Pajtás, 1984. szeptember-december (39. évfolyam, 21-35. szám)
1984-09-20 / 23. szám
FUSS, HOGY FELELHESS! Fura jószág a kísérletező kedv, alapvető tulajdonsága, hogy sohasem hagyja nyugodni az embert. Újabb és újabb ötletek megvalósítására sarkall, s nem ijed meg egy-egy kezdeti kudarctól . .. Skerletz Iván, a Magyar Tájfutó Szövetség főtitkára is kísérletező kedvvel megáldott ember. Sokat gondolkozott azon, hogyan lehetne a tájfutást olyanná tenni, hogy azok is élvezzék, akik nem ismerik atérképolvasás nehéz mesterségét, akik még iránytűvel is bizonytalanul tájékozódnak, s akik talán már egy kilométert is alaposan megéreznek a lábukban, így ötlötte ki a sportág szelíd, de mindképpen izgalmas és érdekes változatát, amelyet tavaly már kipróbáltak Budapesten, és most szeptember 29-én, a Pákozd északi részénél levő Beható partján lesz az igazi premierje. A képlet különben igen egyszerű. Képzeld el, hogy futsz, kezedben a szokásos nál egyszerűbb jeleket tartalmazó térképpel és iránytűvel. Fák, bokrok között haladsz előre, az erdő madarai, vadjai zajonganak körülötted, s a sűrű lombok között áthatoló vékony napsugárnyalábok megmegfürdetik az arcodat. Futsz, keresed az ellenőrző állomást, s amikor megpillantod majd az apró asztalt, félig már nyert ügyed van. Ám ahogy odaérkezel, nem sok időd lesz arra, hogy kifújd magad. Rögtön egy olyan kérdésre kell válaszolnod, mely az 1848—19- es szabadságharccal, vagy Pákozd és környéke helytörténetével kapcsolatos. Aztán indulsz tovább, hogy megkeresd a következő állomást — lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Ott, míg lábaidat, tüdődet pihenteted, addig a fejed „dolgozik”, hiszen újabb kérdés vár rád. Monspart Saroltának, a magyar tájfutók szövetségi kapitányának, a verseny egyik szervezőjének is tetszett az ötlet. A rendes tájfutás ellenőrzőbójáit ugyan nehezebb megtalálni, de azok nem tesznek fel kérdéseket az embernek. Ott csak futni kell, itt viszont nagyon is tanácsos dolog előzőleg egy-két történelmi témájú tanulmányba, lexikonba belelapozni. Mindenkinek lehet sikerélménye, gyengébb futóknak, vagy a rosszabb memóriával rendelkezőknek is. Sajnálom, hogy erre a versenyre nem lehet úgy benevezni, mint mondjuk a Pajtás-futás bármelyik rendezvényére, de a tájfutás pontozási rendszeréből, öszszetettségéből adódik, hogy csak száz versenyző indulhat. Őket a Pákozd és Székesfehérvár körüli falvakból verbuválja a Fejér me- gyei Úttörőelnökség. Azt tanácsolom, ahol lehet, lelkes pedagógusok, vagy szülők próbáljanak valami hasonlót szervezni. A lényeg, hogy mindig kint a természetben fussanak a gyerekek, higgyék el, ez a világ legolcsóbb, de egyben legszebb sportlétesítménye ... A tájfutó szövetség és a Fejér megyei Úttörőelnökség mellett szerkesztőségünk is részt vesz a verseny rendezésében, mely tulajdonképpen egy rövidebb sorozat első állomása. Még három megyében szeretnénk hasonló viadalt ren dezni, az ötödik verseny színhelye — amely különben a győztes csapatok gá’lája lesz —, a budapesti Vérmező. Úgy tervezzük, hogy a versenyekkel egyegy történelmi esemény előtt tisztelgünk majd, az utolsóval, a budapestivel például hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját szeretnénk ünnepelni. Mindezen túl pedig van egy titkos álmunk: reméljük az ötlet, a gondolat továbbterjed majd, akár a láng. S. F. m