerült vissza­menteni tőle.) A zászlóra visszatérve, Domb­­rádnál egy barátságos vízicsata alakult ki a túrázó vízi-úttörőcsa­patban, s a nemes dísz, a Mókus utcai jelkép a vízbe pottyant. Egy csatában ilyen előfordul, de mire utánakapott a harsány, tizenyolc főből álló sereg, Wascheck magá­­ hoz vette, nyelestől — mindenes­től . Ezért aztán a képrögzítő króni­kás sajnos, lobogó nélkül készít­hette Abádszalókon, a túrázók egyik állomáshelyén az itt látható dokumentumokat. Pedig Dombrádnál még meg­volt! No, sebaj! Elvégre másik zász­lót lehet készíteni! A csaknem 400 kilométer hosz­­szú Tisza-túra ezernyi élményét pedig amúgy sem lehet elveszí­teni! Szalay Béla képriportja A hajósélet törvényei meglehetősen szigorúak, egy intőnél azonban mindenképpen kellemesebbek

Next